Hogyan lehet fenntartani egy cementgyárat a legveszélyesebb háborús övezetben? A válasz: sok pénzzel. Legalábbis a francia óriásvállalat szerint, amelyik 2014-ig kitartott Aleppo melletti gyárában, miközben több csoportnak is védelmi pénzt fizetett, és a gyanú szerint még olajat is vásárolt az Iszlám Államtól.

A LafargeHolcim a legnagyobb cementvállalat napjainkban, mégis gyenge lábakon áll a reputációja. Miközben a nemzetközi vizsgálat eredményét várják, a vezetők már nem is tagadják, hogy különböző fegyveres csoportoknak fizettek, hogy az észak-kelet szíriai Jalabijában zavartalanul üzemelhessen a cementgyár. 

A Lafarge túlélt több hatalomváltást.

"Az emberek, akik a híreket olvassák, azt mondják, hogy az Iszlám Állam bankautomatája voltunk, de nem alkothatunk ítéletet erről a helyzetről, amíg nem ismertük meg jobban a körülményeket"

- magyarázta a bizonyítványt Jacob Waerness, az akkor még Lafarge néven működő cementvállalat ex kockázati menedzsere a Financial Times-nak. A norvég Waerness, aki 2013 októberében távozott a cég kötelékeiből, már könyvet is írt a problémás időszakról.

Jacob Waerness: egy norvég Szíriában. Tapasztalatait könyvbe foglalta.

A francia Lafarge 2015-ben fuzionált korábbi legnagyobb versenytársával, a svájci Holcimmel, és vált ezzel a jelenleg ismert legnagyobb cementvállalattá. A 41 milliárd eurós művelet majdnem meghíúsult, de végül a korábbi ügyvezető igazgató, Bruno Lafont távozása után sikerült összhangra jutni. Lafont távozása állítólag szoros összefüggésben áll a Szíriában történtekkel, bár ezt a vállalat hivatalosan nem ismerte el.

A gyár épülete, miután megszünt a védelem.

A veszélyes játszma azután indult, hogy 2012-ben kitört a polgárháború. Mivel francia állampolgárok ettől kezdve nem tartózkodhattak Szíriában, a cég vezetése átköltözött Kairóba, és onnan irányították a termelést. A továbbiakban kiemelt szerepe volt egy bizonyos Firas Tlass nevű üzletembernek, aki már a gyár 2007-es születésénél is ott bábáskodott.

Tlass - aki az ellenzékhez csatlakozott, és szintén elhagyta az országot - egy kurd fegyveres csoportnak, a Népvédelmi Erőknek (YPG) fizetett havi 100000 dollár összegű védelmi pénzt, hogy a gyár zavartalan működését biztosítsák.

(Jelenleg egyébként ez a csoport a térségben az Egyesült Államok egyik fő szövetségese az Iszlám Állam elleni harcban.)

Bruno Lafont. Terroristákkal üzletelt?

Más külföldi vállalatok ekkor már eladták a gyáraikat, vagy egyszerűen otthagyták őket. A Lafarge ellenben virágzott. "Mindenki nagy fejős tehénnek tartotta a Lafarge gyárat." - összegezte egy környékbeli ellenzéki. Például az emberrablók. Jacob Waerness szerint a gyárnak 220000 eruójába került, hogy 9 munkását kiszabadítsa a Szíriai Felszabadító Hadsereg fogságából. 2013-ban az Iszlám Állam a térségben jelentős tényezővé vált. Waerness szerint ekkor kellett volna kivonulnia a cégnek.

Bruno Lafont elmondása szerint ebben az időszakban számos "helyi közvetítő" felkereste a céget, hogy biztonságos közlekedést ajánljon az IÁ uralta területeken, sőt, még olyan ajánlatot is kapott, hogy Rakkából, a kvázi kalifátus központjából vásároljon puzzolán-földet a cementgyártáshoz.

Egyes arab források szerint az alábbi email váltás bizonyítja az IÁ-val való üzletelés vádját.

2014 szeptemberére azonban már olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a korrábban 200 embert foglalkoztató gyárban mindösze 30 munkás maradt. A Lafarge állítása szerint őket egy előzetes terv alapján kimenekítették, a Sherpa nevű jogvédő szervezet szerint azonban egyszerűen a sorsukra hagyták őket. Mindenesetre pár nappal a gyár bezárása után az IÁ átvette a hatalmat. (Azóta fordult a kocka, és a gyár területe jelenleg az USA bázisának ad otthont.)

A cemetgyár és története dióhéjban.

Más esetek is bizonyítják, hogy a háborús övezetben gyárat működtetni a munkások életével való hazardírozás. 2016 tavaszán a Damaszkuszhoz közeli Dumeirben az Al Badia cementgyár közel 300 munkását rabolta el az Iszlám Állam. Innen kezdve csak találgatni lehet a sorsukról, mivel az Aszad párti szíriai sajtó arról írt, hogy nagy részüket kivégezték, míg az IÁ oldaláról ezt cáfolták. Pontos hír azóta sincs róluk.

Az Al Badia gyár

Munkások az Al Badiában