Ha a Thomas, a gőzmozdonyt Agatha Christievel keresztezzük, nem mást kapunk, mint ezt a hátborzongató történetet. 96 éve, pont a mai napon, egy hideg, norvég éjszakán a következő történt...

1921 szeptember 18-án soha nem látott ünnepélyes keretek között avatták fel Norvégiában a Trondheim-Dovre vasútvonalat. Az akkor még szegény országban - ahol még a király, VII. Haakon is takarékoskodva élt - nagy dolog volt a vasútfejlesztésnek ez az eredménye. Az ünnepségre az ország minden fontos embere hivatalos volt: a kormány képviselői, a királyi család, és természetesen a vasút prominensei. 

VII. Haakon norvég király a bal szélen, mellette a svéd és a dán uralkodó

VII. Haakon, karján fiával, Olaffal

VII. Haakon egyébként megérdemel egy külön bekezdést: a puritán uralkodó VIII. Frigyes dán király és Svédországi Lujza dán királyné gyermekeként született 1872-ben, Dániában. Amikor 1906-ben a norvég parlament, a Storting Norvégia és Svédország szétválásáról döntött, az akkor még Károly herceg néven ismeretes dán férfiúnak ajánlották fel a trónt. Károly, aki norvég névként a Haakont választotta magának, az első perctől kezdve nagy érdeklődést mutatott Norvégia és a norvég vasút iránt. Már koronázási ünnepségére is vonattal, lovon, kocsin és hajón érkezett, hogy minél többféle tapasztalatot szerezhessen az országról. 

Gyülekező ünneplők Hjerkinnben

Az állomás ma

Azon a végzetes szeptember 18-ai vasárnapon a Hjerkinn állomáson kezdődött az ünnepség, majd a vonat a királlyal és a többi fontos vendéggel minden egyes állomáson megállt, ahol fogadták a helyiek jókívánságait és köszöntéseit. A vonat estére ért Trondheimbe, ahol az ünneplés másnap folytatódott. Bár a király még több napot Trondheimben szándékozott tölteni, a meghívott vendégek nagy részét a kötelességei továbbszólították Kristianiába, azaz a mai Oslóba.

Hogy időt spóroljanak a fontos embereknek, a vasúttársaság különvonatot indított aznap éjjel Kristianiába, "Litra D" néven. Az eredeti tervek szerint a "Litra D" megvárta volna az aznapi menetrend szerinti utolsó vonatot, a 361-est, mivel a két vonat azonos sínpáron haladt, és éjfél körül indult volna el. Azonban a vendégek siettek, így a szerelvény 23:45-kor már útnak indult, és úgy döntöttek, hogy a 361-es majd Marienborg állomáson tér ki a különvonat útjából, egy kitérővágányon bevárva azt.

A Trondheim-Oslo vonal

A "Litra D" NSB Class 30 mozdonya után egy kocsit a poggyászoknak tartottak fönn, utána jött 6 hálókocsi, majd végül a fékezőkocsi. 91 ember utazott a szerelvényen.

A Størenből Trondheimbe tartó 361-es 4 kocsit húzott maga után.

Tynset állomáson a vonat dolgozói azt az információt kapták, hogy "19-én, hétfő éjjel" különvonat érkezik. Ezt ők úgy értelmezték, hogy a vonat a következő éjszaka fog jönni, nem gondolva arra, hogy pár perc múlva hivatalosan már 19-e hétfőt írnak.

A vonatnak kis lemaradása volt, ezért Selsbak felé a vezető fokozta a sebességet, és sikerült is beérnie magát. Elégedetten indultak hát tovább, a vezető a sínek baloldalán, a személyzet pedig a jobb oldalon szemmel tartva a jelzéseket.

Sötétben a szemafor jelzésen nem könnyű eligazodni

Marienborg akkoriban egy kicsi állomás volt, ami mindössze arra szolgált, hogy az azonos sínpáron futó vonatok elhaladhassanak egymás mellet. Rendszerint két bakter dolgozott a kis bakterházban, de azon az éjjelen csak egyikük, Peter Wiig volt szolgálatban. Wiig a 361-es vezetőjénél jobban képben volt a két szerelvény találkozásával kapcsolatban, ezért gondosan beállította a bejárati jelzőket, nehogy a vonat az állomáson kívül álljon meg. Beállította a 361-esnek a szabad jelzést, hogy behajtson az állomásra, uganakkor a "veszély" jelzést is beállította,  hogy a vonatot a kitérővágányra terelje. Mivel nagyon sötét volt, kézi fényjelzőjét is használta. hogy a 361-es vezetője nehogy rosszul értelmezze a szemafor jelzéseit, és esetleg az állomáson kívül álljon meg. A 361-esnek a kitérővágányon kellett volna megvárnia, míg a "Litra D" elhalad mellette a fővágányon.

Mellékvágányok

A 361-es Marienborg közelébe érve lassított, de Wiig legnagyobb rémületére megállás nélkül továbbhajtott az állomáson. A vonat személyzete ugyanis néhány műszaki problémával volt elfoglalva, mint például egy beragadt ablak, és nem látták meg a "veszély" jelzést. A vezetőnek feltűnt, hogy a bakter valamiért kézi jelzőfényt használ, de mivel nem tudta eldönteni, mi történhetett, mindössze annyit tett, hogy lassított. 

Wiig kétségbeesve telefonált a következő állomásra, a 900 m-re északra levő Skansenbe, hogy azonnal állítsák meg a "Litra D"-t. A vonat azonban már elhagyta az állomást, és egyenesen a 361-es felé száguldott. 

A vasúttársaság jelentése a balesetről. Az első bekezdésben valamiért Roald Amundsen és Godfred Hansen sarkkutatókat is említi, akik ekkortájt tértek haza egy sikertelen expedícióról. (Sajnos nem tudunk norvégul.)

A 361-es vezetője rövidesen meglátta az alagútból felbukkanó "Litra D" fényeit. A "Litra D" vezetője csak később észlelte a veszélyt, mivel a szembejövő mozdony lámpái túl halványak voltak.  23:57-kor, 3 perccel éjfél előtt a két vonat összeütközött Nidareid mellett, az alagút bejáratánál. A menetrendszerinti vonaton csak sérülések történtek, de a különvonaton sajnálatos módon az első és a második hálókocsi fogta fel az ütközés energiáját leginkább, így ezek teljesen szétroncsolódtak. 6 utas vesztette az életét, köztük egy polgármester és egy korábbi miniszter is. A király azonnal a helyszínre sietett, és hajnali 4-ig a sebesültekkel maradt a helyszínen.

Szemle

A helyszín ma

A vonalat egy hétre lezárták. 4 vasúti dolgozó, köztük Wiig ellen emeltek eljárást, de később mindannyian folytathatták a munkájukat a vasútnál. Mivel a sebesültek között sokan a norvég parlament tagjai voltak, a továbbiakban igencsak a szívükön viselték a vasúti biztonság javítását.