Mi jut eszébe egy átlag magyarnak (vagy európainak) Japánról? Nyilván a gasztronómia (szusi, zöld teás ropi...), a történelem (szamurájok!), a fejlett technika, no és ha kicsit tájékozottabb, akkor talán még az is, hogy ez az ország, ahol annyit dolgoznak az emberek, hogy az már komoly társadalmi problémát jelent. Ezek után érdekes lehet, mit szeret az országban és a hétköznapokban egy ott élő magyar. A mai posztból ez is kiderül, Thsaabee ugyanis megírta a „Tíz dolog…”-sorozat keretében. (És még képeket is küldött, amiket köszönök.)

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Kinkakuji - Kiotó

„A legutóbb arról írtam a Határátkelőn, hogy miként kerültem ide, most azokról a dolgokról írok, amiket szeretek abban az országban, ahol élek. Ami történetesen Japán. Hátha így egy picit teljesebb lesz a kép, hogy miért is vagyok itt. Persze nyilván még mindig nem lesz teljes a történet, ha csak a jó dolgokról írok, de hát mindent nem lehet egyszerre. 

Az emberek jobban odafigyelnek egymásra 

Egy Tokióhoz hasonló hatalmas városban elengedhetetlen, hogy az emberek megértőek legyenek egymással. És most nem csak arra gondolok, hogy itt a boltban rám mosolyog az eladó, hanem leginkább arra, hogy az idegenek is alapvetően kedvesek egymáshoz. 

Például ha rálépnek a lábadra a metrón, senki nem kezd el üvöltözni, csak udvariasan bocsánatot kérnek. Vagy ha útbaigazítást kérsz, jó eséllyel elkísérnek egy darabon. 

Itt amúgy is nagy divatja van annak, hogy ki kell találni a másik ember gondolatait, és nem szabad megbántani másokat. Ezt néha túlzásba viszik, de nekem tetszik. :)

Tokió madártávlatból

Gördülékenység a boltokban 

Leginkább arra gondolok, hogy itt nem az van, mint az otthoni hiperekben, hogy hiába van 50 pénztár, valahogy sosem működik kettőnél több. Vagy ha kártyával akarsz fizetni valahol, mindig épp akkor van elromolva a kártyaolvasójuk. 

Itt akkor is beáll a pénztárba plusz egy ember, ha épp csak beálltál a sorba fizetni, és te vagy az egyetlen a sorban. Ezenkívül nagyon sok helyen olyan pénztárgépeket használnak, ami felismeri, hogy mennyi pénzt raktak bele, és automatikusan adja ki a visszajárót. Így nem a Marika néniknek kell mindig számolgatni hosszú percekig, és a gép nem is ad vissza rosszul. 

A nyelv 

Ez valószínűleg a többinél is sokkal szubjektívebb pont, de imádom magát a japán nyelvet. Tetszik az egyszerűsége, a logikus nyelvtana, a rengeteg hangutánzó és azonos alakú szó. Kifogyhatatlan aranybánya a szóviccek kedvelőinek. Nem is szoktam kímélni az ismerőseimet! :D 

A tájak

Aki esetleg olvassa a blogomat, az tudja, hogy mennyire szeretek Japánban utazgatni. Mindig lenyűgöz az itteni hegyvidék, mint ahogy a Manza Onsennél tett látogatáskor is.

A "japán Alpok"

Vagy Tokashikin, ahol a másik nagy kedvencem, a tengerpart is rögtön ott volt mellette. Akár cseresznyevirágzás idején, akár ősszel, akár egyéb időszakban fantasztikus látványt nyújt az itteni vidék.

Tokashiki

A kultúra 

Szeretem a régi Japánt, az ősi templomokat, szentélyeket. Akárhová megyek, szeretem meglesni az ottaniakat. És az is tetszik, ahogy ezek a régi dolgok összefonódnak a modern világgal. Szeretem a fura szokásaikat is, a WC-t a papucsokkal, meg végtelensok cuki kabalával együtt. :D

Kiyomizudera - Kiotó 

Nem a megkopasztásodra utaznak 

Ha elutazik valahova az ember, nincs az az érzése, hogy mindenki ki akarja rabolni, akár étteremről, akár mondjuk múzeumról (vagy zsebesről) van szó. Ha meg akarsz nézni egy helyet, ami a világörökség része, nem kell több ezer jent fizetned, max. pár százat. (Egy jen kb. 2 forint 30 fillér – HÁ) Van, ahová ingyen is beengednek. Elég más hozzáállás, mint amit mondjuk Barcelonában, vagy Rómában tapasztaltam. 

Az ételek 

Nagyon sokféle van belőlük, és mind borzasztóan finom! Ha egyesével sorolnám fel, hogy melyik ételek ízlenek, sosem érne véget a poszt. Nem véletlenül volt már szó erről többször is a blogomon.

Kaisendon

Imádom a halaikat (köztük a szusit), az okonomiyakit, a tésztáikat, a húsaikat, az édességeiket, és tetszik, hogy mindenhez esznek valami zöldséget. (Jó, az édességekhez talán nem.) 

Az oktatás 

Minden bizonnyal az itteni rendszer sem tökéletes, egyelőre nem látok bele minden részletébe. De talán sokat elmond az otthonihoz képesti különbségről, hogy itt menő dolognak számít az, ha valaki iskolai tanár. És nem csak az átlagosnál több szabadság miatt, ugyanis a fizetés sem rossz. És a cél sem az, hogy minél hülyébb embereket termeljen ki az oktatási rendszer.

A közbiztonság 

Tokió már egy ideje bent van a világ legbiztonságosabb városai között, de a japánokra úgy általában is kevésbé jellemző a bűnözés. Például nem lopják el a biciklidet csak azért, mert kint tartod az utcán. 

Meg nem vernek meg lépten-nyomon csak azért, mert a bőröd színe eltér az átlagostól. Ezenkívül a kiteregetett bugyijaidat itt előbb lopják el, mint az értékeidet. :D (Egy kedves hölgy ismerősöm mesélte.)

Odaiba éjszaka 

Az alacsony adók 

Itt azon vannak felháborodva, hogy 8%-ra emelkedett az áfa. :D De például az szja is mikroszkopikus méretű az otthonihoz képest. És úgy általában is igaz, hogy az állam kevesebb pénzt rabol el tőlem, mint Magyarországon, vagy Németországban.

Szentély kóbor macskáknak Kiotóban

Egyelőre ennyi fért bele, de jövök még később is, ha van rá igény.” 

Ha ennél is bővebben érdekel Japán, vagy csak szívesen olvasnál Tshaabee-tól, akkor látogass el a blogjára!

HÍRMONDÓ 

Bölcsész diplomával szobalányként Németországban 

A 40 éves Mária Németországban él. Magyarországon pedagógiai alapszakos bölcsész diplomát szerzett, de (férjéhez hasonlóan) munkanélküli volt, amikor úgy döntöttek, elég volt a kilátástalanságból. Most ő szobalány, férje a szakmájában dolgozik. És boldogok. Sikertörténet vagy szomorú korlelet? 

Hova tűnt a magyar orvosok fele? 

Valahova eltűnhettek, hiszen míg 2016-ban több mint 65 ezer orvost tartottak nyilván Magyarországon, a hivatalos statisztika szerint csak valamivel több, mint 37 ezren dolgoztak orvosként. Hova lett a többi? 

Tízből nyolc kelet-európai fiatal Nyugatra menne 

Nem csak Magyarországon okoz problémát az elvándorlás, így van ezzel gyakorlatilag az egész régió. Nem csoda, hiszen egyes felmérések szerint tízből nyolc kelet-közép-európai fiatal hisz a „nyugati álomban”.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.