Az Appalache-hegységtől a Csendes-óceánig tart Zoliék most induló utazása, és ez nem akármi, hiszen a nagyon sok mérföld mellett egészen pontosan négy időzónát is érint. Hogyan készül fel az ember egy ilyen kalandra, mit kell megtenni hozzá? Erről szól ez a poszt, amit a tervek szerint több is követ majd rendszeres beszámoló formájában.

„Eljött hát az idő. Reméltem, hogy le tudom majd írni ezeket a sorokat. Mert ez azt jelenti, hogy egy régóta dédelgetett álmunk valóra válik. Jelesül, egy autóval véghezvitt nagy utazás, amelyben átszeljük az észak-amerikai kontinenst, ha nem is óceántól óceánig, de majdnem.

Eme posztban röviden szeretném leírni, hogy miként készültünk fel az útra (kis extrákkal).

Az első kapavágások

Egy ilyen útra nem árt időben elkezdeni a felkészülést. Lélekben és fizikailag egyaránt. Na nem arra gondolok, hogy azonnal elrohantunk egy edzőterembe, hanem szép lassan papírra, laptopra vetettük az ötleteket, hogy mely helyeket szeretnénk megnézni.

Nagyjából idén januárban kezdtük el a tervezést. Ami fontos volt, hogy minél több nemzeti parkot / természeti kincset tudjunk megnézni, legfőképpen a (közép-)nyugati országrészben. A keleti részt már nagyjából feltérképeztük illetve minket nagyon vonzanak a hegyek, sivatagok (engem legalábbis) és az ott leledző élővilág.

Az elmúlt 5 hónapban folyamatosan változott a terv attól függően, hogy éppen milyen kedvünk volt vagy éppen milyenek voltak a pénzügyi kilátásaink. Aztán kb. egy hete végleges lett a terv a változás jogát fenntartva!

Ha egy ekkora útra készül az ember, akkor bizonyos mértékű rugalmasságot megkövetel a rendszer. Másképpen nyűglődés lesz belőle és az aggódás, mint Damoklész kardja fog fejünk felett lebegni, hogy egy adott helyre odaérünk-e időben. Szóval inkább azt mondanám, hogy a nagyjábóli terv végleges lett.

Mi kerül a kosárba?

Ha egy autós kirándulásba vágjuk a szekercénket, akkor evidens, hogy a jármű egészségi állapota kardinális. Eddig motorikusan nem volt semmi gond (gyorsan le is kopogtam). Az alapvető dolgokat leellenőriztettem, mint pl. fékek, gumik, folyadékok és olajak. Ne feledkezzünk meg a biztosításról sem (pl. AAA).

Igen hasznos dolog a Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service, NPS) éves kártyája, amely jelenleg 80 dollárba kerül, viszont az összes nemzeti parkba, nemzeti műemlékbe (ld. lejjebb) és nemzeti erdőbe biztosítja a bejutásunkat. Ez nagyon megéri, hiszen egy nemzeti parkba általában 10 és 30 dollár közötti árat kell fizetnünk személyautónként (az árak általában egy hétre értendőek).

Lehetőség szerint szeretnénk mindenhol kempingezni, amihez hozzátartozik (pl.) a hálózsák. Ezeket nem kellett megvenni, mivel már régebben beszereztük őket.  Csakúgy, mint a légmatracokat, amelyekre a hálózsákot ráterítve kellemesen lehet aludni. Hasonlóképpen jártunk a hűtődobozzal is, amely nagyon hasznos kis találmány.

Ami lényeges még az a sátor. Ki gondolná, igaz? Mivel sokszor csak a nap végén fogunk egy-egy kempingezőbe beesni (esetleg sötétedés után), ezért fontos volt, hogy olyan sátrunk legyen, amelyet hamar és egyszerűen fel lehet állítani, illetve reggel könnyen össze lehet pakolni.

Erre kíváló megoldás az ún. - általam csak félautomata sátorként hívott - önkioldó sátrak (pop-up tent). Nyilván nem ezzel fogunk nekivágni a Himalájának, de arra simán megfelel, hogy esténként bebújjon az ember és aludjon. Kibontás után nagyjából 3 másodperc alatt áll a sátor. Az összecsukása kb. egy percet vesz igénybe.

A többi apróságról sem érdemes elfeledkezni (tűzgyújtó, kesztyű, fejsze, műanyag poharak, tányérok és evőeszközök, kényelmes túracipő, szúnyogriasztó, naptej, kalap, napszemüveg, gyógyszerek, lámpa stb.) Tűzifát minden kempingben, illetve annak közelében lehet venni (egy ölnyi fát nagyjából 3-6 dolláros áron).

Ami számomra fontos kelléke még az utaknak, az a jó öreg svájci bicskám. Ha le kell vágni a beszorult kezem, akkor ne járjak úgy, mint a James Franco által játszott Aron Ralston.

Mivel vadabb helyekre is el fogunk jutni, ez azt vonzza maga után, hogy összefuthatunk medvékkel. Így jól jöhet egy medve-spray; ezen ne múljon a boldogságunk (és életünk). Ha nincsen, akkor igazándiból egy erősebb paprika-spray is megteszi.

Ezeket a legvégső esetben kell és szabad használni, de remélhetőleg erre nem kerül sor. Mindenesetre vannak parkok, ahol kifejezetten ajánlják a medve-spray meglétét.

Amennyiben sivatagos helyre megyünk, akkor egy hosszú bot a segítségünkre lehet a kígyók elkerülésében, a picit nagyobb (értsd tenyérnyi) pókok és a skorpiók távoltartásában.

Szerintem mindenképpen érdemes az adott nemzeti park honlapjának figyelése, ahol kint vannak az érvényben lévő figyelmeztetések az aktuális veszélyekről vagy éppen más információk (pl. útlezárások).

Továbbá onnan le lehet tölteni térképeket és utána lehet nézni az időjárásnak, valamint az ösvényeknek (milyen hosszú és nehézségű stb.) Iránytű, óra, feltöltött telefon és sok víz mindig legyen nálunk!

Mennyi az annyi?

Az autó mellett a másik lényeges pont a költségvetés. Mivel az úttal úgy vagyunk, hogy feltehetőleg egy soha vissza nem térő alkalom, ezért egy ideje már próbálunk gyűjteni. Persze nem szabad mondani, hogy soha, de józan ésszel belegondolva úgy véljük, hogy ennek a kirándulásnak most és itt van létjogosultsága.

A költségek körülbelüli (bár minél pontosabb) követésére készítettem egy táblázatot, ahol tételesen fel van sorolva, hogy mennyit tudunk naponta költeni ételre, szállásra, benzinre, integető kínai aranymacskára illetve egyéb, hirtelen fellépő (hangzatosan vis major) eseményekre.

Az előzetes számítások alapján, talán nem meglepő módon, a büdzsé tortájából az élelem (40%) és a benzin (31%) harapják ki a legnagyobb szeletet. A benzin esetében a nemzeti átlaggal számoltam, de ennek elég nagy a szórása. Ha szeretnénk megtalálni az olcsóbb kutakat, akkor érdeme letölteni telefonunkra a GasBuddy alkalmazását, amely nagy segítségünkre lehet.

Az étellel és itallal elég sokat lehet spórolni. Mi nem vagyunk igazándiból annyira válogatósak, szóval a mi esetünkben a napi 60 dolláros ár tartható. Ilyen nagy utaknál érdemes sok rágcsálnivalót, kekszeket, olajos magvakat és gyümölcsöt (pl. alma) beszerezni.

Mivel van hűtődoboz, amelybe minden benzinkútnál lehet jeget vásárolni, ezért szalámikat és sajtokat is elraktározhatunk egy pár napra. Kiváló szendvicsek készülhetnek, melyek mellé fogyasztható kakaó, tej vagy éppen kávé. Az autópályák mentén rengeteg lehetőségünk adódhat egy egyszerűbb, ámde laktató meleg reggeli, ebéd vagy vacsora elfogyasztására.

Valószínűleg nem ezektől az ételektől fogunk szép alakot kapni, de mivel ez az időszak csupán rövid ideig tart, úgy gondolom, hogy ez a kockázat bevállalható.

Mint látható, a kempinges megoldás a friss levegő és az egészségmegőrző hatása mellett a pénztárcánkra is jó hatással lehet (amely persze kihat az egészségünkre :-)). Ha sikerül mindenhol a kempingezés, akkor csupán 17%-nyi részt követel a szállás szekció, köszönhetően az éjszakánkénti 15-35 dolláros áraknak.

Ha nem lenne hely, akkor ott vannak az olcsóbb hotelek. Ehhez én pl. regisztráltam a Choice hotels oldalán. Ez az alacsonyabb árkategóriájú (kb. 40 - 90 dollár per éjszaka), de azért - általában - tisztább hotelláncokat tartalmazza. Ha ott sem lenne hely, akkor még mindig ott a lehetőség és pár éjszakát lehet vadkempingezni.

Ezt meglehetősen sok helyen megtehetjük, de érdemes a BLM (Bureau of Land Management) oldalát átnézni illetve letölthetőek alkalmazások, melyek feltüntetik, hogy hol lehet vadkempingezni. A BLM leginkább a nyugati országrészt fedi le, ami nekünk pont kapóra jön.

Ami egy jó kiinduló pont lehet az a recreation.gov oldal (van letölthető applikációja). Itt bárhova is mennénk, kiderül, hogy milyen kempingek vannak a közelben, van-e hely, mennyire felszerelt az adott kemping, mennyibe kerül stb.

Az egyéb költségekbe olyan apró tételek kerültek, mint pl. az indián területeken lévő egyes helyek megtekintése, amiért fizetni kell vagy például az arizonai meteorkráter. Ezek nem sok vizet zavarnak (1%). Egy kicsit szándékosan túlbecsültem a mütyürökre költhető pénzt (10%); valójában jó lenne a kiszemelt összeg alatt maradni.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fentebb leírtak ránk vonatkoznak! Hiszen mindenkinek mások az igényei.

Most pedig jöjjenek a parkok (röviden).

Nemzeti és állami parkok, műemlékek

Mint az elején említettem, az utazásunk célja alapvetően, hogy olyan természeti adottságokkal rendelkező helyekre jussunk el, ahová eddig még nem sikerült vagy visszatérjünk olyan szép területekre, ahol esetleg már megfordultunk. Mivel az Egyesült Államok igen nagy és földrajzilag is meglehetősen tagolt, így az ország nagyon sokszínű természeti kincsekkel rendelkezik.

Imádunk kirándulni és túrázni, ebből kifolyólag nem is igazán volt kérdés, hogy mire koncentráljunk (városok vs természet). Nyilván útba fogunk ejteni városokat, de abszolút nem az az elsődleges cél.

A másik dolog, amit észben kellett tartanunk, hogy idő és legfőképpen a pénz miatt, nem tudunk mindent megnézni. Egyszerűen annyi látnivaló van ebben az országban (is), hogy egy emberöltő nem lenne elég arra, hogy mindent alaposan feltérképezzen magának az ember.

Az alább felsorolt helyek mindegyikében simán el lehetne tölteni heteket vagy akár hónapokat, mert olyan sok kis rejtett szépség bújik meg bennük. Erre nyilvánvalóan nincs módunk, ám már így is nagyon szerencsések vagyunk, hogy ennyi mindent láthatunk illetve kaphatunk az ezerarcú Föld szépségéből.

Nemzeti parkok, melyeket tervbe vannak véve:

• Saguaro,Petrified Forest és Grand Canyon (Arizona)
• Bryce Canyon, Zion, Canyonland és Arches (Utah)
• Death Valley, Joshua Tree, Sequoia, Kings Canyon, Yosemite és Redwood (Kalifornia)
• Crater Lake (Oregon)
• Yellowstone és Grand Teton (Wyoming)
• Rocky Mountain (Colorado) 

Ezek közül a Yellowstone, a Grand Canyon, a Redwood és a Yosemite az UNESCO világörökségi listáján is fent vannak (a Yellowstone egyébként a világ első nemzeti parkja). Bánatunkra ki kell, hogy hagyjuk az Olympic és a Glacier nemzeti parkokat (legalábbis jelen állás szerint).

Ha minden igaz, akkor pár darab állami parkot is útba ejtünk majd: például Red Rock Canyon (Kalifornia), Dead Horse Point (Utah) vagy éppen Antelope-szigetek (Utah) és Goosenecks (Utah).

Amiből talán több lesz, azok a műemlékek (National Monuments), amelyek igazándiból az NPS vagy egyéb szervezetek (pl. United States Forest Service, USFS) hatáskörébe tartoznak.

Jelen esetben a „műemlékek” nem feltétlenül jelentenek szobrokat. Sokszor ugyanolyan természetvédelmi területek, mint a nemzeti parkok. A lényeg, hogy ezek is védett területek és bármely, az állam által birtokolt területen létre lehet hozni (elnöki rendelet/jóváhagyás szükséges).

A következő védett területeket szeretnénk megnézni:

• White Sands (Új-Mexikó)
• Chiricahua (Arizona)
• Canyon de Chelly (Arizona)
• Four Corners (Arizona, Új-Mexikó, Colorado és Utah)
• Vermilion Cliffs (Arizona)
• Grand Staircase-Escalante (Utah)
• Point Reyes National Seashore (Kalifornia)
• Craters of the Moon (Idaho)
• Colorado (Colorado) 

Egyebek

Néhány érdekesség a 35 napos, majd' 10 ezer mérföldes (~16 ezer km) útról. Több éghajlati övön fogunk keresztülmenni, melyek a következők lesznek (a Köppen-féle éghajlati rendszerben és eltekintve a helyi mikroklímáktól): párás kontinentális, párás szubtrópusi, sztyeppés, alpesi, sivatagi, mediterrán és óceáni.

Feltehetőleg a biológiai óránkat kissé meg fogja tréfálni az, hogy négy időzónán fogunk áthaladni: keleti (EDT), közép (CDT), hegyi (MDT) és csendes-óceáni (PDT). Kis apróság: Arizona ugyan a hegyi időzónában van, azonban itt nincsen óraátállítás tavasszal és ősszel. Ez alól kivétel a Navajo indián nemzet, ahol követik az óraátállítási rituálét (vajon mióta?).

Az 5 hetes út során - tervek szerint - 20 államot fogunk érinteni (Nyugat-Virginia, Kentucky, Tennessee, Arkansas, Texas, Új-Mexikó, Arizona, Utah, Nevada, Kalifornia, Oregon, Idaho, Wyoming, Colorado, Kansas, Missouri, Illinois, Indiana, Ohio és Pennsylvania). Túránk várható legmagasabb pontja 3000 méter környékén lesz, míg a legalacsonyabb nagyjából a tengerszinttel lesz egyvonalban.

Krónikák

Igyekszem majd naplót vezetni. Jó dolog, mert annyi mindent láthatunk és élhetünk meg, hogy egy idő után akaratlanul is összekeveredhetnek helyszínek, időpontok és események. Ezen naplók szándékom szerint tömörek, relatíve rövidek lesznek és a blog Facebook oldalán lesz elérhető (egy linkre kell majd kattintani). 

Mivel a legtöbb helyen kempingezünk illetve vannak helyek, ahol nem igazán lesz térerő sem, így nem tudom ígérni, hogy rendszeresen ki tudom posztolni ezeket a naplókat.

Valószínűleg hetente egyszer lesz egy amolyan összefoglaló poszt (a blogomon és a Határátkelőn), amely az addigi rövid naplókat valamilyen szinten összefésüli. Tehát, akinek nincs ideje minden nap olvasni, annak tudom ajánlani eme összefoglalókat.

Úgy sejtem, hogy fogok néhányszor fotózni, szóval ha van kedvetek, akkor kövessétek az Instagram oldalam (vagy követhetitek a #bolyongo_elet címkét). A blog Facebook oldalán is lesznek fotók (karöltve az instával), reményeim szerint naponta, akár többször is.

Az adott napi útvonaltervek várhatóan szintén fel fognak kerülni az oldalra. Továbbá, néha lehetnek rövid, élő bejelentkezések egyes helyekről. Szóval, ha van kedvetek és időtök, akkor kövessetek az instán, Facebookon, itt a blog oldalán és a Határátkelőn.

Ezek tervek, de bármikor közbejöhet valami, szóval a változtatás jogát valóban fenntartom!”

Mit mondhatnék erre? Jó utat, szuper élményeket – és persze szerintem mindannyian várjuk a posztokat!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.