Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A sorozatgyilkosok blogja

KillerGoth

KillerGoth

Az utolsó nő, akit Ausztráliában felakasztottak - Jean Lee

2016. december 16. - Jack Hate

Jean Lee 1919. február 10-én született az új-dél-walesi Dubbo városában, de Sydney külvárosában nőtt fel. A születési neve Marjorie Jean Maude Wright volt, és egy vasúti munkás lányaként jött a világra. Római katolikus iskolába járt, ahol intelligens és népszerű tanuló volt, de gyakran lázadó is. Beleszeretett egy fiatal lovászba, aki valójában semmirekellő volt. A család ellenezte a kapcsolatot, ennek ellenére Jean 1938-ban hozzáment. Bár született egy lányuk, Jillian, a házaspár kapcsolata nem volt felhőtlen. Pár év után a férj elhagyta a családját. Jean nem bírta a szegénységet és a magányt, ezért ő is le akart mondani a lányáról. Végül a nő anyja fogadta be Jilliant, és úgy nevelte fel az unokáját, mintha a saját lánya lenne.

Jean Melbourne-be költözött, mely akkoriban ugyanolyan nagy város volt, mint Sydney. Ám Ausztráliát ekkoriban hatalmas trauma rázta meg: kitört a II. világháború. Megérkezett sokszázezer amerikai katona, és a fiatal nő tudta, hogy húzzon hasznot belőlük. Gyönyörű volt, fiatal és szép vörös hajú. Magas és vékony volt, jól öltözött és jól is sminkelte magát. Így hát prostituáltnak állt. Ez a munka nem tett jót neki, különösen az önértékelésének. Jean teljesen megváltozott, inni kezdett, és ismert bűnözőkkel barátkozott.

jean-lee-2.jpg

Jean másodállásként egy bárban dolgozott pincérnőként. Itt ismerkedett meg a nála egy évvel idősebb, Robert Claytonnal. A férfi szélhámos volt, és ki-be járt a börtön ajtaján. Nagyon rossz volt a természete és erőszakos is volt. De Jean imádta a rosszfiúkat, Robert pedig egyenesen gonosz volt. Hmar szeretők, majd bűntársak lettek. Clayton lett Lee stricije, és egyre többször bántalmazta a nőt. Kifejlesztettek egy szexuális zsaroló-módszert is, melyet "zaklató-játéknak" (badger game) neveztek el. A vonzó Jean felcsábított egy férfit a lakására, és kompromittáló helyzetbe hozta. Ekkor felrobogott Clayton, és dühöngve eljátszotta a megcsalt férjet. Az áldozatok sokszor köztiszteletben álló nős férfiak voltak, akik inkább odaadták mindenüket a párosnak, mintsem hogy lelepleződjenek. Ha a férfiak nem voltak hajlandóak önként fizetni, Clayton megverte és kirabolta őket. A rossz házasság, a prostitúció és a Roberttel folytatott abuzív kapcsolat után a zaklató-játék már biztosan elvette Jean önbecsülésének utolsó morzsáit is.

1949-ben a páros összeállt egy harmadik csalóval, Norman Andrews-zal, akit Clayton a börtönben ismert meg. Ekkoriban rengeteg bukméker jött Melbourne-be, mivel itt tartották Ausztrália legnagyobb lóversenyét. Vagyis sok gazdag ember egy helyen, akik legtöbbször otthon hagyták a feleségeiket. Érthető módon ez vonzó a csalók számára, így felkeltette a trió figyelmét is. November 7-én Jean egy helyi bárban megismerkedett a 73 éves William "Pop" Kenttel. A férfi szintén bukméker volt, és panziót is üzemeltetett a városban. Nőtlen volt, nem tartozott magyarázattal senkinek. Azon az estén egy köteg pénzt rakott a bárpultra, és mindenkit meghívott egy italra. A trió egyből behálózta az öregembert, akit nagyon megfogtak Jean bájai. Ám este hat órakor bezárt a kocsma,- ezt egy törvény írta elő Victoria államban - és Pop még inni szeretett volna újdonsült cimboráival. Felhívta őket a lakására a panziójában, és még iszogattak, beszélgettek. Később Andrews és Clayton távoztak, hogy Jean neki láthasson, az "üzletnek". A nő és az öregember igen közel kerültek egymáshoz, és Jean orális szexben részesítette a kuncsaftot. Ám Pop észrevette, hogy a nő ki akarja zsebelni. Ellökte magától és lekurvázta. Jeannek ez volt az utolsó csepp a pohárban, és egy tompa tárgyal elütötte az öregembert.

Robert és Norman már arra értek vissza, hogy a játék rosszul sült el. Jean egy cipőfűzővel egy székhez kötözte az áldozatot, aki önvédelemből megvágta a nő orrát. A trió faggatni kezdte  Popot, hogy hol tartja a pénzét. Az öregember nem volt hajlandó beszélni. Órákon át verték és kérdezgették az áldozatot, de az kitartott. Clayton cigarettát nyomott el Mr. Kent mellkasán, Andrews pedig megvágta a foglyuk arcát és orrát. Az öregembert csúnyán össze is szurkálták, de nem világos, hogy ezt ki tette vele. Jean részt vett a kínzásban, és órákon át kárörvendve nézte és rugdosta Pop Kentet. A bűnözők azonban feladták, és végül Andrews megfojtotta az áldozatot. Ezután átkutatták a lakást, de nem találtak sok pénzt. Végül csak egy köteg bankót és a férfi zsebeiben talált pénzt vitték el.

jean-lee-1.jpg

A gyilkosok még ezután is a panzióban időztek, és ez volt a vesztük. A lakók kihívták a rendőröket az áldozat sikolyai miatt, de mire a csillagosok kiérkeztek, az elkövetők már elmenekültek, Mr. Kent pedig halott volt. Ám a hotel személyzete azonosította a gyanúsan viselkedő, arrogáns triót, akiknek a nevei már szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásban. Az elkövetőket már másnap letartóztatták, még véres volt a ruhájuk. (Andrewsé kevésbé, a többieké nagyon. Ez azt mutatja, hogy Jean is tevékenyen részt vett a bűncselekményben.)

Egy köztiszteletben álló idős embert megkínoztak és meggyilkoltak. Az elkövetőkre így automatikusan hallbüntetés várt. Akkoriban azonban nem volt jellemző, hogy egy nőt kivégezzenek. Ilyen majdnem hatvan éve nem történt. Az utolsó nő, akit Ausztráliában felakasztottak, a perthi Martha Rendell volt, aki savval kimarta három mostohagyermeke torkát. Őt 1909-ben akasztották fel, így ő volt az egyetlen nő, akit a Kenguruk Földjén a XX. században akasztottak fel.

Jean tehát joggal számíthatott az életfogytiglani ítéletre, ezért vallott. Beismerte, hogy megkínozta Pop Kentet, vagyis hogy megverte, megszúrta és cigarettát nyomott el a testén. Amikor a fojtogatásra került a szó, Jean bemártotta Norman Andrewst, de Robertet meg akarta védeni a bitófától. A bántalmazó férfi, annyira eluralkodott rajta, hogy a nő bármit megtett volna érte - egyelőre.

jean-lee-5.jpg

Az 1950. március 20-án kezdődött tárgyalás felkeltette a közvélemény és a média érdeklődését. A nő részvétele a bűntényben sokkoló volt. Jean ekkorra már megváltoztatta a vallomását a két férfit megnevezve elkövetőkként. Mindegyik vádlott a másik kettőre kente a gyilkosságot. A vizsgálat során előkerültek a kínzás mocskos részletei, és az újságok előszeretettel írtak az idős ember fájdalmáról. Egy későbbi cikk már arról írt, hogy Jean Lee levágta az áldozat péniszét, és lenyomta annak torkán.

Jean Lee vallomása visszafelé sült el. Két társához hasonlóan őt is bűnösnek találták a rablógyilkosság vádjában, és halálbüntetésre ítélték. Az ítélet hallatán hisztériás rohamot kapott, és a későbbiek folyamán is többször mutatta elmebetegség jeleit. Rátámadt az őrökre és könyörgött nekik, hogy hagyják életben. A személyzet többször is kényszerzubbony viselésére kötelezte. A nő természetesen fellebbezett. 1950. június 23-án a bíróság hatályon kívül helyezte Jean első vallomását, és elrendelte az ügy újratárgyalását. Az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság azonban nem hagyta jóvá a perújrafelvételt, és megerősítette mindhárom elítélt halálos ítéletét. Ekkorra már a közvélemény is Jean oldalára állt.

jean-x3.jpg

A kivégzés időpontját kitűzték, Jeant pedig felkészítették az alkalomra. A nő a tervezett akasztás előtt hisztériás volt, és kényszerzubbonyt kellett alkalmazni, mire elájult. Amikor a bitófához ért, csak félig volt tudatánál. Bár a nő viselkedése sokakat megérintett, az ítéletet végre kellett hajtani. 1951. február 19-én reggel 8 órakor Jean Lee-t felakasztották a melbourne-i Pentridge Börtönben. Két órával később Robert Clayton és Norman Andrews is hasonló sorsra jutott. A férfiak utolsó szavaikkal egymástól búcsúztak el.

Jean Lee kivégzése ellenkezést váltott ki a társadalomból. Az emberek dühösek voltak, és a halálbüntetés eltörlését követelték. Az ausztrál államok vezetői sorra szüntették meg a bitófa működését szerte az országban. 1985-re teljes mértékben megszűnt a halálbüntetés a szigeten. Jean Lee úgy vonult be a történelembe, mint az utolsó nő, akit Ausztráliában felakasztottak.

A bejegyzés trackback címe:

https://killergoth.blog.hu/api/trackback/id/tr1012052893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása