Sokat változott a világ. Hiszen nagyapáink, szépapáink korábban még holtomiglan-holtodiglan tartott egy kapcsolat. Igazából a többség a megözvegyülés után sem keresett új társat magának, hiszen hogyan nézhetne majd a Mennyországban a szemében, ha a halála után más oldalán keresné a boldogságot.

Ma már máshogyan működik a társkeresés is, mint ahogyan olyan sok más dolog is. Hiszen egyre elfogadottabb, sokkal gyakoribb az, hogy egy-egy embernek élete során 5-ször keres társat.

Hiszen az első nagy szerelem a kamasz évekkel köszönt be, amikor is mindent felperzsel az érzés. Jó esetben mind a ketten ezer fokon égnek, és életük végéig felejthetetlen lesz az, amit együtt átélnek.

Majd a húszas éveikben a szárnyaikat bontogatják, ismerkednek és megélik életük első komoly kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak nem abban van a varázsa, hogy a kamaszok impulzusait éled át, hanem éppen ellenkezőleg itt már a tapasztalataid segítenek megélni a kapcsolatot.

A harmadik nagy kaland, a harmincas években indul. Hiszen ez itt már a fészekrakásról, a gyermekvállalásról szól. Itt lesz az egyénből igazán mi. Ezt pedig a gyermekáldás koronázhatja meg. Ez egyfajta kiteljesedés, amit sokan keresnek.

De sajnos ez az idill elromlik. Sokszor éppen azért, mert nem voltak felkészülve a gyerekvállalásra. Így megtörve elváltan keresnek újra egy társat. Itt már az a fontos, hogy olyan legyen az új szerelem, akivel egymásra tudnak figyelni. Legyen valaki, aki betölti az űrt.

Az ötödik szerelem lesz az, amely a sírig tart. Hiszen a hatvanas korosztály keres olyan társat, kivel megértik egymást és kéz a kézbe tudnak együtt megöregedni.

Lehet, hogy amíg megtalálja valaki ezt az öt nagy szerelmet számtalan flörtben, futó kalandban lesz része, de azok elhomályosulnak a nagy szerelmek mellett. Persze lehet törekedni mindent megjavítani, és kitartani a másik mellett. Mert akkor lehet, hogy egymás mellett boldogan éltek le egy életet. De mivel manapság gyorsabban dobunk ki bármit, mint korábban, ezért egyre jellemzőbb az, hogy a párkapcsolatot sem megjavítani, hanem kidobni akarjuk.

Hogy mikor volt jobb? 100-200 éve, amikor nem elsősorban a szerelem volt a választás alapja, és válni sem lehetett, de együtt öregedtek meg, vagy most, amikor végtelen szabadság jellemzi a társkeresést? Nem tisztem eldönteni. De én abban hiszek, hogy valahol a kettő között van az igazság. Amikor Te döntesz arról, hogy kivel szeretnél együtt élni, de nem futamodsz meg az első akadálynál.

Imádtad? Utáltad? Mondd el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!

Ha szeretnéd, akkor Neked is szívesen segítek megtalálni a társad!

Fotó: Pixabay.com