A fesztivál Fritz Lang újragondolva szekciójában nem csak eddig nem látott, vagy nehezen hozzáférhető darabok, de egy jól ismert klasszikus, az M - Egy város keresi a gyilkost (1931) is helyet kap. Lang első hangosfilmje (melyről a rendező annak idején, mint a legjobban sikerült munkájáról beszélt) egy bűnügyi alapokra épített és lélektani drámába ágyazott masszív thriller a kor színészzsenije, Peter Lorre főszereplésével. Filmtörténeti alapvetés lévén gyakorlatilag mindenkinek bátran ajánljuk, azoknak is, akik korábban már találkoztak vele - de nem egy mozi sötétjében. Lang kamera-beállításai, a nézőpontokkal való kísérletezés és az (akkor, 1931-ben még relatíve újnak számító, azóta klasszikussá vált) plánozás felváltva történő alkalmazása nagyvászonra vetítve vághatja igazán mellbe nézőjét. A történet középpontjában egy rejtélyes sorozatgyilkos áll, akit nem csak a rendőrség próbál kézre keríteni, hanem a nyomozásba önhatalmúlag bekapcsolódó helyi alvilág, nem beszélve a négy és fél milliós Berlin félelemben élő lakóiról.

Ha hinnénk az összeesküvés-elméleteknek, és párhuzamot vonnánk Lang klasszikusa, valamint napjaink bizonyos eseményei között, még az is felmerülhetne, hogy a titokzatos elkövető, M, valójában egy nem létező, a hatalom által kitalált figura, akinek funkciója a lakosságban való félelem gerjesztése és fenntartása. Ilyen vagy ehhez hasonló elméleteket alapul venni persze különösen morbid volna épp annak a Langnak egy történetét illetően, akinek elsősorban a csúcsra járatott konteók hatalomra került megszállottjai miatt kellett elhagynia hazáját. M hús-vér ember, akit ugyan viszonylag hamar, nagyjából negyed óra elteltével meg is mutat a rendező, ezzel együtt mégis sikerül közel két órán át fenntartania a feszültség olyan fokát, melyet bármely, kortárs thriller rendezője megirigyelhetne.

Az első képsorokat a félelem formáinak bemutatásai határozzák meg, de bármekkora rettegést is gerjeszt a gyilkos a többmilliós város lakosságában, Lang elsősorban nem a kialakult félelem természetét, sokkal inkább a társadalom kollektív viselkedésére gyakorolt hatását vizsgálja, a tömegpszichózis tüneteivel szembesítve közönségét – nem mellékesen a weimari köztársaság általa előre megjósolt eltorzulásának veszélyeire való figyelmeztetésként. Emellett rendkívül érzékenyen beszél a törvényes rend és az önrendelkezés létjogosultságának azóta is fennálló, örök dilemmájáról, mindezt a korai harmincas évek Németországának minden bájával és bajával a háttérben.