- Az európaiak egyre nagyobb része elfogadja, hogy Európa kétsebességes legyen.
- Európai állam kell, mert jelenleg Brüsszel semmit sem tud tenni például a magyar és a lengyel jogsértések ellen.
- Az osztrák zöldek vezetője óvja a Néppárt vezetőjét, hogy az orbáni úton haladjon tovább.
Több magyar vétó után ezúttal Görögország akadályozta meg, hogy az unió kollektív nyilatkozatban ítélje el Kína emberi jogi politikáját. EU-diplomaták minimum tisztességtelennek minősítették Athén eljárását, miután a görögök csupán pár napja kapták meg a Valutaalap és Brüsszel újabb sokmilliárdos mentőcsomagját. A bírálók nehezményezik, hogy lépés keresztbe tesz az unió szándékának, mármint hogy szembeszálljon a polgárjogi aktivisták, illetve ellenzékiek elleni kínai hadjárattal. Ez az első eset, hogy az integráció nem tudott közös álláspontra jutni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában – közölte az Amnesty International és a Human Rights Watch. Ugyanakkor beavatott források szerint a magyar kormány – nagy kínai befektetések kedvezményezettjeként - más fórumokon már többször is megtorpedózta, hogy az EU állást foglaljon az emberi jogok kínai helyzete miatt. Peking különben tavaly 51 %-os részesedést szerzett a legnagyobb görög kikötőben. A jelentés hozzáteszi, hogy a görög hozzáállás újabb csapást mér Brüsszel tekintélyére, mármint hogy a közösség ki tudjon állni a halálbüntetés eltörlése ellen, illetve a sajtószabadság mellett.
Az októberi cseh választások közeledtével erősödik a félelem, hogy Prága hamarosan egy lábbal már kívül lesz az EU-n, noha az ország csupán pár évtizede tért vissza Európába. Brüsszel most ébred rá, hogy a győztes könnyen lehet Babis volt pénzügyminiszter, aki személyes gazdagságával, politikai és üzleti hatalmával, valamint sajtóbirodalmával igencsak emlékeztet Berlusconira. Az unió azonban nem ugyanolyan megvetéssel tekint rá, mint Orbánra vagy Kaczynskira. A javára írja, hogy Macront támogatta és nem Le Pent. Az is az érdemének tudja be, hogy a pénzügyi tárca élén olyan költségvetési fegyelmet tanúsított, hogy azt még a németek is elismerték. Mégis újabb fejfájást okoz a térségben, miután Magyarországot és Lengyelországot már úgy könyvelték el az EU-ban, hogy nyers nacionalista politikát folytat és fittyet hány a demokrácia, illetve a jogállam normáinak. Prágát mégsem lehet egy lapon említeni Budapesttel és Varsóval. A cseh nacionalizmus eleve sokkal enyhébb, és nem folyik módszeres támadás a jogállamiság ellen. Ám ha Babis nyer, akkor bizonyosan ugyanolyan vizsgálatoknak és bírálatoknak néz elébe, mint annak idején Berlusconi.
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy a héten kezdődő Brexit-tárgyalásokon legelőször is biztonságot kell teremteni annak a jó 3 millió embernek, aki más uniós államok polgáraként dolgozik a szigetországban. Hiszen nekik az az egyetlen bűnük, hogy eléggé szeretik a briteket, így náluk/velük együtt akarnak élni. Ez persze politikailag sokba kerül a kormánynak, hiszen jogilag 180 fokos fordulatot kell végrehajtania eddigi álláspontjához képest. Egyben pedig frontális összecsapást jelent a kiválás idegengyűlölő híveivel. Ám minden bizonnyal el lehet fogadtatni a Parlamenttel, így az ország valamennyit visszanyerne az elmúlt években eljátszott erkölcsi súlyából. Cserében Brüsszelnek lehetővé kellene tennie, hogy több idő jusson a kiválás feltételeinek tisztázására. Mert ha legalább bizonyos részleteket tisztázni tudnak, az is jobb, mintha semmiben sem jutnak dűlőre.
A kommentár azon sajnálkozik, hogy Nagy-Britannia éppen akkor int búcsút Európának, amikor az felfelé tart. Merkel és Macron arany évtizedet tervez az EU számára, és aligha engedi meg, hogy a Brexit ebben megakadályozza. Pedig a feltételek egyébként sem ideálisak, lásd Trumpot, Putyint, Erdogant, a terrorizmust, a migrációt, a munkanélküliséget és a populizmus felemelkedését. A tét azonban az, hogy sikerül-e megőrizni az unió szerepét a liberális demokrácia és a szabályokra épülő nemzetközi rend védelmében. A német-francia tengely az integráció elmélyítését vette célba. Ehhez a gazdasági helyzet kedvezően alakul, a populista erők vereséget szenvedtek az osztrákoknál, a hollandoknál, a franciáknál, az olaszoknál és a finneknél. Egyre többen támogatják az uniót, ideértve, hogy az többsebességes legyen. Azaz a kontinens túljutott a nehézségeken és mint magabiztosabb.
Az EU nemzetközi keretekben is fel akar lépni, nem csupán a belső bajait igyekszik megoldani. Más választása egyébként nincs is. Németország alapvető változáson megy át, mert a közvélemény rájött, hogy Amerika visszavonulásával Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia. Sok a buktató persze, hiszen pl. a populizmus meggyengült, de nem tűnt el, mint hogy a kiváltó okai közül is megmaradt jó pár. De a szándék az, hogy az EU megújuljon és elengedhetetlenül fontos legyen. Merkel és Macron most választja ki az utat a közös európai vállalkozáshoz. Vagyis mint egykor Kohl és Mitterrand megragadja a történelem által felkínált lehetőséget.
Spiegel
A lap úgy ítéli meg, hogy Európa számára elérkezett az újrakezdés ideje, mert az uniót belülről viták szabdalják, kívülre pedig gyengének látszik. Az érdemi változásokhoz a németeknek szaván kell fogniuk Macront, mert ha a franciáknál minden úgy marad, ahogy most van, akkor néhány év múlva győzedelmeskedik a jobb- és baloldali szélsőség. Akkor pedig végleg el lehet temetni az európai integrációt. Az új elnök persze a hét közepén esedékes csúcson nem olyan EU-t lát majd, amelyről komolyan azt lehetne gondolni, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat. Szóba kerül pl. a menekültpolitika – a Bizottság éppen most indított ez ügyben szerződésszegési eljárást a magyarok, a lengyelek és a csehek ellen.
Az eddigi rendszer súlyos működési zavarokat mutat, mert a tagok folytonosan törvényt ülnek egymás fölött, szankciókkal fenyegetik a másikat, bár a kilátásba helyezett megtorló intézkedések nem hihetőek. Súlyos probléma, hogy nem okvetlenül tartják be az európai szerződéseket és törvényeket. A jogállamiságot a lebomlás fenyegeti. Budapest és Varsó demokratikus alapnormákat szeg meg, a partnerek mégsem tudnak semmit sem csinálni. Ugyanakkor az állandó civakodás csak elmélyíti az árkokat. Valami mást kell kitalálni a tagállamok kormányai közti megállapodások helyett. Ez pedig az európai állam volna, a hozzátartozó pénzzel és hatalommal együtt. Ha mindkettőt megkapná, akkor tudná fenntartani a nyugalmat. Nem a nemzetállamok felszámolásáról van szó, hanem arról, hogy pótlólag egy szövetségi szintet hoznának létre. Macron a jelek szerint felismerte, hogy államok feletti szerkezetet kell létrehozni. Németország nem engedheti meg, hogy a politikus zátonyra fusson.
Az európai gazdaság ismét növekedésnek indult, nem szédítő sebességgel ugyan, inkább lassan, de biztosan, ám azért megmaradtak a kockázatok. Politikailag egy-két drámán már túl van a földrész, de gazdaságilag is nyugodtabb vizeken hajózik és az OECD jó kilátásokat jósol, 2018-ra pl. 1,8 %-ot. Hasonlóan ítéli meg a jövőt a Bizottság is. Ami különösen örvendetes, hogy a jó kilátások minden országra vonatkoznak, még a görögökre is. A legnagyobb ütem Közép-Kelet-Európában várható, így a lengyeleknél, magyaroknál és a szlovéneknél. Mi több, a portugáloknál ebben az évben 2,1 %, a spanyoloknál 2,8 % valószínű. Ám a ranglista végén az olaszok kullognak, 1 %-kal, és nem sokkal állnak jobban a franciák sem a maguk 1,3 %-ával. Ez pedig mutatja, honnan leselkednek a veszélyek. Idetartozik Görögország is, amelynek új segélyprogramra van szüksége az EU és az IMF részéről. És még akkor sem biztos, hogy hosszú távra sikerül rendbe tennie a dolgokat. A kockázatok közé tartozik a Brexit és Trump kiszámíthatatlan kereskedelempolitikája is. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mi történik, ha az EKB már a közeljövőben kénytelen lesz módosítani növekedés serkentő kötvényvásárlási és kamatpolitikáján?
Az osztrák zöldek vezetője azt mondta, hogy aki meg akarja akadályozni a szélsőséges Szabadságpárt hatalomra kerülését, annak az októberi választáson a környezetvédőkre kell voksolnia, mert ők – a szociáldemokratákkal és a konzervatívokkal ellentétben – biztosan nem állnak össze az Európaellenes és uszító FPÖ-vel. Lunacek figyelmeztetett, hogy a Néppárt – az új elnök, Kurz irányításával, olyan útra tért rá, amely egyre jobbra tart és amelyet Orbán Viktor is dicsér. Márpedig a magyar kormányfő közismerten az EU ellen lázít.
