Nem tudunk mit kezdeni a férfi lelkével. Azt fókuszálom szívembe, hogy nem érdekel, mert őt sem érdekli az én lelkem. Talán így helyes, és a túlélés ösztöneinek hatására sorvadunk el. A hormonok biológiai játéka vagy tényleg érzelmi elköteleződés vezérel bennünket negyven fölött amikor az orvos tanácsára is bekebelezzük a heti hármat?
Dokim büszkén vállalja az elsőt, monitoron szemlélve a medence csont közötti folyamatokat. A behatolást nem merjük élvezni, mert mit fog szólni az asszisztensnő. Előjátéknak különben is csak pár kedves szóra van idő, egy kis zselé, a férfiak a spermabankban pornóújságot, intim szobát és bármennyi percet kapnak....
Férfi egyenlő szex. Nő egyenlő érzelem. Ha szex egyenlő érzelem képletet szeretnénk belőle csinálni, akkor sose szabad lefeküdni egymással, mert egyrészt mi van ha nem működik, másrészt mi van ha működik. Megijedni nem csak a kudarcra ítélt szextől szoktunk hanem ha valami nagyon jó, attól is. Tehát ez az egész genderizmus egy óriási nagy félelemből ered. A feminizmus is. Meg a többi kitalált irányzat, ami csak egy borús helyzetkép világunkról, amiben élünk.
Elkötelezett, párkapcsolatban élő, nős férfival kikezdeni egyenlő az önsorvasztással. Amíg megkaphat, mindent megtesz. Szó szerint. Még a biztos családi hátterét is kockára teszi, mert vér nincs a fejében, gondolkodni nem tud, csak hajtja valami őrült vadászösztön, fegyvertár kibiztosítva, célszemély bemérve, ujj a ravaszon, céloz és.... Hát igen. Addig úgyse szabadulsz. Gyengék vagyunk mi nők ahhoz, hogy ekkora erőnek ellent tudjunk állni. Ha pedig erősek vagyunk, akkor meg azok nem akarunk lenni. És ha erősek vagyunk és ellenállunk, akkor jön a feminizmus, a genderizmus, az emancipáció, a prostitúció (nem úgy, csak a jelző), ejakuláció, maszturbáció, akció, ambíció, definíció, revolúció, inkvizíció, aberráció, deformáció, diszkrimináció, és a végén az emigráció.
A helyzet lehet fordított is. A túlélés érdekében hozott gyors döntés, a mindig leakasztható, elköteleződésmentes, és kockázatmentes nős férfiak szexuális kihasználása mint új irányzat uralkodik kielégületlen világunkban. Miközben azon dünnyögünk magunkban hogy jól tettük-e, épp ez adja az izgalmát és az önismeret egyes fokozatait. Mert mi van ha megbántuk? Ennyi évesen már tudnunk kell viselni a következményeit egyetlen pohár bor nélkül. A rutin meg az évek....
És mi van ha nem bántuk meg? Mi van akkor, ha mi is tudjuk érzelem nélkül irányítani testünket, megadva magunkat a vér áramlásának?
Különösképpen jelentősége nincs egyik verziónak sem, mert a férfi "én őszinte voltam veled" és a nő "én szóltam" megjegyzése semlegesíti a két fél ütközését. Aztán pedig ha megtörténik a légyott, kezdődik a hallgatás, az idő húzása, az esemény szőnyeg alá söprése, és a minden ugyanúgy folytatódik mintha mi sem történt volna. Jön a hétvége, a nő kifordul saját magából és elkezd randikra járni, hisz tudja hogy ér annyit, és most már karbantartott, nem lehet rá azt a jelzőt adni, hogy milyen micsoda. A férfi otthon túlteljesít. Hirtelen szereti anyjukat, játszik a gyerekekkel, több figyelmet fordít közvetlen környezetére. Hosszabb távon, amikor a nő túlteszi magát pasin, a férfi szagot fog és elkezd kaparni. Ha nem lehet az övé, másé se legyen. Macerás ez mindkét fél részéről, de az emberi faj már csak ilyen.
Az asszisztensnő pedig szépen lehúzza az óvszert a mikrokonvex hüvelyi vizsgálófejről és kéri a következőt.....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.