Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Pán Péter, STOP!

Megfőz, legyőzi Kaszparovot, ruhát tervez, betegeket gyógyít, mégsem ember! Ki az?

2017. október 19. - panpeterstop

Az IBM Watson nevű szuperszámítógépe nyert már TV-s vetélkedőt, mesterszakácsokhoz hasonlóan gasztronómiai kreációkat képes összeállítani, a Marchesa divatháznak ruhát tervez, azonnal képes feldolgozni több tízezer páciens vizsgálati eredményeit és a legjobb kezelést is meghatározni. De ne aggódjunk, mert Sepp Norbert Watson nagykövet szerint Watson nem tervez az emberiség nyakára nőni. Nagyinterjú a nagykövettel.

chef_watson.jpg

Fiatal korában érzett-e különös elhívatást a számítógép -kutatás/fejlesztés vagy a jövőkutatás felé?

Sepp Norbert: A pályaválasztásom meghatározó eleme volt a jövő, a technikai fejlődés iránt érzett kíváncsiság. Sok más, műszaki pályára lépő kollégához hasonlóan engem is a fejlesztés, a minket körülvevő technikai megoldások léterhozásában játszott aktív szerep lehetősége vonzott. Az első számítógépes élményem egy, a Budapest Nemzetközi Vásáron kiállított mikroszámítógéphez kapcsolódott, amellyel az Othello (Reversi) táblás játékot lehetett játszani. Programozni kezdtünk, felcsigázott minket az elektronika, hamarosan rábeszéltük a szüleinket, hogy küldjenek el egy tanfolyamra, majd rágni kezdtük a fülüket egy otthoni számítógépért. A hosszas ostrom egy Sinclair ZX Spectrummal ért véget, hosszú órákat ültünk előtte a bátyámmal, játszottunk rajta és programoztuk - e két tevékenységet egyforma érdeklődéssel és intenzitással. Tapasztalatból mondom, hogy ez a játékos és csoportos módja az ismeretszerzésnek milyen hatékony és élvezetes: néha még focizni, sőt, enni is majdnem elfelejtettünk, ha belemerültünk egy feladatba. A problémák és megoldásukon való töprengés élvezetté válik, az ember folyamatosan gondolkodik, konzultál, több oldalról megvitatja a lehetőségeket, és előbb-utóbb születik valami használható. A számítógép-vonzalmam kiterjedt és a technológiai lehetőségek szélesebb spektrumát kezdte felölelni, majd egyre inkább tágult az időbeli horizont is, és a jövőbeli fejlesztési, fejlődési trendeket is figyelni kezdtem. Mindez akkoriban természetes folyamatnak tűnt, talán ma is sok fiatal tapasztal hasonlókat.

sepp_norbert_1.jpgSepp Norbert IBM Watson Nagykövet

A Watsonról többféle definíciót is lehet olvasni. Hogyan tudná meghatározni a Watson lényegét nagyon közérthetően, úgy, hogy az egy hétköznapi ember számára is érthető legyen.

Sepp Norbert: Nehéz úgy adni definíciót, hogy közérthető maradjon, de ne legyen túl elnagyolt vagy pontatlan. Tegyünk egy próbát:
Watson első közelítésben egy ún. kognitív számítógépes rendszer. A kognitív rendszerek újfajta megközelítést alkalmaznak a problémamegoldásban. Míg a hagyományos, úgynevezett programozott rendszerek a feladat végrehajtásának algoritmusát ismerik (meg tudjuk fogalmazni számukra azokat a lépéseket, amelyeket követniük kell), és nagyon hatékonyan képesek ezt kivitelezni, a kognitív rendszerek inkább egy általános (a bizonytalanságot, a hiányos ismereteket, a rosszul definiált problémákat eleve kezelni tudó), rugalmas környezethez hasonlítanak, amelyeknek konkrét, feladatspecifikus képességei a rendszer testreszabása, tanítása során alakulnak ki.  A kognitív rendszerek példákból tanulnak, a környezet állapotát érzékelni és értelmezni tudják, meglehetősen jól értik a természetes emberi nyelvet (bizonyos nyelveket), következtetéseiket a rendelkezésre álló adatokkal tudják alátámasztani (bizonyítékokat gyűjtenek). Watson az ilyen rendszerek első és legfejlettebb példánya, amely számos olyan területen képes segíteni az ember munkáját, ahol a megoldáshoz nem vezet előre ismert, algoritmikusan definiálható út. Fontos megemlíteni, hogy a kognitív rendszerek együttműködésre törekednek: az ember munkafolyamatait olyan fázisokban támogatják, ahol a kívánt pontosság mellett nagy mennyiségű, komplex információ feldolgozása szükséges, amelyre az embernek több időre lenne szüksége - így végső soron a mi munkánkat hatékonyabbá tevő hasznos eszközök.

CREDIT: IBM CHEF WATSON

A Watson esetében mi a legújabb fejlesztési irány jelenleg?

Sepp Norbert: A Watson képességeit kétféle módon érhetik el a felhasználók: komponensenként a felhő platformunkon (így az ezt használók maguk is készíthetnek olyan megoldásokat, amelyek több-kevesebb kognitív képességgel egészülnek ki), illetve feladatspecifikus célmegoldásként, amelynek összeállítását és kezdeti betanítását az IBM végzi el (mint például az onkológiai tanácsadó, amely daganatos betegek számára segít kiválasztani az optimális terápiát). Watson jelenleg újabb nyelvek megtanulását végzi (ez nem túl gyors folyamat, mert a mély nyelvi elemzés bonyolult probléma, a felszínes viszont nem sok mindenre használható), illetve a felhőplatformon elérhető szolgáltatások továbbfejlesztése, pontosítása, a minél könnyebb használatba vétel támogatása zajlik. Hasonlóan fontos a meglévő megoldások megismertetésének és bevezetésének támogatása, hogy azoknak az ügyfeleinknek, akik belépnének a "kognitív" korszakba, minél jobb megoldásokat nyújthassunk - a gyakorlatban autók fedélzeti számítógépeiben, weboldalak chatbotjaiban, pénzügyi és adótanácsadók támogató rendszereiben, virtuális asszisztensként, cégek tudásbázisát, tapasztalatát "fejben" tartó szakértő rendszerként már ma is találkozhatnak vele a felhasználók. Zajlanak fejlesztések egyéb területeken is, az egyik legizgalmasabb ezek közül Watson kiegészítése a "látás" képességével. Az orvosi diagnosztika területén a cél egy olyan rendszer kialakítása, amely a képek és az egyéb rendelkezésre álló információk összevetésével kiemeli az orvos szakember számára azokat a felvételeket, amelyeken "gyanús", figyelemre méltó elváltozások láthatók, így az orvos több időt tud a lényeges képekre fordítani, és a valószínűleg jelentéktelen képekkel ráér később bíbelődni. Ez pontosabb diagnózisokhoz és hatékonyabb orvosi munkához vezet a gép támogató munkája révén, míg a döntés és a szakértelem legmagasabb szintű felhasználása továbbra is az ember feladata marad.

Volt valamilyen Ön számára meglepő vagy mások számára tanulságos elem az ambaszádorrá válása során?

 Sepp Norbert: Az ambassadori programmal kapcsolatban két új dolgot tapasztaltam meg. Az egyik, hogy bár alapvetően nem vagyok rettentő komoly, a "nagyköveti" pozíció kimondottan valaminek, valakinek a képviseletével jár, így az ember személyiségében kényetelen kicsit előrébb tolni a felettes ént: állandóan figyelni kell arra, hogy nem csak magánszemélyként szólalok meg (nyilván munkavállalóként eleve képviseli az ember a céget, ahol dolgozik, de az jóval általánosabb, gyakoribb, elterjedtebb, és emiatt valahogy természetesebb is). A másik, hogy ezt a képviseletet és elkötelezettséget az emberek el is várják, és örömmel fordulnak az ambassadorhoz, olyan módon téve fel kérdéseket, mintha magával Watsonnal beszélnének. Tudom, hogy nem a személyemnek szól a közvetlenségük, mégis jó érzés ellátni egy ilyen összekötő szerepet. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy jelenleg még túlnyomórészt pozitívak a várakozások, és kevés aggály vagy kritika fogalmazódik meg; bár igaz, hogy nemegyszer tettek fel olyan kérdéseket, amelyekben jó adag bírálat volt, nem konkrétan Watson, hanem általában a mesterséges intelligencia lehetséges negatív következményeivel kapcsolatban. Ilyenkor is fontos azonban, hogy az ember objektíven és lehetőleg nyitottan tudjon párbeszédet folytatni.

Sokakban félelmet ébreszt, hogy a kognitív számítógépek idővel átvehetik az emberek feladatait, így a munkavállalók kenyér nélkül maradnak. Alaptalanok ezek a félelmek?

Sepp Norbert: Nem alaptalanok, a technológiai fejlődéssel mindig együtt jár az élőmunka kiváltásának lehetősége, de csak bizonyos területeken. A kognitív rendszerek (vagy kicsit szélesítve a kört, a mesterséges intelligencia/robotika) olyan munkafolyamatok automatizálásában veszélyezteti az embert, amelyekben nagyfokú az ismétlődés, kevés egyedi döntéshozatalra van szükség (érdekes módon sok kétkezi munkakör továbbra sincs "veszélyben"). Itt sem minden esetben tudja teljesen kiváltani az embert, inkább az ember munkájának, munkamódszerének átalakítására kell számítani, például arra, hogy lehetővé válik több egyedi és kevesebb tömegtermék/tömegmegoldás létrehozása ugyanannyi idő alatt. A gépesítésről szólva, gondoljunk bele, mennyi időbe telt felépíteni egy katedrálist, amikor jobbára emberi és állati erővel és kézimunkával dolgoztak; ma már erőgépekkel és komolyabb szerszámokkal fogunk ilyen feladatokhoz. Valószínű tehát, hogy átalakulás következik majd be a munkapiacon, és azok, akiket a gépek helyettesíteni tudnak, ki kell lépjenek a komfortzónájukból, változtatniuk kell. Átképzésekkel, társadalmi programokkal kell készülni erre a helyzetre (sőt, sokan még a garantált alapbért is állampolgári jogon biztosítanák egy automatizálás-intenzív társadalmi-gazdasági környezetben), de hosszú távon az emberi fejlődés számára ezek a folyamatok szükségesek és kedvezőek lesznek.

kasparov.jpg

 1997. május 11-én nyerte meg a Garri Kaszparov elleni történelmi sakkpárbaját a Deep Blue

Valamiben megváltoztatta Önt a Watson-szakértői munka például van amiről ezóta máshogy gondolkodik, máshogy viszonyul?
Sepp Norbert: A Watsonnal kapcsolatos munka révén ismertem meg olyan megoldásokat és szempontokat, amelyekről szűk szakmai berkeken kívül általában nem beszélünk vagy jobbára csak ugyanazokat a dolgokat fogalmazzuk meg; jó belemerülni ebbe a területbe és meghallgatni, mi mindent gondoltak végig, fejlesztettek már ki az e területen dolgozó kiváló elmék. Fontos például, hogy ne féljünk a gép okosságától: alapvetően másban tud okosnak lenni, mint mi, illetve másképp okos, ami nekünk nagyon jól jöhet. Olyan ez, mint egy csapat (például a manapság divatos kvízesteken), ahol a különböző tehetségű tagok együtt egy csomó mindent meg tudnak válaszolni, mert kiegészítik egymást. A közelmúltban bemutatott holliwoodi produkció, a Turingról és Bletchley Park-beli munkásságáról szóló Kódjátszma egy emlékezetes jelenetében Turing maga is elmondja, hogy ugyanúgy nem kéne szokatlannak vagy félelmetesnek lennie a gép másfajta gondolkodásának, mint ahogy természetes, ha egyikünk a babfőzeléket, másikunk a császármorzsát szereti. A sokféleség hasznos lehet, a gondolkodás sokoldalúsága a résztvevők együttes erejét növeli.Vagy az is e tevékenység során lett ismert számomra, hogy jóllehet az általános mesterséges intelligencia még nagyon-nagyon messze van, az, amire Watson most képes, mégis milyen sok területen tudja hatékonyabbá tenni a munkánkat azáltal, hogy az emberi tevékenységek, munkafolyamatok egy-egy időrabló szakaszát jelentsően fel tudja gyorsítani, vagy pontosítani tudja. A HR, a pénzügyek, a gyártás, az ügyfélkapcsolat, a kereskedelem, az egészségügy, az oktatás és még sok-sok egyéb üzleti vagy hétköznapi tevékenység jár jobban azáltal, hogy a "gondolkodó gép" kilép a laboratóriumokból, és a kezünk ügyébe kerül. Őszintén szólva valóban másként gondolkodom bizonyos dolgokról az utóbbi időben, gyakran azon veszem észre magam, hogy eltöprengek, hogyan lehetne, lehetne-e egy adott szituációban alkalmazni Watsont. És elcsodálkozom, hogy sok esetben tényleg javíthatna azon, amit most csinálunk. Ha pedig csökkennek a hétköznapi nehézségek, akkor talán türelmesebbé válik az ember, és kevesebb nehézséggel küzd majd a jövőben a társadalom. Ki tudja, talán ez lesz a kognitív gépek elterjedésének a legfontosabb hozadéka.
the_imitation_game.jpg

 Ma már nem kérdés, hogy a mesterséges intelligenciával bíró gépek racionális lényeknek számítanak, de vajon morális lények-e?

 Sepp Norbert: A mesterséges intelligencia kifejezést óvatosan kell használni. A közvélemény olyan sok mindent ért alatta, hogy érdemes szétválasztani legalább két változatát: azt az elképzelt entitást, aki egy értelmes ember általános képességeivel rendelkezik (ilyen megoldás jelenleg nem létezik, és vitatott, hogy mennyire valószínű a megjelenése néhány évtizeden belül), illetve azokat a megoldásokat, amelyeket a mesterséges intelligencia mint tudományos-műszaki diszciplína fejleszt, és amit a szakmai közönség emleget e néven (ezek léteznek, de az emberhez viszonyítva halovány az általános használhatóságuk, cserébe jó a specifikus alkalmazhatóságuk). Ez utóbbi gépek szerintem csak költői túlzással nevezhetők lényeknek, nem nagyon tudom, mitől "lényebbek" egy számítógépes programnál - mi ugyan hajlamosak vagyunk beléjük vetíteni a lénység-lényeget, de ettől az én szememben még közelebb állnak egy ceruzához, mint egy darázshoz.Ha ezen túllépünk, a racionalitás kérdése a másik, amin töprengenünk kéne. Egyrészt az ember is legfeljebb korlátozottan racionális, másrészt a gépek még korlátozottabban azok. Morális érzékük pedig - ha van is egyáltalán - rendkívül szűk körű, messze van attól, amivel mi emberek rendelkezünk. Semmiképpen nem nevezhetők morális lényeknek a mi fogalmaink szerint - más kérdés, hogy ha körülnézünk akár a jelenkori világban, az ember morális voltát is néha meg kell kérdőjeleznünk.

watson-jeopardy.jpg2011-ben egy amerikai vetélkedőn nyert a Watson

 Az emberi agy működését lehet modellezni, mi van az érzésekkel, öntudattal?

 Sepp Norbert: Az emberi agy működésének modellezése tudományos feladat, sokan foglalkoznak ezzel jó ideje, különböző szintű modellek vannak, ezek közül számos olyan (mesterséges neurális hálózatok), amelyeken a jelenlegi legsikeresebb gépi tanulási megoldások alapulnak. Mindezidáig csupán az érzések felismerésére és szimulálására vállalkoznak a gépek (ez sokszor elég), a saját érzéseikről vajmi keveset tudunk, ez inkább a művészet és a filozófia felségterülete.Az öntudat fogós kérdés. Az öntudatnak kétféle megközelítését is használják (angolul self-awareness és self-consciousness), amelyek közül az egyik annak felismerése, hogy az adott "lény" vagy entitás tudja azonosítani saját példányát egy adott kontextusban, helyzetben (ilyen képességgel rendelkezhetnek a gépek, sőt, vannak kísérletek, amelyek eredménye arra utal, hogy rendelkeznek is), illetve a bensőjében zajló folyamatok tudatos felismerésére, megragadására képes (fáradt vagyok, hiányzik egy kerekem) míg az, amit hagyományosan öntudatnak nevezünk, egy aktív, belső, az érzelmi állapotot, a személyiségfejlődést is befolyásoló folyamat, amely kívülről nem különböztethető meg a szimulált öntudattól. Az erről való gondolkodás a filozófia, elmefilozófia hatásköre.

Lehet-e egy gép morális lény is egyben?  A morális lény képes megkülönböztetni a jót a rossztól, ennek fényében hoz döntést- a Watson döntéshozási mechanizmusát a jövőben lehet-e úgy fejleszteni, hogy ne pusztán racionális, tényalapú tudás álljon a rendelkezésére, hanem erkölcsi érvek is.  Ehhez kapcsolódóan egy másik kérdés az, hogy egyáltalán az emberiségnek szüksége van-e morális döntéseket hozó gépekre.

Sepp Norbert: A mai gépek nem rendelkeznek a morál képességével, de elméletileg sok mindenremegtaníthatók. Amint elkezdünk ennek a kijelentésnek a gyakorlati megoldásán töprengeni, rájövünk, hogy nekünk, embereknek is milyen homályosak és képlékenyek az ezzel kapcsolatos elképzeléseink. Egyrészt a jó és rossz gyakran viszonylagos, kultúra- és korszakspecifikus fogalmak: jó dolog egy ötös, kivéve, ha puskázással szereztem, de puskázni esetleg jó, ha a tanár megengedte/ha mások is puskáztak/ha a társadalomban a szabályszegés képessége értékes különleges képesség stb. Másrészt a morál nem egy önálló, mindentől független részképesség, mozgósítjuk más képességeinket is ítéletalkotáskor, a józan eszünket, a memóriánkat, a racionális következtető énünket, a személyiségünket (akármi is az) alkotó mindenféle összetevőt, hiszen a morális kérdések lehetnek nagyon sokrétűek, vegyünk akármilyen szélsőséges példát: a halálbüntetést, az abortuszt; vagy hétköznapiakat: a csalást, házasságtörést stb.; hozzánk hasonló szintű "morális feldolgozó" kialakítása vélhetően ugyanilyen komplex kell legyen - ettől még nagyon messze vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy a morális kérdések némelyike az emberek számára is megoldhatatlan, illetve a közvéleményt megosztó - hogyan várhatunk el ott döntést egy géptől, ahol az ember sem tudja, mi a megoldás? Ha a morális kérdések körét leegyszerűsítjük, akkor igen, a gépek felkészíthetők arra, hogy a döntéshozatalnál figyelembe vegyenek újabb szempontokat is, de félő, hogy annyi leegyszerűsítést kell végrehajtanunk, hogy a végeredmény már nem is morális, hanem egy morális kérdésekből is hideg racionalitással mérlegelő, rideg, számító masina lesz.

A Watson és a Marchesa divatház által tervezett KOGNITÍV RUHA

Watson képes lesz a független önfejlesztésre és ez alapján teljesen önálló döntéshozatalra?

A kérdés mögött meghúzódó jövőképet nagyon túlzónak tartom. Az elkövetkező évtizedekben rendkívül valószínűtlen egy olyan komplex rendszer feltűnése, amely tényleges, hasznos önfejlesztésre képes és még döntéshozatalt is rábíznánk. Lehetséges önfejlesztés, önjavítás beépítése gépekbe, vannak is ilyen megoldások, ám ezeket nem lehet csak úgy korlátlanul, tetszés szerint kivetíteni. Ami az embereket általában foglalkoztatja ezzel kapcsolatban, az önmagát egyre magasabb szintűvé képző rendszer, amely az embertől függetlenül, gyorsan fejlődik, esetleg saját céljait követve, ilyen megoldás nincs, és Watson nem is tervez az emberiség nyakára nőni. A teljesen önálló döntéshozatalt olyan környezetekben célszerű csak megengedni, ahol az ember (táv)felügyelete nem megoldás, például a marsjáróban. Más esetekben a piros gomb maradjon egyelőre az ember keze ügyében...

Öntudatra ébredt gépnek kell-e a bármiféle jogokat adni? Másképp megközelítve autonóm cselekményeiért felelősségre vonható?

 Ez egy olyan szempont, amely inkább kérdésként hasznos, és nem tudunk rá azonnal válaszolni (jó forrás például A kétszáz éves ember c. film, amely sok ehhez kapcsolódó gondolattal foglalkozik). Először is, tegyük fel, hogy a gépek autonóm módon, esetleg öntudattal hoznak döntést, és ennek következményei lesznek. Ha a gépek tartoznak valaki(k)hez, van fejlesztőjük, tulajdonosuk stb., akkor a következményekért ki a felelős? Nézzünk körül a múlt és jelen jogrendszereiben, és keressünk analóg példákat - az analógia pontossága függ a gépről való felfogásunktól is: ha a gépet mikrosütőhöz érzem közelebbinek, akkor a gyártót szeretném felelőssé tenni; ha egy üzemeltetett rendszernek, akkor elsősorban a tulajdonost, üzemeltetőt; ha személynek érzem, akkor a büntetőjog, a kárfelelősség személyre vonatkozó szankciói között keresek hasonló példákat; de mindaz, ami öntudatos, tudatosan cselekvő lényekről eddig csak emberi viszonylatban szerepelt a jogrendszerünkben, újragondolandó; ha esetleg az öntudatra ébredt gép súlyos bűncselekményt követ el, a rá vonatkozó szankciók súlyossági sorrendje pénzbüntetés, közügyektől eltiltás, elzárás, életfogytiglan (vagy szavatossági idő fogytiglan??), halálbüntetés (szétszerelés??). Mit tudunk arról, hogyan érinti, orientálja ez a gépeket, mit jelent számukra? Valószínűleg sehogy, éppoly reménytelennek tűnik ez, mint emberként arról filózni, milyen lehet denevérnek lenni. Másrészt, a jogokat milyen alapon vonnánk meg tőlük, illetve mi indokolja, hogy egyáltalán jogot adunk valakinek, valaminek? Ugyanabba a gondolatkörbe csöppenünk, mint korábban. Nézzük meg, miként fejlődtek a jogok, amiket emberek adtak embereknek, és rájövünk, hogy kevés természet adta jog van, ezek közül néhányat indokoltnak másokat túlzottnak érezhetünk. Ismét a filozófiában és művészetben felhalmozott megközelítésekre utalok: kié a szerzői jog, ha a gép ír egy szonettet; kapjon-e fizetést és szabadságot, szavazati jogot; házasodhasson-e; a meghibásodása kijavítása idejére mennyi táppénz illesse meg, a szétszerelését követően az örökbefogadott kisgépé legyenek-e az ingóságai hagyatéki eljárást követően vagy visszaszálljanak az államra és a többi. Jó forrás ide is A kétszáz éves ember, illetve néhány szempont olvasható a Futurista blogon.

Autonóm, öntudattal rendelkező gépek önálló személyiségek lesznek? Dolog vagy személy a mesterséges intelligencia?

Sepp Norbert: A korábbiak fényében látható, milyen nehéz állást foglalni. Érzésem szerint az autonómia nem öntudat és nem személyiség, de az igazi öntudat elválaszthatatlan a személyiségtől. Más kérdés, hogy amit ma a személyiség fejlődéséről tudunk, gondolunk, az mind az emberekről megtudott ezirányú ismereteinkre támaszkodik, ilyen gépekkel sose találkoztunk még, és lehet, hogy egész másképp alakul majd a fejlődésük. De amit ma gondolunk a éehetőségekről, annak fényében én önálló személyiségeket képzelek el az öntudatos gépekkel kapcsolatban. A mai mesterséges intelligencia inkább dolog, az, amit valódi általános mesterséges intelligenciaként elképzelünk, már emlékeztet egy személyre. 

Az Unió Jogi Bizottságának mesterséges intelligencia szabályozásával foglalkozó véleménytervezete Asimov nevéhez fűződő, a Robotika 3 törvényét tekinti egy jövőbeli szabályozás alapjának. A témával foglalkozó szakemberek szerint ez mára már elavulttá vált. Merre érdemes elindulni szabályozás esetén?

Sepp Norbert: Elolvastam a javaslatot, helyenként cseppet naivnak tűnik. Egyrészt csak az asimovi Első és Második Törvénnyel foglalkozik, azokkal is részlegesen, másrészt ezek egy sci-fi univerzum fiktív törvényei, nem általános de facto elvek, nem kodifikált előírások. Javaslatként jó kiindulási alap, de általános elvként hivatkozni rájuk meglepő - arról nem is beszélve, hogy az Első Törvény második része, amely a robotnak megtiltja, hogy tétlenül nézze amint egy emberi lény kárt szenved, feltételezi az általános mesterséges intelligencia valamely szintjét. A gyakorlatban legalább két szempontot kell figyelembe venni: az embereket foglalkoztató kétségeket, továbbá a megvalósíthatóságot, amely jogi és technológiai szempontból értelmes. Itt már a javaslat gyakorlatiasabb és józanabb: 

- az emberi élet védelme (mint általában minden berendezésnél - üzemeltetési, biztonsági előírások, péáldául ne üssön agyon az áram, amikor a robot hozzám ér, vagy ne mozgassa a százkilós kalapácsot, ha a közelében vagyok)

- adatbiztonság

- személyiségi jogok, adatok felhasználására vonatkozó elvek

- hibatűrés stb.

Emellett a közelmúltban megalapított Partnership on AI, illetve az Open AI is foglalkozik a kérdéssel, ami mutatja, hogy az ezen a területen dolgozó szervezetek komolyan veszik a problémát. Jó kiindulópontot nyújt számomra az IBM által felvázolt néhány elv, amelyeket a MI-rendszerek fejlesztéséhez kapcsolnak:

- Cél: A mesterséges intelligencia segítse az ember munkáját egészítse ki, ne helyettesítse a szakembert

- Átláthatóság: Legyen világos, mely rendszer milyen célt szolgál, mi a feladata, milyen adatokból meríti a tudását - ezeket az ismereteket a gyártó szükség esetén a jogosultaknak meg tudja mutatni

- Szakértelem: a rendszer működtetéséhez és fejlesztéséhez (esetleg leállításához) szükséges tudás legyen a gyártótól igény szerint beszerezhető, elérhető maga a javaslat.

 Várható a közeljövőben robotemancipáció?

Sepp Norbert: Én nem várom.

Sepp Norbert az októberi HR-Fest egyik kiemelt előadója lesz.

Az interjút készítette:

dr Nagy Teodóra az ELTE ÁJK PhD hallgatója, a mesterséges intelligencia szabályozását  kutató jogász

és Bereczki Enikő ifjúsági- és generációs szakértő (generationdilemmas.com)

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod. Nézz vissza máskor is és látogass el Facebook-oldalunkra vagy a honlapra.

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr5612992208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása