Filmvilág blog

Dédapáink fegyverben - Szürke senkik

2016. december 14. - Huber Zoltán

szurke_senkik.jpg

A háború a magyar filmekben többnyire különböző áttételeken keresztül bukkan fel, frontvonalban játszódó alkotások elvétve készültek. A filmtípus mellőzöttsége már csak azért is sajnálatos, mert a közhiedelemmel ellentétben egy izgalmas és feszült katonadráma nem feltétlenül jelent hatalmas költségeket. Bár a “háborús film” hallatán elsőre a Ryan közlegény nyitányához vagy az Apokalipszis most helikopterezéséhez hasonló gigantikus csaták ugranak be, a műfajnak létezik egy kevésbé látványos, de nem kevésbé erőteljes vonulata.

Az öldöklés poklában az ember a lényeg, az arc és személyiség az uniformis mögött. Elég néhány egyenruha, jellegzetes helyszín és egy szimbolikussá növesztett küldetés, a háború őrülete epikus csaták, felrobbanó tankok és zászlóaljnyi statisztéria nélkül is hatásosan megragadható. A Duna Televízió műsorán debütáló Szürke senkik nagyon taktikusan pontosan ezt az irányt követi, ráadásul a sokszor feldolgozott másodikkal szemben a kevésbé megfilmesített első világháború idején játszódik. A legkellemesebb meglepetés mégis az, hogy hosszú idő után újra van egy jó magyar háborús filmünk.

Men on a mission. Angolszász nyelvterületen így hívják ezt a dramaturgiai szerkezetet, ami nem kizárólagosan, de legtöbbször háborús viszonyok között játszódik. Köbli Norbert érezhetően ismeri és érti az alműfaj mechanizmusát, öt katonát indít el az olasz erdőben, jóval a frontvonalak mögött, hogy felderítsék az ellenség kommunikációs központját. Az összeszokott, harcedzett csapat kiégett veteránjait egy kemény, de emberséges parancsnok vezeti, az új ember pedig a fiatal újonc, akinek ez az első bevetése. Sokszor kipróbált, üzembiztosan működő formula ez és az alkotók annak rendje és módja szerint le is csapják a kínálkozó lehetőségeket.

A forgatókönyv szépen, mintaszerűen követi a műfaj szabályait. Rögtön egy akcióval indítunk, majd párbeszédekre váltunk, így lassan megismerjük a figurákat és a rájuk váró feladatot. A különböző jellemek között kialakul a megfelelő csoportdinamika, az újabb kihívásokon keresztül pedig újabb és újabb dolgok derülnek ki róluk. Köbli életszerű karaktereket teremt, megfelelően adagolja az információkat és a párbeszédeket is jól megoldja, a feszültség végig kitart, sőt, a végső összecsapás patthelyzetei kimondottan tetszetősek. Egyedül a sztori gerincét adó allegória érződik néha kissé erőltetettnek: a fiatal fiú beavatása, az ártatlanság elvesztése és a béke közé feszített galamb-szimbólum több ponton megterheli az egyébként tetszetősen minimalista történetet.

szurke_senkik1.jpg

A madaras párhuzam talán azért is tűnhet kissé túlgondoltnak, mert a kamera időről-időre drónra pattan és felülről pásztázza a ködös tájat, amiből a kevesebb ezúttal több lehetett volna. A kizökkentés ráadásul kettős, mert ezek a felvételek hangsúlyozzák ki leginkább, hogy a filmet az eredeti olasz helyszínek helyett Rudabánya környékén forgatták. A galamb-perspektíva túlzott használatát leszámítva Kovács István tényleg mindent kihozott ebből az alapanyagból, a rendezői bemutatkozását tehát komoly dicséret illeti. Ha negyed órával hosszabb lenne, a Szürke senkik nyugodtan mehetne a mozikban, a ritmusa, tempója és a vizuális világa is nagyon rendben van, a legnagyobb erősségét mégis a kifogástalan színészi teljesítmények adják.

Az újoncot alakító Kovács József mintha egy korabeli fotográfiáról lépett volna át a filmbe, Björn Freiberg kattant német veteránja ijesztő, Keszég László román katonájából igazi őserő árad. A leghálásabb feladat persze Trill Zsolté, a terhelt múltú, embereit öngyilkos missziókba vezető szakaszparancsok a legárnyaltabb szereplő. A fanatikus megszállottságát emlékezetesen ellenpontozza Molnár Levente szökést fontolgató, megkapóan emberi figurája. Az öt színész között kiváló az összhang és mivel ők vannak az arcvonalban, főként rajtuk múlik, hogy a Szürke senkik sikerrel veszi az akadályokat.

Kimondottan örömteli, hogy egyre több zsáner neve mellé véshetünk kis magyar pipát, ezennel a háborús film van soron. Egy tévéképernyőre készült, alig hatvan perces produkciótól persze senki nem várja a műfaj revízióját vagy a kollektív történelmi emlékezet provokatív felforgatását. Egyelőre a vonatkozó sablonok magabiztos átvételének és átfazonírozásának, illetve az első lépéseknek lehet örülni. Reméljük, hogy a Szürke senkik egy hosszú út kezdetét jelenti.

Premier: december 16. (péntek), 22:00 - DUNA Televízió

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3812046149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása