• Amerika bezárkózik, pedig ily módon az egész világon veszélybe sodorja a demokráciát;
• Babis sok mindenben más, mint Orbán vagy Kaczynski, de Csehország erősen jobbra tart és közeledik a magyar és a lengyel nacionalistákhoz;
• A magyar kormány jobban tenné, ha a sok százezer kivándorlót hozná vissza, ahelyett, hogy a menekültek ellen uszítana.
A szerkesztőségi kommentár szerint McCain szenátor, majd a hárommal ezelőtti elnök, Bush nagyon is a fején találta a szöget, amikor azt fejtegette, hogy a demokrácia jövője nagy mértékben függ attól, az Egyesült Államok eleget tesz-e vezető szerepének a világban, vagyis annak, hogy a legjobb utolsó remény legyen a Földön. Nem könnyű persze felmérni, milyen mértékben tört előre a tekintélyelvűség az eltelt 10 évben, miközben továbbra is nagy az igény a demokráciára, meg arra, ami mögötte van, tehát gazdasági növekedésre, az egyéni és civil szabadságjogokra, az átláthatóságra és a korrupció visszaszorítására. Csakhogy a demokrácia esik vissza, Törökországtól kezdve, Thaiföldön át Magyarországig. Terjed az illiberális populizmus, hanyatlanak a demokratikus értékek az Egyesült Államban és Európában. A folyamat nem Trumppal kezdődött, de vele felgyorsult, mivel az elnök csodálja az erős embereket, ugyanakkor megveti a demokratikus normákat. És félő, hogy a mostani adminisztráció alatt Amerika folyamatosan elsáncolja magát a világtól.
A konzervatív lap úgy ítéli meg, hogy a kelet-európai illiberális demokráciák ártanak az uniónak. Így most a magyarok és a lengyelek után a csehek is a bevándorlás-ellenes etnikai-völkisch politika mellett döntöttek, noha az ellentmond az EU jogállami alapelveinek. A kép kezd kialakulni, bár még nem tudni, hogy Babis valóban olyan Brüsszel- és idegenellenes lesz-e, ahogyan azt a kampányban ígérte. De az biztos, hogy éppen azért nyert, mert azt hirdette, hogy egyetlen menekültet sem fogad be. Csehország ily módon közeledik Magyarországhoz és Lengyelországhoz, amelyek már jó ideje tartanak az új, vagy nagyon is régi nacionalizmus felé. Így alakul ki a földrész közepén az illiberális demokráciák tömbje, és a kelet-európai kivétel azzal fenyeget, hogy szabállyá válik a régión belül. A cseh választások kapcsán a legnagyobb gond az, hogy Budapest, Varsó és Bécs után újabb EU-tagállam szavazott etnikai alapokon. Márpedig aki elutasítja a bevándorlókat és menedékkérőket, az a liberális demokráciát veti el. Hiszen az nem épülhet etnikai, vagyis völkisch alapokra. Az uniós alapszerződések kimondják, hogy bármely ország csatlakozhat, amely betartja a közös szabályokat. Az illiberális demokráciák tömbje frontális támadást jelentene az EU mint jogközösség ellen.
Csehországban nem lesz könnyű dolga a kinevezett kormányfőnek, mert a legtöbb párt nem kíván vele koalícióra lépni, mivel a politikus elutasítja a fennálló rendet, arról nem beszélve, hogy csalás gyanújával folyik nyomozás ellene. Így elképzelhető, hogy kénytelen lesz összeállni a kommunistákkal, valamint a szélsőséges Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párttal. De hát ellenfelei úgy gondolják, hogy veszélyt jelent a demokrácia nézve, hiszen vezetési stílusa erőszakos, azon kívül vagyona hatalmas, sajtóbirodalma jelentős, így bőven adódhat érdekütközés. Babis maga azt ígéri, hogy nem lép be az euróövezetbe, illetve hogy ellenáll az EU nyomásának a migráció ügyében, ugyanakkor bent akarja tartani az országot az unióban és a NATO-ban. A kabinet összetétele kihathat arra, hogy Prága milyen hangot üt meg Brüsszellel szemben, de a leendő miniszterelnök nem osztja Orbán és Kaczynski antiliberális nézeteit, amelyek miatt Magyarország és Lengyelország éles vitába keveredett nyugati partnereivel.
A kommentár korszakosnak nevezi Babis sikerét, miután a politikus az uniót és a külföldieket támadja, ugyanakkor szorosabb kapcsolatokra törekszik Oroszországgal. Vagyis a magyarok, a lengyelek és az osztrákok után a csehek is erősen jobbra sodródnak. Ezáltal megerősödnek a térségben a populisták és a demagógok, a demokratikus baloldal ezzel szemben kénytelen fiaskót elkönyvelni. Viszont örvendeznek a radikálisok és a populisták, akik szégyentelenül rájátszottak a lakosság félelmeire, és ebben a kormányfői tisztség várományosa járt az élen. Ő maga nem lángoló nacionalista, nincs határozott programja, mint pl. Kaczynskinak, mégis veszedelmes. Álláspontja az utóbbi négy évben, amióta benne van a politikában, mindig az aktuális széljárás szerint változott. Várhatóan most még inkább beleerősít az EU-ellenes vonalba, Putyin örülhet. Babis pártja be fogja kebelezni az országot.
Hatalmas fordulópont Csehországban a demokráciára számára, hogy az emberek majdnem 60 %-a az eddigi elit ellen voksolt, ellenben a nyertesek között van az ANO-n kívül a szintén rendszerellenes Kalóz Párt, a szélsőjobb, valamint a Kommunista Párt. Viszont senki meg nem mondja, hogyan legyen a továbbiakban, de az ország tart a politikai bizonytalanság, a még nagyobb megosztottság felé. A menekültek ügyében Babis Brüsszellel szemben foglal állást, akárcsak Orbán és Kaczynski. Az európai határok lezárását követeli, és azt állítja, hogy a migránsok terrorveszélyt jelentenek. Nem kívánja bevezetni az eurót sem, de egyébként tagadja, hogy Európa-ellenes volna. Attól azonban nem kell tartani, hogy az ország kilépne az unióból, már csak azért sem, mert a leendő miniszterelnök cégbirodalmának jól jön az egységes piac és a sok brüsszeli támogatás.
Orbántól és Kaczynskitól sok minden megkülönbözteti a cseh vezetőt. Nem nacionalista és nincsenek messianisztikus ideológiai tervei. Tagadja, hogy veszélyt jelentene a demokráciára, vagy hogy populista volna. Ezzel együtt át akarja alakítani az ország demokratikus rendjét és intézményeit. Számítani lehet arra, hogy jobban a hatalom ellenőrzése alá vonja a közmédiát. Gyűlölködően nyilatkozik azokról az újságírókról, akik bírálják. Előreláthatólag kitart megosztó, jobboldali-populista retorikája mellett. Ez ügyben sokat át vett szélsőjobbos riválisa jelszavaiból. Egy prágai politológus, aki Havel tanácsadója volt, úgy jellemzi Babist, hogy ha van valami, amiről a politikusnak fogalma sincs, akkor az a demokrácia.
Az osztrák Európa-társaság főtitkára szerint Ausztria számára nem jön szóba, hogy összeálljon a Visegrádi Csoporttal. A leendő kormány sokkal inkább Berlin és Párizs vonalához igazodik majd. Akik azon fáradoznak, hogy Bécs társuljon be a V4-ekhez, a közös múltra, a földrajzi közelségre, a korlátozó osztrák bevándorlási politikára, valamint arra hivatkoznak, hogy Kurz mostanában feltűnően kerüli a magyar vezetés bírálatát. Csak éppen egyáltalán nem biztos, hogy Ausztria jobban tudná érvényesíteni az érdekeit az EU-ban, ha szövetségre lép a négyekkel. Az esetek többségében ugyanis egészen másik a szempontjai, mint a másik félnek. A többiek pl. Nato-tagok, az osztrákok a semlegességet választották. A szomszédos államok közül három az atomenergiára épít, míg Bécs elutasítja azt.
Nagyon eltérőek a gazdasági-szociális adottságok is. Ennek megfelelően különbözik a két oldal véleménye a határon átlépő munkavállalásról. A magyar és a lengyel vezetés egyre sűrűbben sérti meg a jogállamiságot és a sajtószabadságot, emiatt azután növekszenek az ellentétek a demokratikus normák és az európai értékek kapcsán is. Azon kívül Ausztria sok menekültet fogad be és rengeteget áldoz beilleszkedésükre. További bökkenő, hogy Szlovákia és Csehország a mag-Európa felé tart, a magyarok és a lengyelek viszont nem. Ausztria bölcsen tenné, ha konstruktív javaslatokkal kapcsolódna be az Európa jövőjéről zajló vitába. Ez esetben hamar vége lenne a realitásnak ellentmondó fantáziálásnak a visegrádi kapcsolatról.
Magyarország számára nem a be-, hanem a kivándorlás jelent veszélyt, hiszen nem egészen 1300 menekültet kellene befogadnia, miközben már hozzávetőleg 600 ezren hagyták el az országot. Erre figyelmeztet az ÉS főszerkesztője a lap számára írott cikkében. Kovács Zoltán tragédiának tartja, hogy Orbán Viktor egyfelől látni sem akar egyetlen menedékkérőt sem, másfelől viszont mintha nem venné észre, milyen mértékben fogy a magyar. Az idén átlépi a 600 ezret azoknak a száma, akik már elmentek. Néhány éven belül pedig a milliófelé jár majd, ami a munkaképes korú lakosság több mint 10 %-a. Sürgősen kellene valamit tenni ellene, de az ügy láthatólag nem izgatja a hatalmat. A magyarázatot ott kell keresni, hogy ez esetben átfogó intézkedések szükségeltetnének, ám ilyesmire ez a kormány képtelen. Belejátszik a dolgokba az is, hogy az emigránsok eddig már csaknem egymilliárd eurót utaltak haza és ekkora bevételről a kabinet nem szeretne lemondani.
Ugyanakkor semmit sem tesz, hogy hazajöjjenek a többségükben fiatalok. Ellenben megnehezítette számukra, hogy külföldön szavazzanak, mert tudja, hogy jó részük nem rokonszenvez a jelenlegi rendszerrel. Hogy az emberek ne menjenek el külföldre, ahhoz minőségi egészségügy és oktatás kellene. Továbbá fel kellene számolni a mindent átható korrupciót és a kegyencrezsimet. Igaz, ez nem olyan látványos, mint amikor erőszakot alkalmaznak a segítségre szorulókkal szemben, hosszú távon viszont szavatolja a sikert.
