Normál körülmények között a felvetés is abszurdnak hat, hogy egy miniszterelnök belebukhatna a nemzeti tizenegy teljesítményéhez. Ez azonban Magyarország: normál körülményekkel idejét sem tudjuk, mikor találkoztunk utoljára.
Gyorsan tisztázzuk Orbán nembukásának okait: bármennyire reménykednek benne orgánumok és politikusok, a lelátók népe – már ha egyáltalán létezik ilyen, homogén tömeg – nem a legutóbbi világbajnokság-selejtező alapján dönti, pontosabban döntötte el jóideje, hogy kire fog szavazni. A magyar csapatnak szurkolókról egy dolgot lehet biztosan elmondani: magyarok. Nem pártszimpátia, hanem a futball iránti szeretet viszi ki őket a meccsre - és a családós fuvarozza haza. A remény pedig minden új válogatott mérkőzésnél belenyúl a pénztárcájukba. És ha mégis – vágyvezérelt gondolkodással – belekeverjük a pártválasztást a szurkolói létbe, hát jobb gyorsan szembesülni a realitással: komoly jóindulattal 20, indokolatlanul nagy jóindulattal 40 ezer emberről beszélünk. (A fotel-drukkereket nem számoljuk: egyrészt mert rájuk is igaz a fenti megállapítás a meccstől független pártválasztásról, másrészt mert ők még áldozatot sem hoznak a válogatottért, vagyis elkötelezettségük, érzelmi érintettségük alig mérhető.)
Nem ennyi ember fogja eldönteni a jövő évi választásokat.
Orbán közvetlen sorsánál viszont sokkal érdekesebb, mit lehet mégis tanulni az újabb sikertelenségből. Pontosabban: mások sikereiből. Bár a magyar csapat nem, az izlandi bizony kint lesz a világbajnokságon. Az az Izland, ahol 335 ezren élnek. Nagyjából annyian, ahány igazolt labdarúgó van Magyarországon. Izland gazdasági ereje hozzávetőleg a huszada Magyarországnak - jóval kevesebb GDP-t állít elő, mint Budapest egymagában. Az az Izland, ahol nem épült 8 év alatt majdnem 800 új sportcsarnok, nincs minden gejzír mellett focipálya, és az adóbevételek egy része sem folyik egyenesen, ellenőrizhetetlenül a labdarúgó kluboknak.
Érdekes, hogy Orbán pontosan tudja, miként lehetséges ez: "A futball arra tanít, hogy a számbéli kicsinység nem ok a kishitűségre. A mi sportágunkban éppen az a csodálatos, hogyha elég kitartásod van, és van benned szellemi zsenialitás, feljuthatsz a világ tetejére, és meghódíthatod a világot."
Kitartás és szellemi zsenialitás - ez hiányzik tehát Magyarországról. Ezért tartunk ott, ahol, és ez lehet az izlandi csoda titka is.
(Fotó: Blikk)