A nagyvilágban az hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor az vadul ütős- vágós rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak , horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem? Persze, hogy nem. A közhelyek időről-időre megcáfolódnak.
A vietnami-thai háború idején Mak, az ifjú férj, kénytelen hátra hagyni a várandós feleségét, és bevonulni a hadseregbe. A fronton súlyos sebesülést szenved, hónapokig gyógyulgat. Megviselten, időnként lázálmoktól gyötörve, de boldogan tér vissza a kis családjához. Ám az örömét hamarosan elrontja egy furcsa pletyka. A falusiak azt híresztelik, hogy a felesége már rég meghalt...
Akkor vágjak bele a közepébe. Ezúttal egy olyan kísérteties történetről van szó, amely van valóság alapja. Nak legendája nagyon népszerű Thaiföldön, számos feldolgozás készült belőle, filmek, TV játékok, sőt, még sorozat is. Annyira nincs mit csodálkozni rajta. Az örök szerelemet szívhez szólóan tálaló mese könnyen képes megfogni az emberek lelkét. Miután a legenda magja a thai uralkodó családhoz kapcsolódik, nyugodtan biztosra lehet venni, nem légből kapott sztorival operálnak. Szóval, ami számunkra az örök szerelem ezúttal kissé furcsa köntösbe öltözött legendája, az ottaniaknak egy megtörtént esemény krónikája. A valóságtartalom eldöntésére kísérletet sem teszek. Minden megtörténhet. Pláne, ha tőlünk jó messze van a helyszín, mint Thaiföld. Ott lehet. Személyes élményem nincs a téma tekintetében, de egy percig sincs hiányérzetem az ügyben. A lélek dolgairól szívesen nézek mozikat, olvasok róluk, vagy elmélkedek rajtuk néha, de egy két világ közt bolyongó szellemmel összebotlani már gondolatban sem esik az ínyemre. Az extrém sportok kipróbálása sem vonz, egy ilyen találkozás pedig garantáltam túl tenne még a felhőkarcolóról történő sárkányrepülős rajton is. A film karizmatikus apátja, Somdet Toh, (1788-1872) bezzeg nem aggályoskodott. Ő neves buddhista szerzetes volt, akit már életében szentnek tartottak. (A buddhizmus engedi. Idősebb korában már a Buddhacarya néven tisztelték, és bűvös erőt tulajdonítottak neki. Az általa felszentelt amulettek nagy becsben álltak és állnak, már ami még megmaradt közülük.) Fiatalon, lévén II. Ráma király törvénytelen fia, magas szintű képzésben részesülhetett. Idővel királyi tanácsadó lett belőle. Ám igazából az a fontos a munkásságában, hogy a buddhizmus szépségeire rámutató versei által sokban hozzájárult a thai költészet fejlődéséhez. Az általa egykor vezetett Sorapong szentély máig aktív, egyike a legnagyobbaknak az országban találhatók közül. A tudós apát volt az, aki végül megoldotta a „szellem gondot.” De erről csak ennyit, ne rontsam el a néző élvezetét a mozi meséjéről.
Nang Nak története igazából egyszerű. A mindhalálig, sőt, azon túl is hűséges feleség nem hajlandó távozni ezen világból, mert a férjéhez fűződő szerelme és hatalmas kötelesség tudata nem engedi. Miután valójában már túlvilági lény, a földöntúli erejével egy ideig képes álcázni a valóságot, álomvilágot teremteni a szeretett férfi körül. Csakhogy a szellemlét nem egyeztethető össze a földi valósággal, mások látják azt, amit a férje nem. A konfliktus létrejötte csak idő kérdése, mert az emberek félnek tőle. Időnként okkal.
A sokszor megénekelt történetet 1999-ben Nonzee Nimibutr vitte képre, meglehetősen szerény anyagiakból. Rendező, író, vágó és producer egy személyben. Sőt, egy esetben még filmszínészként is megmérette magát. A Nang Nak akkor még csak a második rendezése volt. Bejött neki, a bemutatás évében a távol-keleti fesztiválokon ő volt a legjobb rendező, a mozi pedig nagydíjat kapott. Úgy vélem, teljesen megérdemelten. Az első jó döntése az volt, hogy felismerte, Nak kisasszony legendájának elmesélését fölösleges volna az erőszakosság felé tolni.(A „nang” thai nyelven kb. ugyanaz, mint a közismert „Miss.” A „Nak” kiejtése erősen eltér a leírásától, inkább „o,” mint „a” hang. ) Így hiába indul háborúba a férj az elején, abból csak áttételesen kapjuk meg a front szörnyűségeit, harci jelenetekkel nem borzolja az idegeinket. A helyszínt Thaiföld vidéki környezet adja, annak minden szemet gyönyörködtető csodájával, de nem elfelejtve megmutatni a dzsungel peremén élés összes nehézségét. A földművelés embert próbáló feladat, miként a gyorsan pusztuló otthonok faanyagának pótlása is, és napi betevő előteremtése szintén kemény munkát igényel. Orvosok nincsenek, a járvány katasztrófával ér fel. Ám a természet békéje és az igaz szerelem sok mindenért kárpótol. Így a film házaspárja békésen tűri a nyűgöket, amíg… De ezt már tudjuk. A film erőssége a békés hétköznapok, továbbá Nak és Mak, a főhősök, tényleg csodás érzelmi kapcsolatának képre vitele. A folyóparti kunyhójuk békés pillanatainak visszaadása fölöttébb jól sikerült. Az érzelmek világa örök és nincs helyhez kötve. Ez a mozi nemzetközi sikerének záloga. Nattawut Khittikun fényképezte őket, megérdemli a neve említését.
Inthira Charoenpura játssza a sanyarú sorsú asszony, Nak, szerepét. Egyszerű eszközökkel él, ahogy egy vidéki földműves feleségének megformálásához illik. El lehet hinni neki, hogy fülig szerelmes a férjébe. Annyira, hogy még a halállal is dacol a kedvéért. Színészként ezzel a mozival debütált és a film alaposan meglódította a karrierjét. (Nem csoda, hiszen a bemutatás évében a Nang Nak képes volt az Thaiföldön ugyanakkor bemutatott Titanic-ot felülmúlni a kasszánál.) Furcsa ezt leírni, de Nak, a szellem, a leginkább emberi karakter mindvégig a mozi során. Erényei és hibái egyaránt evilágiak, így könnyű azonosulni a karakterével.
Winai Kributrra lett bízva Mak, a férj, megformálása. Az övé kevésbé hálás szerep, hiszen a film nagy részében az orránál fogva vezeti az asszonykája, miután túlélt egy súlyos háborús sérülést. Reménytelen küzdelmet vív az asszonyáért a barátai ellen. Nem látja, talán nem is akarja, a csúf valóságot. Valahol érthető a részéről, hiszen amint elfogadja, elveszíti a szeretteit. Igazából mindvégig passzív szereplő, hiába van sokat a képen. Őrá minden bizonnyal inkább a Bang Rajan mozi által fogunk emlékezni, már az eddig filmográfiáját nézve.
A többi szereplő lehetőségeit szűkösre vették. Mondhatni mind készen kapott jellem, változás nincs náluk a történet előre haladtában. Miként kiemelkedő alakítás sincs. De legalább ordító amatőrködést sem tapasztalható.
A zene sokkal inkább az érzelmi vonalat kívánta szolgálni, mint sem a frászt hozni a nagyérdeműre. Kellemes, amíg halljuk, de tartósan nem igazán mászik be az ember fülébe.
Egyetlen dolgot tudok komolyabban kifogásolni a mozinál. A szövegkönyvet. Sajnos, az meglehetősen gyéren sikerült. Amilyen stílusosan megoldották a képi világát, annyira gyenge szavakban a szerelmi rész. Amikor a házaspár körülbelül harmincadjára rebegi el egymásnak azt hogy: "Nak... Mak..." egy idő után óhatatlanul hangulatrontó lesz az egész. Kétlem, hogy a thaiföldieknél ilyen gyér volna a kedveskedés szókincse
Azt hiszem, nem árt felhívnom a néző figyelmét arra, hogy bár a listákon a „horror” kategóriában fut a mozi, a valóságban sokkal inkább romantikus tragédia. Ugyan nem tévedés a besorolása, hiszen természetfölötti események bőven szerepelnek benne, ám a „gore effekt” gyakorlatilag teljesen hiányzik. Az erőszak csak jelzésértékű, igazi ijesztő jelenet sincs, maximum egy kis borzongás futhat át a gerincünkön. A trükkök egyszerűek. Bizony-bizony, a speciális effektek nem olcsóak, és mint az fentebb írtam, gyér anyagiakból volt muszáj gazdálkodniuk a filmeseknek.
Érdekességként megemlítem, hogy a japánoknál létezik egy hasonló szerelemi történet feldolgozása. Bár a Nang Nak ügyes munka, Kenji Mizoguchi Ugetsu monogatari mozijával nem vetélkedhet, amely tőrőlmetszett klasszikus, egyike a világ legjobban sikerült mozgóképeinek. Maximálisan javaslom az együtt nézésüket, érdekes párost alkotnak.
Ui: Amint a mellékelt képekből látható, a filmhez van magyarítás. Tehát ha valakinek kedve támadt borzongatva romantikázni, megteheti.
Admirális 2017.08.23. 19:56:30
Oldfan 2017.08.23. 22:30:14
A filmben Nakot egyértelműen Mak feleségének tartja mindenki. Azt nem fogadják el, hogy visszajött a halálból. Ezért viszolyognak tőle. Továbbá félnek is, és mint kiderül, nem ok nélkül.
Mitől volna ez okkult film? Semmi szándékos megidézés vagy nincs benne. Viszont keleten sokkal nagyobb becsben tartják az ember szellemi erejét és annak lehetőségeit. Nakot a szerelem és az asszonyi kötelesség rendkívül komolyan vétele hozza vissza a túlvilágról, az ott szerzett rendkívüli képességeivel együtt. A férje megszállottja lesz belőle. Nak egyedül azt bünteti meg, aki a temetéskor meglopta, egyébként mit sem törődik másokkal, sőt, kifejezetten elzárkózik tőlük. Csak az érdekli, hogy a háza környékén fenntartsa a látszatot és álomvilágba rángassa a férjét. Akit szintén a családja iránt érzett szeretet mozgat, így könnyű félrevezetni. Amíg az emberek " meg nem zavarják a köreit," szelíden viselkedik, de amikor az igazságot akarják a gyermeke apjának a tudomására juttatni, megdühödik.
A buddhista főapát azt ismeri fel, hogy Nak már nem tiszteli az emberi életet, - ami egy szellemnél kevéssé meglepő - a szerelmi elvakultsága pedig kiszámíthatatlanná teszi. A másvilági hatalma miatt bármikor veszélyes lehet a halandókra. Továbbá, hogy Nakot mindkét világ kivetette magából. Nyugalmat biztosít hát neki, a maga módján.
Persze, az A kategóriás filmektől tényleg messze van, keleti és nyugati mércével egyaránt. Egyértelműen kevés pénzből forgatták.
Ezt a filmet az tudja élvezni, aki képes átengedi magát a legenda hangulatának. Mert az izgalmi faktor kicsinyke voltával egyetértek, de hogy a történet érzelmileg ne tudna hatni a nézőre, azt a véleményt nem osztom.
Admirális 2017.08.23. 22:45:05
Admirális 2017.08.23. 23:22:59
Oldfan 2017.08.24. 06:00:43
Rókatündér történetre nézd meg a japán "Under The Blossoming Cherry Trees" mozit, amiből világossá válik az eltérés. Magyar felirat van hozzá. Nem mellesleg, az minőségi A kategóriás mozi minden téren.
Admirális 2017.08.24. 22:00:26
Admirális 2017.08.24. 22:18:09
Oldfan 2017.08.24. 22:33:08
Oldfan 2017.08.24. 22:44:06
Admirális 2017.08.24. 22:54:26
Oldfan 2017.08.24. 23:03:35
Béke volt eddig is és eszmecsere.