"El tudom képzelni. Nem, nem tudja."
András nem bírja ki. Kinyomozza, hogy hol dedikál Ágnes és trollként megjelenik ott. Türelmesen kivárja a sorát és nekiszegezi a kérdést: ki Árpád ihletője a regényben? Ágnes nézése és hanglejtése az előző évadokat idézi: nem te vagy az egyetlen zakkant a vidéken... emlékszel XY-ra? Na róla szól a fejezet, te meg menj a picsába, nincs időm a hülyeségeidre. Kíváncsi vagyok, hogyan interpretálja ezt a fiaskót András pénteken Adélnak. Megkönnyebbül, vagy ezzel is baja lesz?
Zsolt durcás kisgyerekként érkezik a mai szeánszra. Rögtön nekiáll rajzolni, haladjunk, mondja. Nagyon türelmetlen, unja a zárkát. Ennél már a végleges ítélet is jobb. Unatkozik, hát megírta a vallomását. Dargay épp olvasgatja. Bevall benne mindent, ítéljék el, úgyis mindenki bűnösnek tartja. Az előzetesnél minden jobb. És a tárgyalást sem kellene sokáig húzni. Ítéljék el, a mostani helyzeténél bármi jobb lehet. Dargay cáfol és magyaráz: szerinte nem lefutott az ügy, főleg, ha a fiú nem önmaga ellenségeként viselkedik.
A leírt vallomásban nem esik szó 3. személyről: csak Zsoltról és Ritáról... Dargay szentül hiszi, a Petya nevű gazdag udvarló is ott volt a végzetes napon. Udvarló? Vőlegény? A nyomozati anyag szerint az utóbbi. Zsolt szerint e szerepek folyamatosan változtak, Rita érzelmi hullámvasútja szállította őket le és fel. Ahogy a nőről beszél a fiú, már messze nem az az ideális kapcsolat rémlik fel, amit a terápia kezdetén Zsolt szeretett volna elhitetni velünk és magával, Most mintha magát látná a szenvedő harmadik félnek, aki őrlődött Petya és Rita játékában. Az eddigi angyal a mostani elbeszélésekben már áruló kurvának minősül, aki játszott Zsolt érzéseivel. Hát milyen feleség lett volna az ilyenből? Biztosan nem olyan, amilyet ő magának kíván (szépet és okosat) és nem olyan, amilyennek majd saját húgait szeretné látni. Szeretné, ha a 3 testvére fasza csaj lenne, akik szeretik a férjüket és mindent megtesznek a családjukért. Mostanában, itteni léte alatt nemigen találkozott velük, nem lenne jó, ha itt látnák. A lányok esélyei jók a boldog életre: tanulnak, dolgoznak, "viszik valamire".
Az anyja jár néha be, de inkább kínos, mint jó. Nem tudnak miről beszélni, az anyja csak sírdogál, sajnálja a fiát, sajnálja a családjukat. Zsolt anyját gyengének, bábunak látja, akarat nélkül. Dargay próbálja árnyalni a képet: a fiú szavait idézi, amikor az anyja áldozatkészségéről mesélt apuka verekedései kapcsán. Lám akkor volt mersze a nőnek vállalni a pofonokat. De Zsolt szemében ez gyengeség: nem kellett volna a mamának megvárnia, amíg Zsolt kinyírja az öreget, neki kellett volna megtennie, jóval korábban. A fiú tétlenséggel vádolja az anyját, szerinte az nem tett meg mindent, hogy megmentse őket a részeges apa kirohanásaitól. De sajnos sem erről, sem másról nemigen tudnak beszélhetni a látogatások alkalmából, marad a néma szenvedés.
Dargay pszichodrámát javasol: játszák el a szitut, ő lesz Zsolt, Zsolt pedig a mama. A fiú először hitetlenkedve, majd görcsösen nevet a helyzeten, de végül belevágnak.
A kezdeti zavar hamar múlik és hat a drámajáték: Dargay, Zsoltként megkérdi anyját: miért nem váltál el, miért hagytad, hogy bántson minket az az állat? Zsolt, a mamaként, előbb szabadkozik, de hamar a lényegre tér: esélye sem volt apuka ellen: ha csak kiejti a száján a válás szót, a fater tömegmészárlást rendez. És külső segítségre sem számíthattak: bár anyuka jelezte a hivatalos utakon a bajt, de azokat addig nem érdekelte, míg emberélet nem került veszélybe, Magukra maradtak, Zsolt pedig döntött és végleges megoldásba menekült. A fiú, még mindig anyaként, itt már magából kikelve üvölt. Tehetetlen és kétségbeesett, pont mint valószínűleg az anyja.
Dargay hangosan gondolkodik: lám a játék céltért: bebizonyosodott, hogy Zsolt pontosan érti, min ment át anno az anyja, nemigen kellenek szavak kettejük között. Most már csak én nem értem, hogy ez a felfedezés miként fog segíteni Zsolt mostani ügyén...
Aztán mégis megérkezik a párhuzam: Zsolt, még a dráma hatása alatt magát vádolja a szülői házban történt, éveken át tartó szenvedésért - hamar kellett volna fejbebaszni apukát.... Dargay hevesen tagad: Zsolt akkor még gyerek volt, nem tehetett semmit.... Vajon ez az önvád pont olyan gyökerű, mint a mostani gyilkosság bevallása? "Most sem vádolhatja magát olyasmivel, amit nem követett el." Zsolt sír, talán megvan az áttörés.
És igen, balról megint érkezik a fegyőr, már nem is minősítem a bejövetelét. Ismét nincs katarzis, Zsolt távozik.
Facebook kommentek