Végre, lehet egy kicsit románozni!

Egymásra licitálnak a közszereplők, hogy mutassák: ők aztán azonosulnak a népérzülettel.

molnargyulamszpszekelyzaszloval.jpg

Épeszű ember igyekszik elkerülni a konfliktusokat. Ha ez nem sikerül neki, szításuk helyett a csillapításukon ügyködik. Persze, mindez nem érvényes a forradalmi helyzetekre. És nem érvényes azokra a politikusokra sem, akik a feszültségkeltésre alapozzák hatalmukat. Jó ideje épp ez utóbbival vádolja a politikai ellenzék és a felelős értelmiség a jelenlegi magyarországi kormányzó erőket. Az ellentétek elmélyítésének megannyi kifogásolt módszere között ilyenek szerepelnek:

– a társadalom két nagy osztályának – a kevés gazdag és a sok szegény – tudatos szembeállítása, a köztük lévő szakadék mélyítése az adórendszertől a közösség vagyonának újraosztásán át a szegregációt erősítő iskolarendszerig, az így kirekesztettek már-már tisztátalanként való megjelenítése a közbeszédben, ami végső soron emberi személyiségjegyeitől való megfosztásukhoz vezethet a közvélemény nagy részének szemében,
– a politikai ellenzék ellenségként kezelése, ennek részeként koncepciós perek indítása, az évek múltán gyakran felmentéssel végződő perek vádlottjainak vezetőszáron való, tévékamerák előtti ide-odahurcolása,
– a kormányzó erőkkel szemben állók, vagy csupán egyszerűen a nekik nem tetszők parlamenti beszédekben durva kifejezésekkel való megbélyegzése,
– a Brüsszelezés, a Sorosozás, a migránsozás jegyében zajló szüntelen feszültségkeltés,
– a nacionalista, sőt a területi revizionista érzelmekre építés, a Trianonozás, a határon túl élők kijátszása a magyarországi választók ellen.

Kapóra jött a Tudose-nyilatkozat

Mindezt, köztük az utolsó pontot, joggal rótta és rója fel az Orbán-rendszernek az ellenzék és az értelmiség távlatokban is gondolkodó – hogy ne mondjam: keresztényi elveket követő – része. Aztán egyszer csak kiderül, hogy van az a helyzet, amikor ezeknek a csoportoknak a többsége sem képes ellenállni a kísértésnek. A választási kampányra ráfordult pártok – s a Facebook-bejegyzések tanúsága szerint, a nekik szurkoló értelmiségiek – nagy része nem tudta megállni, hogy ne kapcsolódjék be vehemensen a Románia miniszterelnökének egyik múlt heti interjújában elhangzottak miatt kirobbant, a nacionalista dühöket csúcsra járató szópárbajba. Egymás sarkát taposva siettek nyilvánossá tenni:  ők aztán igazán azonosulnak a népérzülettel.

Az előzményekhez tartozik, hogy az erdélyi autonómia-elképzelések összehangolásáról írtak alá nyilatkozatot január 8-ai, hétfői közös kolozsvári sajtótájékoztatójukon az ottani pártok – RMDSZ, EMNP, MPP – elnökei. A romániai magyar nyelvű Transindex tudósítása kétséget kizáróan érzékeltette, hogy az erdélyi magyar pártok korántsem mindenben értenek egyet. De ennek részleteit nem kötötték az újságírók orrára. A hetek óta tartó huzavona után megszületett dokumentum a sajtótájékoztató pillanatában még nem állt a sajtó rendelkezésére, a pártvezetők elmondása szerint az csak alapelveket rögzít, konkrét cselekvési terv vagy határidők nélkül. A tudósító megjegyzése szerint „a sajtótájékoztatón úgy tűnt, mindhárom vezető továbbra is a saját elképzeléseit tartja irányadónak az autonómia kapcsán”

Ha erdélyi lennék, valószínűleg azt morognám minderre: már megint egy nesze semmi, fogd meg jól, s mindjárt várnám is (vagy nem várnám) a menetrend szerint érkező magyarázkodást. Az ám, de erdélyi pártvezetőként meg azt mérlegelném, hogy a magyarázkodás a saját tehetetlenkedésemet erősítené fel a közvélemény előtt, s inkább kivárnék. Megvárnám, amíg a témával kapcsolatban elhangzik román részről valami otrombaság, amint az oly gyakran előfordul. Ekkor már nem a saját bizonyítványomat kellene magyaráznom, hanem előállhatnék a szokásos – Nyomják Krahácsot! – szöveggel. (Ráadásul tényleg nyomják is, hiszen, amit arról idehaza egyáltalán tudni lehet, a romániai oldalon gyakran felszisszennek, ha az autonómia kérdése szóba kerül. Amint azt Tamás Gáspár Miklós egyik múltkori cikkében olvastam: egy romániai vezető újságíró naprakész adatokkal mutatta be neki, hogy a romániai magyar sajtóban milyen gyakran téma például Katalónia elszakadásának ügye, amiből ugye a román publicista messzemenő következtetéseket von le a székelyekre vonatkoztatva.)  

Egymásra licitálnak a politikusok 

És lőn. Két nap nem telt bele, egy igazi nagyvad fogalmazott úgy egy interjúban, amire aztán teljes rössel rá lehetett ugrani. Mihai Tudose miniszterelnök szerdán a Realitatea TV egyik műsorában a vele sokáig huzakodó, az őt lényegében sarokba szorító, nacionalista riporter mikrofonja előtt a végén azt találta mondani az autonómiatörekvésekkel kapcsolatos helyzetről: „Ugyanaz lesz a válaszom, mint amikor, nem tudom milyen nap alkalmából, zászlót próbáltak kitűzni. Ekkor világossá tettem, hogy ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is. A székelyek autonómiájáról szó sem lehet”. 

A marosvásárhelyi rádió szerkesztő-műsorvezetője, Parászka Boróka a budapesti Klubrádió január 12-ei, 18 órakor kezdődött, Esti Gyors című adásában azt mondta: a román miniszterelnök egy olyan kifejezést használt, amivel például a lepkeszárny rezgését szokták érzékeltetni. Ebből lett például a Transindex.ro fordításában a „lógni” szó, amit a portál január 12-ai, pénteki frissítésében, egyfajta helyreigazításként, az előző bekezdésben olvasható „lengeni” formulára pontosított. Ám a hét közepétől – nem utolsó sorban a hangulatkeltésben érdekelt romániai magyar politikusok áldatlan közreműködésével „akasztani”, illetve „kivégezni” vált belőle. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke január 11-ei Twitter bejegyzésében azt írta románul: „A kormányfő egyetérthet vagy sem egy politikai nyilatkozattal vagy projekttel, de nem küldheti akasztófára azokat, akikkel nem ért egyet”. Ugyanő egy napra rá, ugyanitt magyarul „Az akasztás az akasztás. Jól értettük. Ha nem ezt gondolta, vagy nem tudta szépen kifejezni magát, cáfolhatta volna utólag. De ezt sem tette". 

Czopf Áron, a Mandiner.hu újságírója ezért kérdezhette így Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét: „Mit gondol arról, hogy Mihai Tudose román kormányfő azzal indítja a 2018-as évet, hogy akasztással fenyegeti a székelyeket?” Válaszában még erre is rátett egy lapáttal a politikus, amikor visszautalt egy néhány órával korábbi, egészen más eseményre, s így fogalmazott: Sokkolt a miniszterelnök kijelentése. Azzal kezdte, hogy visszavezetné a halálbüntetést, aztán néhány órával később már azt is elmondta, hogy kik fognak lógni. Mindegy, hogy egyetért vagy nem ért egyet egy közösség politikai programjával, de akasztással egyetlen állampolgárt sem fenyegethet”. 

Az MSZP-elnök székely zászlóval pózol 

Na ná, hogy ilyen előzmények után, a választási hajcihő közepette, a legtöbb magyar párt vezetője biztosítani akarta a nagyérdeműt saját kérlelhetetlen hazafiságáról. Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja már „a teljes magyarság elleni támadásról” beszélt. Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója csütörtöki, az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: „Mihai Tudose akasztással fenyegette meg azokat az erdélyi magyarokat, akik a szülőföldjükön székely zászlót tűznek ki és kiállnak magyarságukért. (…) Szavai túlmennek minden határon, példátlanok az európai politikában és végérvényesen belevésődnek minden magyar lelkébe és emlékezetébe. A Fidesz-KDNP mindent megtesz azért, hogy megvédje az erdélyi magyarokat akár Románia primitív kormányfőjétől ellen is”.  

Péntek reggel Szíjjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter bekérette (nem berendelte, amint az több magyar médiumban, így az Origon is olvasható volt) Románia budapesti nagykövetét, s azt mondta, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan Románia jelenlegi miniszterelnökének nyilatkozata, amelyben „egy nemzeti közösséget, annak képviselőit gyakorlatilag kivégzéssel fenyegetett meg”. Az MTI jelentése szerint a nagykövet „bizonyos nyelvtani magyarázatot” próbált adni a kijelentésre. 

Nem sorolnám tovább, de az MSZP-elnökének teátrális, botrányosan dilettáns módon kompnált fotója mellett mégsem tudok elmenni szó nélkül. Azt még csak-csak meg tudnám emészteni, hogy a hiszterizálódó légkörben Molnár Gyula négy visszafogott mondatban reagált az eseményekre. Még javára is írnám, hogy a szövegben nem az „akasztás” szót emlegeti, bár mint már írtam fentebb, a „fellógatás” kifejezés sem fedi a valóságot, s erről a kommüniké közreadása előtt illett volna tájékozódnia. Amit felháborítónak tartok: ő is a nacionalista érzelmeket hívta elő a közönségből, amikor kamera elé állt a székely zászlóval a kezében. Számolt-e, vagy sem ezzel a hatással, a lényeget tekintve, édes mindegy. Bár ha nem számolt vele, az is elég baj. (A magát szocialistának nevező párt vezetőjének eleve tudnia kellene, hogy a nemzeti burzsoáziával szemben eredetileg az internacionalizmusra, a munkás nemzetköziségre apelláló szociáldemokrata pártok nacionalista fordulatának milyen hatása volt az I. világháború hírének lelkes tömegfogadtatására, s ezt mérlegelnie is kellene, amikor ebbe az érzelmi útvesztőbe téved.) Arra azonban mégiscsak gondolnia kellett volna, hogy tette ezt annak a pártnak a vezetőjeként, amely eleddig ugyanennek a zászlónak a magyar parlamentről való levételét, annak az európaival való lecserélését követelte – szerintem, bár vessenek meg érte, helyesen. 

Az interneten egymásnak estek a magyarok 

Mindennek aztán megvan a maga kétes eredménye. Ha a magyar Facebook-oldalakat nézem, akkor azokon éppen csúcsra jár a román ellenesség. A romániai magyar portálokon pedig magyarországi és kinti magyarok esnek egymásnak, mert az utóbbiak egy része arra figyelmezteti az itthoniakat, hogy nekik ott kell élniük, ott kell munkát találniuk, hivatali ügyeket intézniük, amit nagyon megnehezít, amikor a hatalmi játszmák részeként a politikusok felhúzzák a zsilipeket, s ráengedik a társadalomra a nacionalizmus áradatát. Talán, a valóságos történések dokumentálásának szándéka mellett, ez is az oka annak, hogy a fentebb már idézett Parászka Boróka többek között ezt írta a hvg.hu véleményoldalára az érzelemlavinát elindító interjúról:

«A valóság ennél valamelyest árnyaltabb. Az történt, hogy a nacionalista hangulatkeltésről és manipulációról híres Rareș Bogdan újságíró műsorában nyilatkozott a román miniszterelnök, akit a műsorvezető a (magyar kormányzati nyomásra közösen fellépő*) erdélyi magyar pártok január elején kiadott autonómianyilatkozatáról faggatott. Mihai Tudose megpróbálta megúszni a témát, többször hangsúlyozta, hogy a „hasonló” ügyekben nyugodtan kell eljárni, hogy a gyulafehérvári centenáriumi évben politikai érdek a konfliktus, és ezeket a helyén kell kezelni. „Nem lehet mellőzni, de nem is kell túlbecsülni” – fogalmazott a miniszterelnök, aki azt is elmondta, a magyar politikusok azt akarják elérni, hogy a román politika támadjon, hogy aztán a magyar „visszaugorhasson” a támadókra. Óvott attól, hogy a centenáriumi év a „szomszédviszály” éve legyen. Majd – az amúgy rendszeresen esetlenül, rosszul nyilatkozó – román miniszterelnök egész pontosan azt mondta: „Ugyanaz lesz az álláspontom, mint akkor, amikor megpróbáltak kitűzni egy zászlót, egy nem tudom milyen napon. Akkor nagyon világosan megüzentem: ha az a zászló ott fog lobogni a szélben, minden ottani felelős ott fog lobogni a zászló mellett”. Innen már e szavak értelmezése folyik. Tudose nem mondta ki az akasztás szót, azt különösen nem, hogy úgy általában székelyeket, magyarokat akasztana, hanem helyi felelősöket emlegetett. Ettől még a kijelentése érzéketlen baromság.»

* Ezt a magyar kormányzati nyomást egyébként az érintettek cáfolják - K.D.L.

Hölgyeim és Uraim! Most éppen itt tartunk. A román miniszterelnök önmaga egy korábbi kijelentését esetlenül idézte egy tévéinterjúban. Otrombaságáért eszem ágában sincs őt mentegetni. Az azonban több mint érdekes, hogy a szöveg a korábbi elhangzásakor nem kavart vihart - már ha egyáltalán. Viszont most, a magyarországi választások előtt néhány hónappal szerencsétlenül megismételt mondatokat mindenki elkezdte dramatizálni, a szöveg elferdítésétől sem riadva vissza. Amit végképp nem tudok hová tenni: az ügyhöz kapcsolódva megdöbbentően sok honfitársamnak esett jól egy kis románozás! Köztük általában visszafogott értelmiségieknek is. No, ez az ami engem igazán aggaszt. #

MEGJEGYZÉS A SZÉKELY ZÁSZLÓRÓL Nem történelmi zászló, a 21. (!) század előtt nem használták. (1876-ig mindegyik székely szék mint önálló politikai egység a saját szimbólumait használta, utána pedig Trianonig a magyar állami szimbólumokat.) Ráadásul, ma kétféle is van. Amit a Parlamentünk épületére tűztek ki, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hivatalos zászlója, mely - az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem, - Székely Mózes 1601-ből ismert névjeles zászlója alapján égszínkék mezőben arany csíkkal készült. A székely ősi szimbólumokkal, a Nappal (illetve a Nap stilizált változatával) és a Holddal lett díszítve. Ez a nyolcágú Nap-csillag a jelenlegi nyolc székely szék (Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Bardóc-Miklósvárszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék) egységének a jelképe, a telőben levő Hold pedig a székelyek hitének, reményének és bizakodásának szimbóluma. (Forrás: Wikipédia) Ami a zászló magyar közintézményekre kitűzését illeti, felvethető, hogy miért nem kreálunk és tűzünk ki valamiféle zászlót az Erdélyen kívülieknek (pl. Partium), a felvidékieknek, a vajdaságiaknak és így tovább? Talán csak nem azért e megkülönböztetés, mert az egy tömbben élő székelységtől remélhet a magyar választásokat mérhetően befolyásoló szavazatokat a jelenlegi kormányzó erő?

T.G.M. újabb cikke a témáról: Székely bánja

FEJLEMÉNY 2018.01.15: A magyarországi hangulatkeltés még ahhoz is hozzájárulhat, hogy a már leváltás előtt álló román kormányfő továbbra is a székében marad, pedig romániai magyar források szerint már megszületett a döntés a lemondatásáról a szociáldemokrata pártban. Helyére a honvédelmi minisztert jelölik. Kérdés elfogadja-e az államfő, mert előzőleg közölte, ebben a ciklusban már több miniszterelnököt nem akar kinevezni, s akár új választásokat írna ki. Persze, ha mégis leváltják, biztos vagyok abban, hogy a hazai szélkelepek saját hőzöngésük eredményeként könyvelik el.#

Szentgyörgyi László Központ.ro Bizony szerettük volna, ha ominózus kijelentése miatt kellett volna lemondania a kormányfőnek, de nem így történt.  http://mandiner.hu/cikk/20180119_szentgyorgyi_laszlo_romania_te_csodas # #

CÍMKÉP: Molnár Gyula az MSZP elnöke a székely zászlóval pózol (Fotó: MSZP) - A témára tekintettel külön is felhívom a kommentelők figyelmét a Bekiáltás blog alábbi alapelveire:

karomkodnitilos142x142szovegesfekvoxxxx.JPG