Az Apple-re a Steve Jobs korszaka alatt jellemző volt egy vízió követése. A vízió nem volt titok: Jobs már a nyolcvanas években gyakorlatilag az iPadről beszélt, mint végső termékről, ameddig ellát. Szép - és persze az érintetteknek tragikus - motívum, hogy a születése után nem sokkal Jobs meghalt.

Szokás azt mondani, hogy az Apple azóta víziót vesztett, és anélkül próbál fejlesztgetni ezt-azt, és az új termékek koncepciója sem mindig világos.

Én azt gondolom, hogy az Apple vezetőinek igenis van víziója. Csak épp nem kötik az orrunkra.

Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a piaci verseny során az ipari kémkedés olyan szintre fejlődött, hogy mindenki nagyjából ugyanazokat a termékeket fejleszti, miközben valóban innovatív startupokat vásárolgatnak fel. A vízió, a távoli jövő elképzelése az egyetlen, amit nem tudnak a égek egymástól ellopni: ha Cook beszélne róla, jönne egy korai Apple-szerű garázscég, és gyorsabban elérné azt. Mondjuk mielőtt elérné, felvásárolná valamelyik óriás.

Ráadásul a vízió évtizedes távlatokra szól, és egyáltalán nem biztos, hogy néhány év múlva ugyanúgy érvényes lesz az elképzelés. 

Vegyünk pár példát, mondjuk itt van Cook kedvenc témája, a kiterjesztett valóság. Tim Cook odáig ment nemrég, hogy ezt a piacot az App Store születésével hasonlította össze. Akkor is bizonytalan volt a piac, kell-e nekünk, fingós appok százai lepték el a boltot - ahogy az AR megoldások iPhone-on egyelőre főleg tamagocsizásról szólnak, és persze Ikea bútorpróbálgatásról -, és csak évekkel később lett nélkülözhetetlen a cucc. Cook úgy látja, hogy az AR-nek ugyanilyen jelentősége lesz, megkerülhetetlen területté válik - annak ellenére, hogy sok év alatt egyáltalán nem vált azzá a múltban.

Mit lát Cook? Miért lesz ez megkerülhetetlen nekünk? 

Jony Ive egy interjúban arról beszélt, hogy az iPhone X csak az első lépés az új generációs iPhone-ok kifejlesztésénél. Mire gondolt? Az iPhone X-nek két olyan tulajdonsága van, amiről generációváltásként hivatkozhatunk: arc- és mimikafelismerés, valamint a beépített, helyi machine learning.  Oké, végül is dizájnerről beszélünk, lehet, hogy a keretnélküliségre célzott, amit később felvált a háznélküliség, majd a testnélküliség, de ez már túl filozofikus. Amit az iPhone iksz ígér, az a velünk való kommunikáció emberibb formája, az arcunk leolvasása.

Hihetetlen izgalmas lehetőségek vannak ebben, de az iparág túl lassú lett mostanában, a mammutok lassítják a fejlődést. Vagy azért, mert megfontoltak, vagy azért, mert jobban érdekeltek az ötletek monetizálásában, annak ellenére, hogy már mozdulni sem tudnak a pénztől.

Az egészségünk védelme kütyükkel szintén egy távoli cél, de az Apple Watch valahogy évek alatt sem lett tele érzékelőkkel, továbbra is abból a kevés adatból táplálkozik, amit eddig is kapott. De itt legalább látható a vízió, még ha nem is nagyon ér még össze a többi vonallal.

Pedig az Apple fejében minden szál összeér egy távoli jövőben. Az egészség, a machine learning, az arcunk, a Siri, az AR, a TouchBar és még sorolhatnám. Nem biztos, hogy ez az álom megvalósítható, vagy van értelme, de nagyon kíváncsi lennék, hogyan látják ők a világot tíz-húsz év múlva. És hogy abban a valóságban mennyi része lesz az Apple-nek.