Ezúttal nem a fizetős szolgáltatásokról fogunk beszélni, hanem arról, hogy az elmúlt évtizedekben miért változott meg a férfiak és nők hozzáállása a szexhez, a tartós kapcsolatokhoz és a házassághoz.
Mindenhol azt olvashatjuk, hogy a házasság intézménye kimegy a divatból, és a válások száma évről évre növekszik,
Az más kérdés, hogy manapság már nem kell feltétlenül megkérni a hölgyek kezét ahhoz, hogy az ágyukba bújhasson az ember. De vajon mi a mozgatórugója az alapvető változásoknak?

Mint minden piacon, itt is a kereslet és a kínálat határozza meg az árfolyamot. Manapság már nem kell elvenni egy nőt ahhoz, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen valakivel, de mégis megvan az ára annak, hogy a férfiak megkaphassák vágyaik tárgyát.
Ez az ár nagyon változó, de a szórakozóhelyeken két italért kapható fiatal lányok erősen lenyomják a limitet.
Nyilván ez gusztustalan általánosítás, és kapok majd miatta hideget-meleget, mégis igaz, hogy manapság a lányok árucikknek tekintik a testüket, afféle soha el nem apadó bevételi forrásnak, és arra használják, hogy anyagi javakat vagy előnyöket szerezzenek vele.
Nem ritka, hogy azért fekszenek le valakivel, mert általa bekerülhetnek az áhított társaságba, vagy azért, hogy megkapjanak egy munkát. Persze, a szereposztó díványok már évszázadok óta léteznek, és a titkárnőket zaklató főnök képe is élénken él mindenkiben, napjainkban azonban ez szinte beépül a fiatalok életébe.

Egy huszonéves barátom nemrég került ki a húspiacra, hatévnyi tartós kapcsolat után. Felnőttként most találkozott először a megnövekedett kínálattal, és ő is meglepődött azon, mennyire elértéktelenedett a szex.
Manapság az első randin elvárt, és nem, nemcsak a férfiak részéről. Mióta randizgat, sokszor előfordult, hogy a megvacsoráztatott és hazakísért lány számon kérte a dugást.
Valamiért azt hiszik, hogyha a férfi nem akarja első nap a falnak csapni őket, akkor nem feleltek meg, vagy ami még rosszabb, hibásnak, selejtnek érzik magukat.
Ez pedig nagyon ijesztő tendencia.

A szexualitás önmagában ugyanis nem fokmérője egy emberi kapcsolatnak, és jó lenne, ha ezzel a mai lányok is tisztában lennének. A mai kamaszfiúk szinte képtelenek az udvarlásra, nem tudják, hogyan kell kimutatni a vonzalmukat. A baj az, hogy így is megkapják, amit csak akarnak, mert ezzel szemben a lányok kénytelenek nyomulni, ha pasit akarnak fogni maguknak. Csakhogy ezek a kapcsolatok - talán a genetika vagy a tanult szerepek miatt -, legtöbbször nehezen vagy egyáltalán nem működnek és rövid életűek.
Pedig a lányok ugyanúgy szerelemre és törődésre vágynak, biztonságra és tartós kapcsolatra, mégis úgy tesznek, mintha nekik is ugyanazok lennének az igényeik, mint a fiúknak.

De a genetikával nem lehet lacafacázni, és egyre többen maradnak hoppon, amikor az aktuális közegükben kifogynak az opcionális pasikból. Ilyenkor jönnek az online társkeresők, amik már valóban nem a minőségi áruk piacának, sokkal inkább egy használtruha üzlet kínálatának felelnek meg. Nem is lenne ezzel semmi baj, hisz egy emancipált nő el tudja viselni a szingliséget, nem társ- vagy kapcsolatfüggő, remekül boldogul egyedül is, és a szexet ugyanannyira tartja, mint a férfiak: egy szükséglet kielégítésének, és semmi többnek.
Hahaha…
Ezzel a hazugsággal az a baj, hogy ismét a nők isszák meg a levét. Mondhatjuk ezt, és vannak páran, akik valóban így gondolkodnak, de a többség szenved, és kínjában elhibázott döntéseket hoz.

Vagy ő is beáll a sorba, és egymásután ismerkedik meg a potenciális jelöltekkel, majd - a mai elvárásoknak megfelelően - ágyba is bújik velük (hisz ki vesz cipőt próba nélkül?), aztán csodálkozik, hogy másnap nem kap már üzenetet…
Vagy olyan kompromisszumokat köt, amikkel hosszútávon képtelen együtt élni. Például beleáll egy kapcsolatba, akkor is, ha nem szerelmes, a fiú nem is tetszik neki igazán, és a szex is csak erős négy és fél pontos a tízből. Az érv, amivel győzködi magát, az, hogy úgy sincs jobb, mindegyik egyforma, és a szerelem amúgy is hamar elmúlik. “Majd megszokom, és legalább nem büdös a lába.”
Ezzel csak az a baj, hogyha nem szeretünk valakit, és nincs meg a rózsaszín felhő általi jótékony vakság időszaka, akkor nagyon hamar, túl hamar rájövünk a másik hibáira, és napról napra idegesítőbbnek találjuk.

De mi a konklúzió? Hogyan érhetjük el, hogyha találunk egy ígéretes alanyt, akkor ne lépjen le az első randi után? És mi a garancia arra, hogy a társkeresőn eddig halászgató új pasink nem folytatja tovább a keresgélést, miközben azt állítja, hogy bennünk találta meg az igazit?

Sajnos, erre csak azt tudom válaszolni, hogy semmi. Bár rendkívül kiábrándító és elszomorító, mégis úgy tűnik, hogy a tendencia visszafordíthatatlan. A szerelem piacán akkora a túlkínálat nőből, hogy szinte “fillérekért” kaphatóak a most divatos, menő darabok, ezért a kissé ódivatú, esetleg anyaghibás “termékek” a polcokon porosodnak.

De mi az oka ennek az újkori szembenállásnak?
Kutatók, akik veszik a fáradságot, hogy elemezzék a társadalmi változásokat, arra a konklúzióra jutottak, hogy mindezért a fogamzásgátlás a felelős.
Az antibébitabletták és az óvszerek megjelenésével megváltozott a nők hozzáállása a szexhez. A képlet meglehetősen egyszerű:
Bár a nők ma is házasságban, vagy legalábbis tartós kapcsolatban akarnak családot alapítani, és eszükben sincs egyedül gyereket vállalni, ma már megtehetik, hogy különválasztják a szexet és a teherbeesést. Azelőtt, amíg nem volt rá lehetőségük, először férjet kellett találni, és csak utána bújhattak ágyba. A fogamzásgátlással azonban olyan kapuk nyíltak meg előttük, amit a harcos feministák örömmel üdvözöltek, de az átlagnő csak manapság szembesül a hátrányaival. Az első házasságkötés ideje jó tíz évvel későbbre tolódott, mint egy évszázaddal ezelőtt (és itt ne is vegyük figyelembe, hogy közel fele a statisztikák szerint), és gyermeket is egyre később vállalnak az emberek.
Az életciklus másként osztódik fel, mint ez előző generációknál. Az anyagi biztonság megteremtése nehezebb, ha nem lehetetlen küldetés, és sokan erre fogják a késői családalapítást. De van ennek másik aspektusa is.

A férfiak genetikailag arra vannak kódolva, hogy minél több nőt meghódítsanak, és a reprodukciós képességük is ehhez van belőve, míg a nők sokkal kevesebb ideig és alkalommal élhetnek a lehetőséggel. Ezért aztán, az ösztönök vezérelte férfiak kihasználják az új kor adta lehetőségeket, és szép számmal tépik le a virágokat, míg a nők csak arra várnak, hogy megtalálják azt a méhecskét, aki beporozza őket. Ahogy a méhek is egyre kevesebben vannak - komoly globális probléma ez -, úgy a gyermeket akaró fiatal férfiak is. Őket nem sürgeti az idő, hiszen az orvostudománynak hála, akár le is fagyaszthatják a spermájukat, és nyolcvanévesen is apuka lehet belőlük. A nők biológiai órája azonban rendületlenül ketyeg, és csak ideig-óráig tudják elnyomni a gyermek utáni vágyat. Ezt csak fokozza, ha nem egy vagy két gyereket, hanem nagy családot terveznek.

Ha ezekhez még hozzávesszük a médiából ömlő szennyet, ami észrevétlenül formálja a gondolkodásunkat, ahol például egy férfi “Nagy Ő” válogat húsz nőből, vagy egy szigetre “száműzött” idegenek létesítenek kapcsolatot egymással, ráadásul minél gyorsabban, hogy a nézők benntartsák őket a szaftos szexjelenetek reményében, akkor nem annyira meglepő a nők elértéktelenedése.

Tehát ezek az okok, amik egyre távolítják egymástól a két nemet, és egyre nehezebbé teszik az életet.
Persze, mondhatjuk, hogy ez így helyes, és a nőknek ugyanazok a jogok járnak, mint a pasiknak… Csak ne felejtsük el azt a tényt, hogy nem vagyunk egyformák, és saját meglátásom szerint nem is kellene, hogy azok legyünk.

Az a bajom az -izmusokkal, ami a fóbiákkal is. Sokszor csak elbújunk mögéjük, nem mérlegelünk, nem vagyunk ésszerűek. Vannak akik vakon küzdenek azért, hogy eltöröljék a két nem közötti különbségeket, de nem hiszem, hogy ez lenne a cél, amit el kellene érniük a nőknek.

A mai feleségek ugyanis állandóan arra panaszkodnak, hogy a férfiak már nem becsülik meg őket, bár nekik ugyanannyit kell dolgozniuk, és még a háztartás meg a gyereknevelés is rájuk marad, miközben a fiatalabb lányok folyamatosan el akarják szeretni a férjeiket. És van is ebben valami, mivel a fiatalok mereven elzárkóznak a családalapítás elől, a középkorú férfiak könnyebben kaphatóak. Még kapósabb, akinek már van benne tapasztalata. Egy jóképű apuka gyerekkel a kezében, önmagában is peteérést idéz elő egy olyan nőnél, aki szülni szeretne.
A fiatal férfiakat semmi sem készteti arra, hogy megállapodjanak és családot alapítsanak. Annyira ráérnek, hogy mire belefognának, már nem a saját generációjukból fognak párt választani, hanem kettővel újabb szériából (tisztelet a kivételnek), ezért a harmincas éveik végén járó nőknek, akinek igencsak sietős lenne a párkeresés, két választásuk marad (nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a tiniknél).

Vagy annak szül, aki hajlandó családot alapítani, akkor is, ha távolról sem áll rokonságban a fehér paripás herceggel, vagy olyannak szül, akiről eleve tudja, hogy nem igazán akarja és nem is áll mellette teljes mértékben, aztán bízik a jószerencsében és abban, hogy a gyerek majd elmélyíti a kapcsolatot. Biztosan van ilyen is, de én inkább az ellenkezőjével találkozom, mégpedig azzal, hogy az első gyermek érkezése sarkaiból forgatja ki a világukat, és még a sokat próbált, összetartó pároknál is több a feszültség, a konfliktushelyzet. Ebből kifolyólag a frissebb kapcsolatok nehezebben állják ki a próbát, és gyakrabban végződnek válással, mielőtt a gyerek betöltené a harmadik életévét. Aztán a szülők persze tovább próbálkoznak, és létrejönnek a petchwork családok, de ez már egy másik cikk témája lesz.

Summa summarum, az a lényeg, hogy akik kamaszokat nevelnek, azok igyekezzenek átadni az értékeket, sokat beszélgetni ezekről a dolgokról, vagy videókat ajánlani a témában, akik pedig partnert keresnek, azok először próbálják megacélozni az önértékelésüket, ne az aktuális - és sokszor random - partner véleménye alapján ítéljék meg önmagukat. A szexet pedig ne használjuk kereskedelmi célokra, inkább hagyjuk meg a kölcsönös örömszerzésre.

____________________________

Becca Prior - Író, blogger
Email: hello@melegedo.com

További cikkekért és érdekességekért kövess minket Facebook-on: