Az amerikai San Francisco lassan olyan drága lesz, hogy már a középosztály is csak nehezen engedheti meg magának a saját lakást. A jelenségre válaszul alakultak ki (vagy ha úgy tetszik: tértek vissza) a kommunák, vagy elegánsabban fogalmazva a munkavállalói kollégiumok.
Sok szerencsét annak, aki megfizethető lakást keres San Francisco középosztálybeli részén, ahol egyre inkább terjed egy régi-új lakhatási forma. Tanárok, zenészek, szövegírók és médiatervezők közül is egyre többen költöznek kollégiumokba.
Persze nem diákkorunk középiskolai, egyetemi kollégiumairól van szó, bár ez a rendszer eléggé hasonlít rá: a fürdő a folyosó végén van, nincs saját nappali… Persze mindezt azért egy (két…) fokkal színvonalasabban, mint anno.
A Starcity új fejlesztésén belül három, egyenként 36 szobás kollégiumot nyitottak, és további kilencen jelenleg is dolgoznak. Igény van rá, hiszen eddig 8000 (!) ember iratkozott fel a várólistára. Nem csoda, hogy még idén több száz új egységet akarnak megnyitni.
A kommuna belülről
Minden bennlakónak van egy 12 - 20 négyzetméteres szobája. Némelyikhez magasabb bérleti díjért WC vagy fürdőszoba is tartozik. De ahogy Jon Dishotsky, a Starcity társalapítója magyarázza, pont az teszi anyagilag gazdaságossá ezt a fajta lakhatást, hogy több szobához tartozik egy mosdó.
Az átlagos lakbér San Franciscóban 3300 USD (csak az érdekesség kedvéért: ez 836 000 Ft), a Starcityben ennek nagyjából a feléért lehet lakni teljesen bútorozott, wifi szobában.
„A legintimebb dolgok közül nagyon sok azok a fürdőszobához kötődik. Erről lemondani kétségtelenül a rendszer legnehezebb része” – ismerte el Jon Dishotsky.
A Starcity által megcélzott közönség 40 ezer és 90 ezer dollár között keres évente, korban nagyon széles a merítés, a 20 évestől az 50 évesig vannak lakói. Legtöbbjüknek semmilyen ideológia alapja nincs a kommunában való létezéshez. Egyszerűen így praktikus élniük. Ellenben maguk is nagyon meglepődtek, mennyire megváltoztak a beköltözés után.
A 38 éves Carla Shivert tavaly helyezték át Albanyból a városba, ahol esélyes sincs arra, hogy saját otthont vásároljon. Belevágott a kollégiumi életbe és nem bánta meg.
Ezeket is olvasd el
A világ legveszélyesebb városai
Hogyan lehet nyereséges egy 1 dolláros hamburger?
A nő, aki majdnem belehalt a szexfüggőségbe
„Háztartást vezettem, fizettem a számlákat, nyírtam a füvet, nem akarom ezt a felelősséget többé. Festeni akarok és meg akarok tanulni ramen tésztát csinálni” – nyilatkozta a New York Timesnak.
A kollégium gondnoka mindig rendelkezésre áll, szülinapokat rendez a bentlakóknak, segít, ha valaki beteg, és még sorolhatnánk. A ház 40 dollárért átvállalja a mosást, 130 dollárért takarítják a szobát és még a kutya körüli teendőket is átveszik. Nem is akarnak a lakók elköltözni.
„Soha nem gondoltam volna, hogy tudnék így élni. De minél régebb óta élek itt, annál szabadabbnak érzem magam” – tette hozzá Carla, aki aszobája ajtaját sem zárja.
Úgy élnek, mint egy család, együtt tévéznek, borozgatnak a közös nappaliban, vasárnaponként együtt főzőcskéznek a közös konyhában. Törődnek egymással és megtanultak együtt élni.
Őszintén szólva ez mind nagyon szép, de nekünk nem kellene. Ti hogy vagytok vele?
(Fotó: adesignlifestyle.net)