Lemondott az Országos Bírói Tanács (OBT) 13 tagja a választás után. A testület ma ül össze, és még arról is ádáz vita folyik, vajon határozatképes-e. A miniszterelnök azzal vádolja a Kúriát, hogy beavatkozott a választásokba. Egyre-másra bírók tálalnak ki arról, hogy miféle törvénytelenségek történnek a bírósági szervezetben. Mi ez az egész fennforgás a bíróságoknál?
2011-ben a kormány átalakította a bírósági rendszert. A modell lényege az volt, hogy elváljon egymástól az ítélkezés szakmai felügyelete és a bíróságok igazgatása. Magyarul, hogy ki és hogyan adhat iránymutatást arról, hogy a bíróságok hogyan döntsenek el ügyeket, illetve az, hogy ki dönti el, hogy melyik bírósági épületet újítják fel és hogyan szervezik a munkát. A Kúria elnökének a feladata biztosítani, hogy egységesen és színvonalasan ítélkezzenek a bíróságok. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és elnöke, Handó Tünde feladata a bíróságok központi igazgatása. Ennek felügyeletét látja el elvileg az OBT, a Tanács, amelynek csak választott bíró tagjai vannak, és amelyik a bírók önigazgató szerve, egyfajta önkormányzata, az OBH, a Hivatal felügyeletére létrehozott testület.
Mire is ez a sok szervezet? Miért nem elég, ha a bíróságokat egy főbíró vagy az igazságügyi miniszter vezeti?
A bíró általában két fél, ember vagy szervezet vitájában dönt, és védelmezi az állampolgári jogokat – akár az állammal szemben is. Döntéseit kizárólag a törvények alapján hozza meg, politikai befolyásnak nem enged, nem engedhet. Az igazságszolgáltatás önálló hatalmi ág, a végrehajtó hatalomtól függetlenül működik: ez a garanciája annak, hogy – akár a kormánnyal szemben is – a bíróság csak és kizárólag a törvények alapján hozzon döntéseket. A világon több modell létezik, amelyek biztosítani tudják, hogy a bíróságokat úgy vezessék, hogy ott ne érvényesüljön a politika befolyása. Ebben kulcskérdés, hogy a bírói önigazgatás szervei milyen hatásköröket kapnak a másik hatalmi ág által kinevezett vezető ellenőrzésére, illetve, hogy a bíróságok szakmai munkáját mennyire védi a rendszer attól, hogy az egyes ügyek eldöntésébe beavatkozzon a politika. Magyarországon egy olyan rendszer működik, amelyben a OBH elnökének (őt most Handó Tündének hívják) nagyon jelentős jogosítványai vannak: rendelkezik a bíróságok költségvetésével, döntő szava van abban, hogy kiből lesz bíró vagy ki lesz egy bíróság vezetője. Az OBT, a Tanács jelenlegi jogosítványaival pedig nem képes arra, hogy teljes körűen ellenőrizze a Hivatal elnökét. Az Európa Tanács független alkotmányjogi szakértői testülete, a Velencei Bizottság is kritizálta ezt a helyzetet a legutóbbi jelentésében.
Lemondott egy sor bíró a Tanácsból. Miért?
Erre nagyon nehéz válaszolni. Az biztos, hogy a tanács januárban megújult és több olyan bíró is a tagja lett, akik korábban nyilvánosan kritizálták Handó Tünde túlzott jogosítványait. Ezen túl is úgy tűnik, hogy a bírók a vezetéssel kritikusabb tagokat választottak a 15 fős Tanácsba. Csakhogy az OBH szerint április 18. óta 7 tag és 6 póttag „a meglévő vezetői és bírói feladataikra, részben családi okra hivatkozással” mondtak le. Ez persze önmagában nem lenne izgalmas, mert póttagok és új tagok is választhatók. Csakhogy a további két tag és az őket pótolni hivatott póttagok közül is öt póttag lemondott, és az OBH, a Hivatal elnöke nem gondoskodott új tagok megválasztásáról. Az OBT, a Tanács következő ülésén azonnal kirobbant a vita, hogy működőképes-e a testület ennyi bíró lemondása után. Handó úgy érvelt, hogy nem. Maga az OBT, a Tanács és a Kúriát vezető Darák szerint viszont működőképes. Bár konkrét nyilatkozatok a sajtóban nem jelentek meg, egyes források úgy látják: Handó érdeke volt az, hogy az őt ellenőrizni hivatott OBT, a Tanács ne tudjon működni rendesen a tagok lemondása után. Ha ez a vita folytatódik és elhúzódik, akkor a testület nem lesz képes ellátni feladatát, a Bírósági Hivatal elnöke felügyelet nélkül marad.
Igaz az a miniszterelnöki állítás, hogy a Kúria beavatkozott a választásokba?
A miniszterelnök azzal vádolta meg a Kúriát, hogy elvett egy mandátumot a Fidesztől. Ezzel szemben a Kúria semmilyen mandátumot nem vett el a Fidesztől, hanem a választási bizottság következetes, többszörösem jogerős jogértelmezését követve, annak megfelelően hozott döntést. A jogszabályok alapján döntött arról, hogy érvénytelenek a nem hivatalos vagy a felbontott válaszborítékban elküldött határon túli szavazólapok. Merthogy ilyen esetekben sérült a választások titkossága. De a bíróságok szempontjából mindegy is, hogy milyen boríték számít lezártnak és milyen nem, a dolog lényege nem ez.
Miről szól ez a történet?
A választási kampányban többször hallhattuk vezető kormányzati politikusoktól, hogy valaki „beavatkozik a választásokba”, mégpedig jogosulatlanul. A kormány szempontjából „beavatkozott” az ENSZ, amikor a magyar állam emberi jogi jogsértéseire hívta fel a figyelmet, „beavatkozott” az OLAF, amikor az ügyészséghez fordult a kormányhoz és a kormányfőhöz kötődő üzleti kör korrupciós ügyei miatt, vagy „beavatkozott” az EON is, amikor a nemzeti gázszolgáltatóénál olcsóbban akarták árulni a gázt. Ezen leszűkített logika szerint mindenki „beavatkozik” a választásokba, aki a kormányétól eltérő álláspontot fogalmaz meg. A belügyekbe való beavatkozás tilalma fontos elv államok egymás közötti viszonyaiban, a vád viszont úgy tűnik, korlátlanul alkalmazható mindenkivel szemben, aki a kormányétól ellentétes vagy akár csak független véleményt fogalmaz meg. A vádló ezzel üzen: ellenségnek tekinti a beavatkozót. A miniszterelnök tehát – legalábbis ebbe az esetben –ellenségnek tekinti a törvények alapján, a kormányerő érdekeitől függetlenül ítélkező Kúriát.
Miért fontos a bíróságok függetlensége?
A bíróságok kiemelt szerepet foglalnak el a kormányzó hatalom kontrolljában. Autoriter vagy illiberális államokban, ahol az ellenőrzés nélküli hatalom kevesek kezében összpontosul, a kormány a bíróságokat is maga alá gyűri. Erős jeleit látjuk ennek itthon is. A kétharmados választási győzelem után ezért került fel a napirendre a bíróságok körüli huzavona, ezért „kóstolgatják” ilyen nyilatkozatokkal a bíróságot kormányzati megmondó emberek és kormányközeli álszakértők, és tán ezért annyi a „bírósági botrány” is. Merthogy Oroszországból, Lengyelországból vagy Törökországból ismerjük már folyamat lényegét: átvenni a hatalmat a bíróságok felett, és ezzel lehetetlenné tenni azt, hogy a bíróság megvédje magát a politikai befolyástól.
