A politikai reklámokkal most nem foglalkozunk, hiszen az nem is reklám, hanem propaganda. Személy szerint nem kedvelem a Sorost, de mumusként való ábrázolásával kissé túllőttek a célon. (Csodálom, hogy a remek üzletember hírében álló Soros nem vette észre a piaci rést, mivel - másik hazánk Ámerikába szakadt fiától(leányától), Gábor Zsazsától tudjuk - a negatív reklám is reklám. Soros a Kormány által bevezetett márkanevével bármit eladhatna Magyarországon és jól meggazdagodhatna.) Maradjunk azonban a gazdasági reklámoknál. Azt hihetnénk, hogy komoly cégek, profi alkotókkal nem csinálnak marhaságot, aztán de. Nem akarják, ám remek szórakozást nyújtanak a hosszúra nyúlt téli estéken idiotizmusukkal.

5.  Ariel reklám: Mosóport nehéz reklámozni, hiszen már mindent elmondtak erről a termékről, még az intelligenciáját is dicsérték egy időben. Az Ariel sem tud újat mondani, így a hülyeséget népszerűsít. Áll vagy harminc ember a mosógépe előtt, egy nő ugrál, a mosógépekből zöld füst száll fel. Van valami szöveg is, de erősen felejthető. Csak azt nem lehet tudni, hogy ezek alapján miért pont Arielt kell venni. A Persilből nem jön zöld füst? A Tomi használata esetén is kell ugrálni a mosógép előtt, vagy ez csak Ariel esetén kötelező valami újra gondolt esőtáncként? Rejtély, hogy ezzel mit akartak az alkotók. A reklámköltség eldurrantásán túl persze.

4. Béres reklám: Tipikusan hülye reklám, mert senki sem meri megmondani a főnöknek, hogy nem kellene személyesen rontani a cég renoméját. Így aztán a Béres Zrt. alkalmazottai gratulálva lapogatják vállát az önjelölt Oscar-díjasnak, a spotot készítők boldogan teszik el a megrendelőtől kapott zsét, a családtagok pedig biztatják aput. És senki sem veszi a bátorságot, hogy megmondja: Ez gyenge volt öreg, nem kellene égetned magad. Kezdődik azzal, hogy valaki szépen fényképezett események előtt óvodás intonálással Coelho-bölcsességeket szavalva osztja az észt. Aztán előjön a hang gazdája, maga Béres úr, és továbbra is ovis szinten, remegő fejjel mond még néhányat. Közben leül egy ízlésesen terített asztalhoz, ahol a fater családi csodálása zajlik a továbbiakban. Milyen szép ember, meg okos, meg tőle kapjuk az apanázst! Hallgassuk hát a hülyeségeit! És hallgatják. Ha neki ez kell. Nem is lenne baj, ha megmaradna családi körben a Dolgozó Fater-imádat, de minek ebbe bevonni a nagyérdeműt? Ettől a reklámtól senki sem fog több Béres terméket vásárolni, viszont sokat elárul a cégtulajról. Olyan tulajdonságokat - öntelt, hiú, okoskodó -, amelyeket valószínűleg nem szeretett volna közreadni.

3. Nivea reklám: Itt a közelgő karácsonyra tekintettel akartak valamit mondani a család fontosságáról, de elképesztő ökörségbe csapott át az igyekezet. Egy több generációs család elegánsan kiöltözve nagyon örül. Ez abból látható, hogy mindenki vigyorog, mint pék kutyája a kiflire. Aztán egymás iránti szeretetüket úgy fejezik ki, hogy random összekenik egymást Nivea krémmel. Ehhez a művelethez mindegyik tart magánál egy vödörnyi Niveát. Ezen kedélyes cselekedet után még jobban örülnek, noha orcájukon, mint félelem sápad el a Nivea. Talány, hogy ezt a komplett családi idiotizmust kinek szánták.

2. Linex reklám: Megkopogtatja a képernyőt egy fehér kezeslábasba öltözött csinos hölgy, és legnagyobb meglepetésemre bejelenti, hogy ő a bélflórám fontos összetevője. Na, vazze! Ha ilyen nők vannak a bélflórámban, azonnal törlöm magam a Tinderről meg a Puncsról! Elég átvizsgálni ürítés után a salakot és kiválasztani belőle a nekem tetsző Bél Flórát, aztán hajrá! Van még lejjebb? Sajnálom szegény színésznőt is. Mit ír a CV-jébe? Játszottam Bél Flórát a Linex reklámban?

1. Cofidis reklám: Hát ez über ciki. Egy Lúzer utazik haza a családjához karácsony napján, visz a gyereknek egy plüss kutyát. Már az is kínos, hogy Lúzer nem készül fel a karácsonyra és az uccsó pillanatban tudja le a gyereket egy tucatvacakkal. Pedig az alámondás szerint ő mindent megad a családjának. (Talán nem kellene ezt a genetikai állományt felelőtlenül örökítgetni.) Közben szépséges felesége várja otthon. Lúzer viszont elalszik, és mivel az utolsó minutumban ugrik le a vonatról, az ajándék kutya fenn marad. Baktat haza a mi Lúzerünk, ajándék nélkül. Már látjuk magunk előtt Lúzer gyerek sírásra görbült száját az üres karácsonyfa alatt. Meg ahogy Lúzerné elé b...ssza a karácsonyi vacsorát: Ne', zabálj vazze! Szinte velük sírunk mi is. Ám ekkor - deus ex machina! (mégiscsak karácsony van) - Lúzer észrevesz egy valódi kutyát az egyik autó alatt. Boldogan hóna alá csapja és megvan az ajándék! (Az, hogy esetleg más családnak éppen hiányzik az ellógott házi kedvenc karácsonykor, az alkotókat nem foglalkoztatja.) Lúzer hazaér a lopott jószággal, és felesége enyhe fejcsóválása mellett a gyerek mosolyogva öleli Jézuskától kapott ajándékát. (Egy másik gyerek meg sír, mert neki Jézuska elvitte kis barátját. De Lúzeréket ez nem hatja meg. Nem lehet mindenhol win-win szitu. Persze később esetleg néznek nagyot, ha beállít a valódi gazdi a kutya fülébe ültetett chip alapján. Ám hol van az még, karácsonykor örülnek Lúzerék.) A Cofidisről sokat elmond saját rekláma. Ügyfeleit tapló lúzernek tekinti, akik ha már hülyék, legalább lopnak. Megoldják okosba. Karácsonykor is.

Ezt a sok bornírtságot azért engedik ránk a cégek, mert valaki bemagyarázta nekik, hogy a portéka eladása nem elég, valamit mondaniuk is kell a világról. Csak akinek nincs mondanivalója, annak üressége sületlenségbe csap át. Mi viszont ne elégedetlenkedjünk a fenti - és egyéb itt fel nem sorolt - reklámok ostobaságain, hanem nevetve nézzük, ahogy nagy igyekezetükben hülyét csinálnak magukból és ügyfélkörükből.