A Földközi tenger bezáródásáról szóló cikkek a bulvárba is áttörtek, több ilyen témájú írás jelenik meg rendszeresen a vezető hírportálokon, többnyire valamelyik nagyobb török, görög, vagy olasz földrengés után. Hangzatos címek alatt tűnnek fel borús jóslatok a térség jövőjéről.

A Mediterránum kétségkívül az egyik legaktívabb tektonikai térség a bolygón, ráadásul jelen korszakban nincs is példa máshol két kontinentális lemez ütközésére a Földön. Az a kijelentés viszont, hogy a Földközi tenger be fog záródni - Gyurcsány Ferenc szavajárását megidézve - nem bontja ki az igazság minden részletét.

Hogy mi is zajlik valójában a Földközi tenger alatt, ahhoz tekintsük meg először is az alábbi ábrát, ami a legfrissebb kutatási eredményeket tartalmazza.

 Négy olyan részlet van az ábrán, amiről nem nagyon szoktak beszámolni a Földközi-tenger bezáródását hirdetők. Ezek azonosítása egyszerű, az "Oceanic spreading ridge" jeleket kell megfigyelnünk. Ezek táguló tengerfenéki hasadékvölgyet jelölnek, és amint látjuk, elég sok van belőlük a Földközi-tenger nyugati medencéjében, szám szerint három. Ezek közül a legfontosabb a Baleár szigetektől délre húzódó. Ez az a hátság, ami a Gibraltári szorost kinyitotta 5,3 millió évvel ezelőtt. Ez pedig egy olyan momentum, ami nem igazán fér bele a szűkülő Mediterránum elméletébe. Nem árt tudni, hogy az Atlanti óceánba vezető szoros korábban nem a mai helyén húzódott, hanem attól északra, a Pireneusi félsziget déli részén. Amikor 6 millió évvel ezelőtt ennek a régi szorosnak az alja felemelkedett, megszűnt az összeköttetés a Földközi tenger és az Atlanti óceán között, és bekövetkezett az úgynevezett Messinai sókrízis, ami a Mediterráneum kiszáradásának eufemisztikus neve... Namost azt tudnunk kell, hogy az egymás alá csúszó közetlemezek esetében a víz egy kifejezetten fontos tényező, ugyanis jelentősen megkönnyíti ezt a csúszást, mintegy "megolajozza" a folyamatot. Egy kiszáradt Földközi tenger esetén az egykori tenger fenekén levő széttöredezett lemezdarabkák egymás alá csúszása (lásd a fentebbi ábrát, a fogazott vonalaknál a fogak - kis háromszögek - jelzik az alábukás irányát) a víz hiánya miatt nyilván valamennyire lefékeződött. A táguló tengerfenéki hasadékvölgyek (hátságok) tekintetében viszont nincs szerepe a víznek, és ezek gond nélkül tovább működtek, ami végül ahhoz vezetett, hogy a korábbi helyétől délre - ezúttal Gibraltárnál - ismét felhasadt a föld, és kinyílt a Gibraltári szoros, ami eltávolította az afrikai és az eurázsiai lemezt egymástól azon a ponton.

Egyáltalán nem véletlen, hogy olyan sok lemezre töredezett a tengerfenék ezen a részen, hiszen kétféle erő is hat rá. Egyrészt a táguló hasadékvölgy a tenger alatt, másrészt az északra nyomuló Afrikai lemez. Szeretném tisztázni, én egyáltalán nem vitatom, hogy az Afrikai lemez észak felé mozog. Az állításom az, hogy ez nem fogja eredményezni a Földközi tenger bezáródását, mert ez a mozgás hamarabb le fog állni, sőt, visszafordul.

Ezt pedig arra alapozom, hogy a táguló hasadékvölgyek első közelítésben fiatalabbak, mint az a folyamat, amely az Afrikai lemezt Európának sodorja. Új szereplő jelent meg a színtéren, és ez bizony boríthatja a papírformát. Miért írtam, hogy első közelítésben? Azért, mert tengerfenéki hátságok (hasadékvölgyek) valójában már korábban is voltak ezen a területen, de működésük leállt. Az egész 175 millió éve kezdődött, az eddigi utolsó szuperkontinens, a Pangea utolsó óráiban. Ott, ahol most a Földközi-tenger hullámzik, akkoriban egy hegyláncokkal keresztül-kasul szabdalt sivatag volt. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Hogy ezt kifejtsem, pár mondatban meg kell ismertetnem a kedves olvasót egy  jelenséggel, az úgynevezett Wilson ciklussal. A Wilson ciklus egy geológiai folyamatot ír le, aminek a lényege, hogy a kontinensek az időben periodikusan összeállnak egy szuperkontinensé, majd ez a szuperkontines szétdarabolódik, és a darabok addig sodródnak, amíg ismét össze nem találkoznak (lévén a föld felszíne zárt), amikor is egy újabb szuperkontinens alakul ki. Ezeknek a mozgásoknak két hajtóereje van. Az első az, hogy a vastag kontinentális lemezekből összeálló szuperkontinensek alatt a föld hője felgyűlik, és ez előbb-utóbb vulkanikus és tektonikus folyamatokat indít be, amelyek elkezdik a szuperkontinens szétdarabolását. A másik folyamat pedig az óceáni kéreggel kapcsolatos. Az óceán alatt található kéreg vékony, és ha túl nagy kiterjedésű, akkor előbb utóbb "elszakad", és a szakadás mentén az óceán felőli rész alábukik. Ez húzóerőt fejt ki, ami a kéreg túlvégén található szárazföldi lemezt elindítja visszafelé. Ez zajlik most a Csendes óceánon, ahol is a Pacifikus lemez már minden oldalán "elszakadt", és megkezdte az alábukást, kialakítva ezzel a vulkánokról és földrengésekről elhíresült Tűzgyűrűt. Az alábukó pacifikus lemez magára húzza a körülötte levő kontinenseket, és ezért a Csendes-óceán be fog zárulni, az Atlanti óceán fogja átvenni a szerepét.

A Földközi tenger nyugati medencéjében zajló tágulási folyamatot feltehetőleg a rengeteg alásüllyedt lemeztöredék megolvadása által keltett feláramlás működteti, de most nézzünk kicsit körül a keleti medencében is. A fenti ábrán itt csupa alábukó lemezt látunk, és úgy néz ki, semmi sem fogja megakadályozni, hogy Afrika és Európa összeforrjon.

A helyzet mégsem ennyire egyszerű. Nem szabad ugyanis elfeledkeznünk a szomszédos Vörös tengerben zajló óceáni árok kinyílásáról. Ez manapság az egyik legaktívabb óceáni hátság a bolygónkon, és az erőteljes tágulás ereje előbb utóbb óceánná tágítja a Vörös-tengert. Arról persze mindenki tapintatosan hallgat, hogy ez a tágulás csak úgy tud végbemenni, ha Afrika északi irányú mozgása leáll, legalábbis a keleti oldalon. Igen ám, de nyugaton uganez a helyzet, mint azt fentebb tárgyaltuk. Ebből pedig az következik, hogy a Földközi tenger nem fog bezárulni, mert már beindultak azok a mechanizmusok, amik ezt a folyamatot megfordítják. Természetesen senki se számítson arra, hogy ez már holnap bekövetkezik. A tektonikai folyamatoknak óriási tehetetlenségük van, de nagy összegben fogadni mernék arra, hogy egy-két millió év múlva a Földközi tenger szélesebb lesz, mint most.

Még egy kicsit térjünk vissza a Vörös-tengerre. Ennek a tágulása szoros összefüggésben van a Holt-tenger keletkezésével, amely teljesen analóg a Kelet-Afrikai árokrendszer kialakulásával. A Holt-tenger kialakulása a legbiztosabb jele annak, hogy a Vörös-tenger tágulása nem áll meg az Ádeni-öbölnél, és csak idő kérdése, hogy mikor ér el a hasadékvölgy a Földközi-tenger keleti medencéjéig. Onnét kezdve pedig biztosra lehet venni, hogy a Földközi tenger ismét része lesz az újra kialakuló Thétisz óceánnak, tehát nemhogy bezáródik, hanem éppen ellenkezőleg, óceánná tágul.

Ezt a kis szösszenetet azon eredményekből vezettem le, amit a modern geológia a térségben feltárt. Mások más következtetésekre jutottak, én ezeket viszont nem látom megalapozottnak. Ha bárki bármilyen olyan dologról tud, ami cáfolja a fent említetteket, az ne habozzon megosztani a blog látogatóival. Nem fogom kicenzúrázni. A cikk megírásának mozgatórugója az volt, hogy a Földközi-tenger összezárulásáról szóló cikkek egészen bulváros színvonalon rémisztgetnek ezzel az opcióval, s közben nem hajlandóak tudomást venni ennek ellentmondó érvekről. Ezért fordítottam egyet a felálláson, hogy nyilvánvaló legyen, nem csak egyféle forgatókönyv létezik.