via GIPHY

Költői kérdésre futtatja ki Kriszta a levelét, ami egy tök hétköznapi, fixlifaxli eseményből indult: egy étteremben fura izéket tartalmazó Radlert szolgáltak fel neki, ami miatt szólt a pincérnek, de vállvonogatást meg kioktatást kapott egy "bocs, mindjárt hozok egy másikat" helyett. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna mindenkinek az élete. 

Kedves T.Homár!

Szeretném megosztani sárvári törtenetemet. Hosszú idő után most telt be a pohár.

Nem tudom, hogy csak en vagyok e ilyen szerencsétlen, más ember nem veszi észre, vagy éppen nem érdekli, vagy nem mer szólni, amikor vmi nem odavalót talál az ételében/italában. Én lassan már instaoldalt nyithatnék a menümben talált dolgokról.

Egyszerűen bárhova megyek vagy egy hajszál, műanyag darab, csomagolóanyag, bogár, vagy más égtelenkedik a kajámból és általában nem a legolcsóbb helyeket választom. Pár éve vettem a bátorságot, és visszaküldettem ezeket az ételeket, ha negatív reakciót kaptam, még a panaszkönyvbe is beírtam. 

Na, de a jelenlegi sztori azért húzott fel, mert oda sem adtak a vendégkönyvet kérésemre. A sztori egyszerű és rövid. Sárvári gyógyfürdő forgalmas Mediterrán étterem nevű helyen vettem pár palacsintát, amit egy alkoholmentes dobozos Meggyes-citromos Radlerrel szerettem volna leöbliíteni.

A palacsinta éppen fogyasztható volt, a sör hideg. De! Ahogy ittam a sört, vmi kemény, nem oda való dolog  megakadt a nyelvemen. A maradék sört kiöntöttem a pohárba és tele volt hosszúkás, fekete cuccokkal. Nem jöttem rá mi volt. Valószínűleg a meggyes ízesítőszer nem megfelelő tárolás hatására átalakult...legalább is remélem..de nem is érdekel. Az viszont igen, hogy ennek a sok fekete cuccnak nem kellett volna a vásárolt sörömben lennie.

Visszavittem a pulthoz, ahol vettem. Higgadtan jeleztem,hogy szeretnék panaszt tenni az előbbiek okán. A lány, akinek jeleztem hátraszólt az épp kasszázo főnöknek,hogy ezzel ő nem tud mit kezdeni. Mindenesetre fanyar pofával nézte, ahogy kiöntöm a sör tartalmát előtte a kézmosóba. Erre mondtam, hogy kérem a panaszkönyvet.

Panaszkönyv helyett beszólt nekem a kasszázó főnök, hogy  ez nem az ő dolga, jelezzem a panaszt a Soproninak. Majd ezzel részéről letudta a panaszkezelést.

Ad 1: igenis az ő dolga, romlott terméket árul , amitől rosszul lehet a vendége, aki tuti, hogy 20 másik embert fog meggyőzni, be ne tegye a lábát a helyre.

Ad2: ha észreveszi a hibáját, miszerint romlott terméket árul, alap, hogy visszafizeti a termék árát, vagy felajánl más kompenzációt. Lévén, hogy nem teljesíett egy szolgáltatást. A romlott terméket pedig igenis ő számoltatja el a beszállítóval és nem a vendégre testálja. Ezzel ő is jobban jár, mivel a jövőben ügyelne rá a szállító, hogy ne adjon át minden szart.

Ad3: ha panasz van, azt kezelni kell, nem bunkósággal, nem nemtörődömséggel, nem kioktatással, hanem érdeklődéssel es megértéssel. Ha pedig a panaszkönyvet kéri egy vendég, azt bizony át kell adni. A vendéglatós kötelessége.

Felesleges ismételni, hogy egy rosszul kezelt panasz milyen negativ hatással lehet egy szolgaltotó megítélésére..megis mintha minden egyes szolgaltatónak ezt milliószor a szájába kéne rágni. 

Nekem eleg lett volna annyi is, hogyha az illetékes odajött volna hozzám, megnézi mi van a sörben. Megértően elismeri, hogy ez tényleg nem illik oda. Bocsánatot kér, és közli, hogy a beszállító felé jelzi a problémát. Az már extra öröm, ha visszafizeti az 590 ft-ot...de persze a valóságban egyik sem történt meg, csak félvállról kaptam az ívet, hogy no kislány cseszd meg, ez nem az én gondom, ne pattogjál itt.

Miért nem megy meg mindig a panaszkezelés idehaza?