2017. ápr 11.

Vilmos és a földrajz

írta: Clodovicus S. Carolus
Vilmos és a földrajz

Az Erzsébet-kori Anglia nem csak a politikai, vallási viharoktól volt hangos. A kulturális élet is dübörgött, hiszen a kezdődő városi polgárosodás lehetőséget teremtett a legszínesebb szórakozási és művelődési lehetőségeknek.


Sokan hiszik, hogy e korszak csupán egyetlen kiemelkedő írógéniuszt teremtett, a bizonyára tehetséges William Shakespeare-t. Pedig ebben az időszakban csaknem ötven író és költő versengett a legjobb angol szerző címéért. Ben Jonson, Christopher Marlowe, Edmund Spenser, John Lyly, Sir Philip Sidney, Robert Greene stb. Többségüknek nem jutott olyan magasztaló emlékezet, melyet megérdemeltek volna, s életük sem alakult túl fényesen. Időnként ötleteket csentek egymástól, -Shakespeare mindenkitől- aminek gyakorta heves szó, ritkábban kardpárbaj lett a vége. Többségük több egyetemen is szerzett diplomát, világlátott, több nyelven író, beszélő, kifejezetten intelligens irodalmár volt. Nem úgy, a mi jó öreg Vilmosunk, aki kesztyűkészítőként, majd a színházba betérő nézők lovainak őrzőjeként debütált Londonban. Aztán statiszta, majd a nagy irodalmi vagy tudjisten milyen emlékezet egyszer csak az égbe röpíti.

 

Talán ezrével lehetne sorolni a nagy „sekszpíristák” neveit. Kutatásaik esszenciáit böngészve egyre inkább gyanússá válik a mi jó öreg Vilmos fiúnk. Az bizonyos, hogy a földrajz és a történelem sem tartozott a kedvelt és tudott ismeretei közé. A Falstaff című, neki tulajdonított műben krumplik potyognak az égből és pulykák kotyognak az ólban. A Falstaff oly korban játszódik, amikor a nagy felfedező, Cristoforo Colombo vagy magyaros nevén Kolumbusz Kristóf még meg sem született. S a krumpli, meg a pulyka ugyebár az általa meglelt újvilágból való. Téves földrajzi ismeretei pedig a Téli rege című történetből világlanak ki. Azt tudni kell, hogy a sztorit apró változtatásokkal, de bizonyítottan a mindössze 34 évet élt Robert Greene-től plagizálta. Az eredeti regény a Pandosto, avagy az idő diadala címet viseli, mely eredetileg 1588-ban jelent meg. A szerzővel már ismeretségük kezdetétől ellenséges viszony alakult ki, s ezt még fokozta az a tény, hogy a mi jó öreg Vilmosunk néhány év alatt nagyobb karriert futott be, mint kortársai. (Greene a halálos ágyán meg is átkozta Shakespeare-t.) Az avoni bárd igen lazán kezelte a történet helyszíneit, s így alakulhatott ki az az állapot, hogy Bohémia, vagyis Csehország igazi tengerparti birodalommá változott, melynek sziklás, kopár partjai nem éppen kedvesek. A sztori másik helyszíne Szicília viszont üde zöld, kedves vidék, ahol öröm és boldogság az élet. A helyzet az, hogy Vilmos egyszerűen felcserélte a helyszíneket, megváltoztatta a neveket és ezzel letudta a dolgot. Mint egy magyar dramaturg, aki beírt három „a” betűt, ezzel változtatott az eredeti szövegen, s felmarkolta érte a munkabért.

 

Van azért egy aprócska történelmi tény. A przemysi uralkodóházból származó II. Ottokár cseh király, aki a mi IV. Bélánk kortársa volt, egy rövid ideig valóban magáénak tudhatta a ma Szlovéniához tartozó tengerparti szakaszt.

 

Mindez persze újabb kérdéseket vet fel a mi jó öreg Vilmosunkkal kapcsolatban. Sokan hiszik, avagy tudni vélik, hogy az ő nevével fémjelzett darabokat nem William Shakespeare írta, hanem... és hosszan sorolják a neveket, s igazolják, bizonyítják feltevéseiket. A másik oldal meg azt állítja, hogy de. Igenis a négy vagy hat elemi alapiskolát végzett „iparitanuló” az összes nagy mű szerzője, ahol bizonyságot tesz hihetetlenül széles ismereteiről, nyelvtudásáról. Amit én gondolok: hát mos már nem tökmindegy! Fura persze, hogy még életében sem érdekelte az általa írt darabok sorsa. Végrendeletében sem emlékezett meg róluk. A kor szokásaitól eltérve halálát nem gyászolták széles tömegek.

 

Hogy mi az igazság? Ki, vagy kik a mi jó öreg Vilmosunknak tulajdonított művek szerzője? Sosem fog kiderülni, de talán nem is kell. Ha lefújjuk a port pl a III. Richárdról és igyekszünk lehántani a korról, melyben született, akkor talán megértjük a mára vonatkozó üzenetét. S ezen kell elgondolkodnunk.

 

„Finom világ! Ki olyan ostoba,
hogy ezt a durva csalást meg ne lássa?
De ki merész elmondani, amit lát?
Ocsmány világ ez! Azért pusztul el
Mert ilyen bűnökről hallgatni kell.”

greene-mix.jpg

Szólj hozzá

történelem irodalom