Madeira igazi túraparadicsom, és a Lanzarotén bekapott extra szörnyű időjárás után azt gondoltuk, itt már minden rendben lesz. Tévedtünk. Heves széllökésekkel és esőkkel tarkított néhány napot töltöttünk Christiano Ronaldo szülőszigetén, ahol röhejes, de már a repteret is róla nevezték el. De nem panaszkodunk, csak sajnos záros határidőn belül megint vissza kell jönnünk.

Nem leszünk meteorológiai portál, az időjárásról ezért csak annyit: a statisztikák szerint januárban esik a legtöbb eső, és általában is az október-február időszak a csapadékosabb. A hőmérsékletben nagy különbség nincs, télen 18, nyáron 25 fok van a tengerszinten, a hegyekben ennél jóval hűvösebb - 1800 méter felett nem is igazán várunk kánikulát. Többnyire a látvány ilyen a szigeten:

Terveink között az szerepelt, hogy egy többnapos tájfutóverseny etapjai között mászunk pár hegyet. Az verseny utolsó hegyi futamát a szörnyű eső és szél miatt törölték, de a többi nap sem úsztuk meg eső nélkül. Ehhez képest a túra még reménytelenebb volt. Madeira egyik legnépszerűbb túrája az 1810 méter magas Pico Areeirótól vezet a Pico Ruivóig, amely a sziget csúcsa. Ez oda-vissza 12 kilométer alagutakon át, jellemzően ezt járják be a turisták, mi azt terveztük, hogy retúr túra helyett a Ruivóról lemegyünk az onnan 3 kilométerre levő parkolóig. Tömegközlekedés híján kicsit bonyolult kilogisztikázni a dolgot egy autóval, a mi két párosunk egymással szembe indulva próbálta ezt áthidalni, félúton találkozva és átadva a kocsikulcsot. Jó megoldás lett volna, csak esetünkben semmi értelme nem volt nekivágni az útnak. Elindultunk még pirkadat előtt, hogy a reggel így fogadjon bennünket a Pico Areerión:

A hegyekben nagyjából hasonló időjárás uralkodott napokig, esély sem mutatkozott arra, hogy megcsináljuk a túrát. Webkamerán jól visszanézhető, egy hónapban hányszor van jó idő, ha valaki 3-4 napig próbálkozik, ritkán szívja meg mindet. Nekünk sikerült.

Szerencsére Madeira sem az a hely, ahol ne lehetne találni látnivalót bármikor. A tengerszinten ugyanis általában sokkal jobb az idő, ha süt a nap és nem erős a szél, simán melegünk van egy szál pólóban. Ez pedig lehetőséget ad csendes óceánparti sétákra. Nemcsak a városokban. Ha igazán vadregényes és emlékezetes parti sétát szeretnénk, válasszuk például a São Jorgét, ami nagyjából egyórás út. A Santana járásban lévő São Jorge fajuból induló út több száz méterrel a tengerszint felett indul, lemegy a partra, majd a szikla oldalában vezet végig - a végén sajnos ugyanúgy vissza kell mászni a hegyre. De közben meg lehet nézni, hogy pár száz éve milyen úton mentek át innen gyalog Santana faluba.

A túra legcsodálatosabb része a néhai kikötő - évszázadokkal korábban ez volt a sziget egyik legforgalmasabb kikötője, ma egy csónak sem jár erre. Tériszonyosok inkább ne menjenek végig a dülöngélő korlátú hídon, és a sziklacsúcsra kiérve is érdemes óvatosan megközelíteni a vizet. Bár a sziklaperem jóval a víz felett van, az óceán időnként beborítja az egészet ronggyá áztatva a nézelődőket.

Ha már erre járunk, megnézhetjük a santanai kisházakat is. Öt tradicionális madeirai házat újítottak fel egy kicsike skanzenban, ingyen körbe lehet járni. Egyikben laknak is. 

Ha több órás kirándulásra is van kapacitás, akkor egy levada-túrát érdemes végigcsinálni. A levada speciális vízvezetékrendszer Madeirán, ezek mentén lehet végigmenni. Mivel a levadát folyamatosan karban kell tartani, azok mentén az út mindig könnyen járható. Ezek a kirándulások általában jóval könnyebbek, mint a Pico Ruivót megmászni, de vannak köztük szintesek is. Alagút szinte mindig van közben, teljesen különleges műfaj ez.

Ha szerencsések vagyunk, és kifogjuk az eső- és szélmentes napokat, kimehetünk akár a sziget csücskébe is a São Lourenço félszigetre. Oda-vissza tíz kilométer, érdemes túracipőt vagy bakancsot húzni. A főváros, Funchal is tartogat szépségeket - nem Christiano Ronaldo szobrára vagy a CR7 múzeumra gondolunk első sorban - kár kihagyni a város szélén a hegyoldalba telepített botanikus kertet. Korábban részletesen itt írtunk Madeiráról.

Ami az eljutást illeti, továbbra is Lisszabonból, esetleg Portóból célszerű leginkább jönni, az easyJet két fő retúrnál már gyakran 10-15 euróért kihoz. Mindkét városba pedig repül a Wizz Budapestről, télen előfordulnak 10 ezer forint alatti jegyek is. A TAP-ra Budapestről közvetlenül is foglalható a sziget, persze átszállásos ez is, az ár általában 200 eurónál indul retúr.