Társat találni sosem volt egyszerű feladat, ezt még a heterók is tudják, nekünk, melegeknek pedig még nagyobb kihívást jelent. És csak hogy tisztázzuk, társ alatt most nem olyan illetőt értek, akivel egy órácskára összemelegedtek, vagy akit talonban tartasz, míg az igazira vársz. Társ az, akivel kölcsönösen szeretitek és támogatjátok egymást, ha kell, érzelmileg, ha kell, anyagilag, stb. Aki olyannak szeret, amilyen vagy, az erősségeiddel és a hibáiddal együtt. Sajnos, bár mindenki erre vágyik, de gondoljunk csak bele, mi, hány olyan emberrel jártunk, aki nem csak a csajunk/pasink volt, hanem a társunk is?
A továbbiakban azt vesszük sorra, nekünk melegeknek, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy megtaláljuk az igazit. Megnézzük, hogyan ment ez a múltban, mi a helyzet most, és min kéne változtatnunk ahhoz, hogy a továbbiakban növeljük a saját esélyeinket.
A képesség, amit elveszítettünk
Az internet kora előtt melegnek lenni sokkal több bátorságot igényelt, mint manapság. És itt nemcsak arra gondolok, hogy sokkal nagyobb volt a társadalmi megbélyegzés. Ahhoz is tökösnek kellett lenned, ha egyszerűen csak találkozni szerettél volna hozzád hasonlókkal. Először is, ki kellett nyomoznod, hol szoktak találkozni más homokosok. Aztán a helyszínen ki kellett derítened, hogy ki az, aki tényleg meleg, és ki az aki nem. Minden más csak ez után jöhetett.
Két dolog elkerülhetetlen volt: ki kellett mozdulnod otthonról, és beszélned kellett másokkal. Egyik sem tűnik olyan nagy feladatnak, pedig hidd el, hogy ezekhez óriási eltökéltségre és bátorságra volt szükség. Nem lehetett otthon, a négy fal között, kép nélkül vagy álprofillal ismerkedni. Ki kellett lépned az utcára és arccal vállalni, hogy igen, te bizony buzi vagy és pasizni akarsz.
A melegek találkahelyeit illetően csak a szóbeszédre támaszkodhattál, és biztos lehettél abban is, hogy ahol melegek vannak, ott buziverők is lesznek. Szóval, ha féltetted a helyes kis állkapcsodat, ezerszer meg kellett gondolnod, leszólítasz-e valakit. Mert igen, ahhoz, hogy valami történjék, először le kellett szólítanod az illetőt. Nem volt személyes találka előtti csetelgetés, minden ott, helyben dőlt el. Hogy mi alapján ismerték fel egymást a melegek, arról már korábban itt írtunk.
Nem ragozom tovább, nehéz idők voltak. A lényeg, hogy ebből két tanulságot szűrhetünk le. Az egyik, hogy ha valaki végre talált valakit, azt sokkal jobban megbecsülte. A másik pedig, hogy mertünk élőben kezdeményezni. Azóta mindez megváltozott, és az a különös, hogy mióta a heterók között is elterjedtek a párkeresős alkalmazások, azóta ők is elkezdtek leszokni a személyes ismerkedésről. Mert valljuk be, sokkal egyszerűbb több ezer profil közül pár gombnyomással jelezni valaki felé a szimpátiánkat, mint élőbe produkálni magunkat. A gond ott kezdődik, ha egyszer a buszmegállóban találkozol életed szerelmével. Mégis hogy fogsz vele kapcsolatba lépni, ha fogalmad sincs, hogyan kell csinálni? Semmiségnek tűnhet, pedig ez egy súlyos szocializációs probléma.
Társkeresők kora
Már az internet előtt is lehetett alternatív módokon ismerkedni, például magazinban, apróhirdetéssel, de lássuk be, az igazán gyökeres változást az online randioldalak és a telefonos applikációk hozták el. Egyetlen melegnek sem kell bemutatnom, sem a PlanetRomeot, sem a Grindr alkalmazást. Ezek gyakorlatilag megkerülhetetlenné váltak, ha hozzád hasonló emberekkel szeretnél kapcsolatba lépni. Mert nyilván szeretnél, és fogsz is, mégpedig ezeken keresztül. Ha akarsz, ha nem. Máris elmondom, miért.
Ha vidéki vagy, azért, mert semmi más lehetőséged nincsen. Nincsenek bárok, klubok, szórakozóhelyek, stb. Vidéken még a fű se nő.
Ha budapesti vagy, azért, mert hamar rájössz, semmi más lehetőséged nincsen. Lemehetsz a szaunákba szexelni, de álmaid párját nem onnan fogod összeszedni. Eljárhatsz meleg bulikba, de oda mindenki szórakozni megy, minél nagyobb baráti társasággal. Aki pedig épp nem a barátaival táncol/ beszélget, az vagy a telefonján böngészi a randioldalakat, vagy hulla részeg.
Hiába szeretnél offline ismerkedni, ha egyszer senki nem ismerkedik offline. Ha próbálkozol is, legfeljebb furán néznek majd rád. Nincs más hátra, mint engedni a nyomásnak, és visszamenni a netre. Újra és újra és újra...
A gond csak az, hogy az online randioldalak nem a társkeresésről szólnak. (Tegye fel a kezét, akinek ezzel újat mondtam! Kezdőknek itt írtunk részletesen a társkeresők egzotikus világáról.) Aki életében először regisztrál, az pár nap alatt meggyőződhet arról, hogy az egész nem több egy szimpla húspiacnál. Kiteszed az árut, ha kell kell, ha nem kell, nem kell (“De miért nem?”). Órákig lehetne siránkozni azon, hogy a neten mindenki csak dugni akar, de könyörgöm, erre lettek kitalálva! Láttál már olyan nyitóképet a Romeón, ahol két férfi ül a kandalló mellett, kutyával a lábuknál, körülöttük pedig két-három gyerek szaladgál? Nem. Az egész felület azt szuggerálja: “Dugjál! Dugjál! Dugjál!”
Jól van ez így? Abszolút. A prostinak sem azért fizetsz, hogy vasalja ki az inged, és legyen kivel elmenni anyádékhoz a családi ebédre. Az online felületekben hatalmas potenciál lenne, de mivel a “tartós párkapcsolatot keresek!!!” profilok gazdáinak is csak az első szexig tart a lelkesedésük, ezért nem sok értelme van erőltetni a dolgot.
Most levonhatnánk azt a következtetést, hogy minden buzi seggfej, és csak a farka után megy, de ez nem igaz. A valóság az, hogy nagyon szeretnénk ismerkedni, de egyszerűen fingunk nincs róla, hogyan kell. Mégis honnan lenne? Kivel ült le otthon apukája, anyukája, hogy “Kisfiam, ha meg akarod találni a te hercegedet, ezt és ezt kell tenned.” Mégis milyen minta alapján keressünk kapcsolatot? A barátainkat nem vehetjük alapul, mert az összes szingli, vagy szerencsés. A heterókat is beleértve. Könyörgöm, még a filmekből sem tudunk példát venni! Persze, terelgessétek együtt a birkákat a hegyek közt, biztos beválik.
Az a nagy helyzet, hogy aki élőben nem boldogul, az az interneten sem fog. Hiába van meg bennünk az igény, ha nincs eszközünk a megvalósítására. Na de akkor most mi lesz? Mindenki örök szingliségre van kárhoztatva?
A társkeresőkön túl
Az egyetlen kiút ebből a helyzetből: meg kell tanunk ismerkedni. Újra.
Triviálisnak hangzik, pedig baromira nem lesz egyszerű. Először is azért, mert hihetetlenül kevés olyan tér van, ahol ezt meg tudnánk tenni. Másodszor pedig, mi hiába sajátítjuk el ezt a képességet, ha a potenciális partnerek erre képtelenek. Szerencsére azonban egyre több emberben van meg a szándék a változtatásra. Már csak tenni kéne azért, hogy ez meg is történjen.
Korábban is léteztek olyan klubok, baráti táraságok, ahová bekerülve lehetőség nyílt az offline párkeresésre, manapság pedig újra megnőtt rájuk az igény. A probléma az, hogy egy zárt közösségbe elég nehéz bekerülni, elvégre a létezésükről is csak akkor tudsz, ha már ismersz tagokat. Vannak egyetemi meleg körök, ahová megint csak nem mehet el akárki. A beszélgetős klubok esetében pedig rendszeresen felmerül a “vegyes korosztály” problémája. A kulturális események, amik például a Pride időszakában szoktak lenni, szintén jó esélyt kínálnak a próbálkozásra, már csak az kellene, hogy ne egy szűk közönség látogasson el ezekre.
Szóval van remény! Ha zavar az online húspiac, akkor keress közösségeket! Ha nem találsz kedvedre valót, akkor alapíts sajátot! Nem kell hozzá nagy dolog, csak annyi, hogy gyűjts össze olyan embereket, akikben szintén megvan ez az igény. Akkor is, ha neked nem jönnek be. Lehet, hogy egymásnak be fognak. Aztán ők is hoznak új arcokat, akik közül az egyikben talán megtalálod a nagy Őt. Vagy nem. De legalább lesznek barátaid.
Mi is ezzel a céllal hoztuk létre a Melegedő közösséget, aminek egyre több tagja van. Már az első közös találkozón bebizonyosodott, hogy megérte belevágni, olyannyira, hogy már szervezzük a következő programot.
Szóval hajrá mindenkinek! :)
(Zárójelben még annyit tennék hozzá, hogy a párommal mi is Romeón ismertük meg egymást, de egyrészt a kivétel erősíti a szabályt, másrészt pedig, a remény hal meg utoljára, úgyhogy randizzatok bátran!)
____________________________
J.Gábor - blogger, közösségépítő
Email: hello@melegedo.com
További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: