A paródiák mára erősen hanyatlásnak indultak, pedig nem is oly rég a legkedveltebbek filmek között voltak. Mióta a ZAZ-csapat feloszlott, majd Zuckerék külön-külön is visszavonulót fújtak, többnyire csak olyan próbálkozások akadnak, melyek színvonala nem üti meg a minimálisan elfogadható szintet sem. Ilyenkor mi mást is tehet az, aki ezeken a filmeken nőtt fel, minthogy előveszi a régi kedvenceket. Még a ZAZ fémjelezte Airplane és a Mel Brooks alkotta paródiák előtt, az '50-es évek végén indult az angol Folytassa-sorozat, ami temérdek részt termelt ki magából. A mennyiség sajnos nem volt egyenes arányban a minőséggel, így a közel harminc filmből csupán maroknyi tudta kiállni az idő próbáját. Ezek közé tartozik a széria egyik korai darabja, amit eredetileg nem is a tagjának szántak, csak az utómunkák során nevezték ki annak. A Folytassa, Jackben a kamera mögött ugyan már összeállt a nyerő csapat élén Gerald Thomas rendezővel és Talbot Rothwell íróval, viszont a jól megszokott színészgárda jelentős része hiányzik. A főszerepben látható Bernard Cribbins az egy évvel későbbi Folytassa a kémkedéstben még feltűnt, ám ezt követően egészen az 1992-es Folytassa, Kolumbuszig nem tért vissza a sorozatba. Cribbinsnek sok panaszra azért nincs oka, decens karriert futott be, mégis számomra örökre eggyé vált ezzel a filmmel.

A Folytassa, Jack is egy akkoriban kedvelt zsánert, ezúttal a tengerészfilmeket fordította komédiába. Egy évvel korábban mutatták be a Lázadás a Bountyn újrafeldolgozását Marlon Brandoval, ami a Jack elkészülésének az apropóját is adta. Ellentétben a modern paródiákkal, a Folytassa-sorozat darabjai általában nem konkrét jeleneteket pécéztek ki maguknak, inkább csak a műfaji hátteret, közismert sablonokat vettek kölcsön, hogy azokat benépesítsék saját típuskaraktereikkel. A jellemzően magabiztos, férfias főhős helyére így lépett az ügyefogyott Albert Bum-Fordi tengerészkadét (Cribbins), akinek még egy kupiban is sikerül szűznek maradnia. Mikor egy lányka, Sally (Juliet Mills) felcsalja a szobájába az ágy helyet a padlón leütve találja magát, az éppen toborzókörúton járó Mr. Kellem (Donald Houston) pedig egy újabb fejbekólintással be is sorozza őt matróznak arra a hajóra, ahová első megbízatásaként jelentkeznie kellett volna. A fedélzeten Bum-Fordi azzal szembesül, hogy Sally átvette a helyét, ám mikor megtudja, hogy a lány foglyul esett szerelmét akarja megtalálni, beleegyezik, hogy hallgat. Közben a dicsőségre vágyó Mr. Kellemnek egyre inkább tele lesz a hócipője a jólelkű, de nyúlszívű Párduc kapitánnyal (Kenneth Williams), ezért a legénységgel elhatározzák, hogy Bum-Fordival egyetemben némi csellel megszabadulnak tőlük.

A Folytassa, Jack úgy is tökéletesen élvezhető, ha az ember nem látott egyetlen tengerészfilmet az életében. Az alkotóknak nem az a céljuk, hogy kigúnyolják a műfajt, hanem, hogy humort vigyenek bele. Vicc magából az angol történelemből lesz. Mindjárt a kezdőjelenetben Nelson admirális festményen is megörökített halála kerül terítékre. Talbot Rothwell író szerint a férfi nem a sérüléseibe halt bele, hanem abba a csókba, amit Hardy kapitány adott neki. A jelenetnek szinte semmi köze nincs a későbbi eseményekhez, viszont kiválóan megalapozza a film hangulatát. A Jack bár előszeretettel hagyatkozik a főszereplő csetléseire és botlásaira, mint humorforrásra, azonban nem miattuk érdemli meg a figyelmet. Legfőbb ereje a szellemes elszólásokban és szójátékokban rejtőzik, amikre az elsőrangú magyar szöveg csak rátesz egy lapáttal. Ilyen például mikor az elsőtiszt, egy emléktáblára mutatva a földön, drámaian bejelenti, hogy "itt esett el az előző kapitány", mire a feljebbvalója azt feleli, hogy "ezen nem csodálkozom, én is sokszor megbotlottam benne".

A film hol többé, hol kevésbé bugyuta természetéből adódóan a poénok szellemi színvonala rendre váltakozik, melyet leginkább a színészek tartanak egyben. Bernard Cribbins, ha nem is vált a Folytassa-gárda oszlopos tagjává, azt bizonyítja, hogy elbír egy főszerepet. A sorozat visszatérő alakjai közül mind Kenneth Williams, mind a Bájgli matrózt alakító Charles Hawtrey nagy élvezettel csapják le a nekik lepasszolt humorlabdákat. Williams esetében néha ugyan felüti a fejét a ripacskodás réme, azonban összességében olyan szerethető karaktert formál a teljesen inkompetens Párduc kapitányból, hogy ennyit meg lehet bocsájtani. A Folytassa, Jack nem lenne ugyanaz a klasszikus magyar szinkron nélkül. Kálmán Éva fordítása nem csupán átmenti a nehezen lefordítható nyelvi humort, de még javítani is tud rajta. A főszereplő neve eredetiben például egy nem túl emeletes kakis vicc, sehol az a báj, ami az egyszerű, mégis találó Bum-Fordiban megvan. Az 1980-as televíziós premierre készült szinkronban, ahogy azt a Pannónia Stúdió hírneve megköveteli, jobbnál-jobb hazai színészek kontráznak egymásra. Szersén Gyula, Láng József és Gera Zoltán mintha csak versenyt futnának azért, hogy ki nyújtsa a legviccesebb alakítást, azonban egy fejhosszal beelőzi őket Tahi Tóth László. A közelmúltban elhunyt Tahi Tóth Párduc kapitányként egyszerre tud arisztokratikusan kevély lenni és közben gyermekien naiv. Ez a túlzott színészi mélységet nem kívánó szerep is mutatja, hogy milyen nagyszerű előadó távozott közülünk.

A Folytassa, Jack nyilvánvalóan nem rendelkezett megközelítőleg se azzal a költségvetéssel, amivel a Lázadás a Bountyn. Ez leginkább a film végi, stúdióízű csatajelenetben válik feltűnővé, melyben pénz híján a máshonnan kölcsönzött felvételek keverednek a még akkori szemmel is gagyi makettes megoldásokkal. A történet utolsó harmadára az alkotók poénokra szánt puskapora is enyhén fogyatkozni kezd. A Jack nagyrészében pedig igen hatékonyan tartják a lendületet. Mikor egy helyzetkomikum kezd elhasználódni, mindig jön egy újabb. A végkifejlet annyiban képes kiszolgálni a közönséget, hogy minden szereplő pont azt kapja, amit megérdemel. Ha mást nagyon nem, egy jól eltalált zárópoént azért még ki tudnak erőszakolni magukból a készítők. A Folytassa, Jack miképp a sorozat legtöbb tagja, távol áll attól, hogy akár a vígjátékok, akár a paródiák legjobbjai között emlegessék, viszont szorult belé annyi humor, hogy ennyi év után is szórakoztató legyen. Frappáns szövegei még a negatív karaktereket is szerethetővé teszik, az i-re a pontot pedig felrakja a magyar változat. A sorozat többi részének az eredeti szinkronja sajnos nem egy esetben elveszett, a Folytassa, Jack, melynél megőrződött, már csak emiatt is egy a szívünknek kedves darab marad.

ÉRTÉKELÉS: 70%