- Hiába győzöl a választásokon, attól még nem veheted el a bíróságok függetlenségét.
- Mondhat Orbán és Szíjjártó, amit csak akar, szétesőben a visegrádi együttműködés.
- A Soros-elleni hadjárat a magyar kormányfő gusztustalan, dezinformációs stratégiájának része.
A Bizottság igazságügyért felelős tagja amellett van, hogy az eddiginél szigorúbban kössék a jogállam tiszteletben tartásához az unió által folyósított kohéziós támogatásokat. Jourová Helsinkiben beszélt és azzal érvelt, hogy ily módon jobban érvényt tudnának szerezni a közös elveknek. Kiemelte, hogy már csak azért sem lehet hatékonyan felhasználni az EU-alapokat, ha egyes államok nem tartják be a közösségi jogot, mert akkor a korrupció és a csalás nyomja rá a bélyegét a dolgokra. Szavai a jelek szerint részben Magyarországnak és Lengyelországnak szóltak. A két kormány főleg azzal váltott ki aggályokat, hogy nem volt hajlandó teljesíteni a kvótadöntést és aláásta a demokráciát. A svéd miniszterelnök ezt úgy kommentálta, hogy a szabályokból és a kötelezettségekből nem lehet kicsemegézni, ami éppen konveniál. Azon kívül Brüsszel nem pénzautomata, amelyből bármekkora összeget fel lehet venni, minden megkötés nélkül. A kohéziós támogatások kedvezményezettjei ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a céllal ellentétes hatást váltana ki, azon kívül ellentétes az alapszerződéssel, ha politikai feltételekhez kapcsolnák ezeket az alapokat. Jourová ugyanakkor azzal válaszolt a magyar és a lengyel kifogásokra, hogy a jogállam nem csupán nemzeti hatáskörbe tartozik. És nem lehet nekimenni az igazságszolgáltatásnak pusztán csak azért, mert megnyerted a választásokat.
A visegrádi államok immár hűvösen viszonyulnak nemcsak az unióhoz, hanem egymáshoz is, töredezik a csoport egysége. Ugyanakkor erősödnek a kétségek, hogy miként működhet a 65 milliós regionális tömörülés, amikor az EU éppen kritikus időt él át. A tagok között kis és nagy ügyekben egyaránt viták merültek fel, Európa jövőjével bezárólag. A feszültség látványosan megnyilvánult a múlt héten, amikor a csehek és a szlovákok megszavazták a kiküldetésben dolgozók alkalmazásának megszigorítását, a magyarok és a lengyelek viszont nem. Még nagyobb aggály, hogy Csehország elfordul a másik három tagtól, mivel a populista Babisnak nincs olyan ideológiai lökete, mint Kaczynskinak, az EU-hoz pedig nem fűzi olyan mérgezett viszony, mint Orbánt.
A Német Külkapcsolati Tanács egyik szakértője már temeti a V4-ket, mondván, hogy az nem tudott ellensúlyt képezni, a tagok véleménye alapvető kérdésekben tért el, ám ezzel együtt igyekeznek fenntartani az összefogás látszatát. A nagy kérdés, hogy mennyire képesek befolyásolni, netán megakasztani a kezdeményezést a többsebességes Európa létrehozására. Ugyanakkor Brüsszel attól tart, hogy ha még jobban elszigetelődnek az EU bírálói, az csak gerjeszti a populizmust a régióban és aláássa a bizalmat a szervezettel szemben. A már idézett elemző arra figyelmeztet, hogy a Visegrádi Csoportra szüksége van Brüsszelnek, mert már nem sok hátsó ajtó maradt, hogy elérje Budapestet és Varsót, amellyel igen súlyos vitái vannak. A mostani helyzetben kulcsszerep jut Szlovákiának, nehogy a terület még jobban elidegenedjen az uniótól.
A kommentár szerint Orwell 1984-ére emlékeztet a magyarországi kampány Soros és az általa támogatott civilek ellen. A nemzeti konzultáció kérdőívén demagóg módon bevándorlóknak tüntetik fel a menekülteket, akiket valójában sem Soros György, sem az EU nem akar Európába hozni. Az egész akció arra jó, hogy elterelje a figyelmet a hazai gondokról, így arról, hogy immár minden 4. magyar a létminimum alatt él. Épp ezért a levél az emberek irigységére apellál. Azon kívül a sátánt emlegető Aradszki államtitkárhoz hasonlóan azt állítja, hogy a „Soros-terv” háttérbe akarja szorítani az európai államok nyelvét és kultúráját. A hadjárat láttán az osztrák konzervatívok EP-frakcióvezetője kijelentette: Orbán a helyzetével visszaélve egy vagyon költött az adófizetők pénzéből arra, hogy feltüzelje a hangulatot a külföldiek és az unió ellen. A hadjárat a legutolsó fejezet a magyar vezető gusztustalan dezinformációs stratégiájában, emellett antiszemita vonásai is vannak. A kormányfő a saját, paranoid elképzeléseit követi és azt hiszi, hogy a kampánnyal elérheti az általa elképzelt etnikai egyneműséget. Ennek ellenére, vagy éppen ezért vannak jobboldali politikusok Európában, akik csodálják Orbánt.
Luther-féle Wittembergi Tézisek 500. évfordulóján magának tudta be Isten kegyelmét Orbán Viktor, aki egyben nem győzte dicsérni saját, jobboldali-nacionalista kormányát. Mármint amikor isteni ajándéknak minősítette, hogy az ország élén egy olyan kabinet áll, amely magát kereszténynek vallja. A lap megjegyzi, hogy a politikus egyre másra a katolikus papság kedvében jár. Korábban szívesen fotóztatta magát és családját a pápai audienciákon. Bírálók ezzel szemben azt vetik a szemére, hogy szívtelenül és hűvösen jár el azokkal, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak. Hogy szigorúan elzárkózik a menekültekkel szemben, azt nem egy keresztény úgy tekinti, hogy megtagadja Krisztus tanítását. Ugyanakkor a hatalom közeli sajtó, illetve a kormánypropaganda rendszeresen leszólja a katolikus egyházfőt, amiért az szolidáris magatartást követel a keresztényektől a menekültekkel számára.
Gazdaságilag igen jól megy Európának, ám egy sor politikai kockázat azzal fenyeget, hogy tönkreteszi a törékeny kilábalást a bajból. Ilyen veszély a CDU gyenge választási szereplése, illetve Macron hanyatló népszerűsége. Mindkettő gátolja, hogy a két ország megújuljon az unió motorjaként. Nem sok jóval kecsegtetnek a közelgő olasz választások sem, és bizonytalan, hogy mi lesz a katalán választás kimenetele. Németországban hetek óta zajlik a koalíciós alkudozás, a megállapodás tartalma több ponton igen fontos lesz az egész EU számára. Azt is eldöntheti, hogy Merkel marad-e az unió domináns szereplője. Egyelőre zsákutcában van az egyeztetés a Brexitről. További bizonytalansági tényezőt jelent az integráció jövője szempontjából a két eltévelyedett tagállam, Magyarország és Lengyelország, amelyet felbátorított Trump győzelme és a britek kiválása. Olyan kérdésekben mennek szembe a szervezettel, mint a jogállam és a migráció. Az Ano sikere Csehországban újabb csapás volt a mélyebb összefogás híveinek, és rávilágított a rendszerellenes pártok befolyására. Ausztriában a Szabadságpárt készülő kormányzati szerepvállalása azt jelzi, hogy az ország csúszik a szélsőjobb felé. Az uniós vezetők azonban továbbra is a bevándorlás miatt aggódnak leginkább. A kérdés uralja a belpolitikát a németeknél és az osztrákoknál.
