Rónai András – kedvenc 2016-os dalok

2017.01.02. 19:03, rerecorder

18_4.jpg

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös sorozat után kezdődik a 2016-os daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – Németh Róbert után Rónai András a mai második dj (nyitóképen a 18+).

2016-OS RECORDER-BULI JANUÁR 7-ÉN LESZ A BEAT ON THE BRATBEN!


A 2016-os személyes kedvenc dallisták sorát
Biczó Andrea nyitotta, aztán Blaskó ZsófiaCsada GergelyElekes RolandForrai Krisztián, Kálmán Attila, Kollár Bálint, Komróczki DiánaLékó TamásMihályi DávidMika László és Németh Róbert volt a dj.

A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE RÓNAI ANDRÁSNAK A - KEDVENC 2016-OS ALBUMAI.


Először ilyen „világ” valamik, aztán slágerek énekesnőkkel, aztán mindenféle hiphop, amiből átmegyünk érdekes elektronikába, gitározásba, végül finom-fura csörömpölésekbe. Majd még bónusz négy szám, boldogsággal és AutoTune-ragaccsal.

a playlist Google Playen is hallgatható, itt


Melt Yourself Down:
Dot To Dot

Alapszabály, hogy egy csodálatos basszussal kezdődő lemez nem lehet rossz. Hátha igaz ez az évösszegző összeállításokra is. (Amúgy ez az örök kedvencem lemeznyitó odaverő basszusból.)  


DJ Marfox:
2685

A poliritmikus karneváli technóban biztos, de tán az egész zenetörténelemben ez a legjobban megtekert fuvolaminta.


Acid Arab:
Sayarat 303

A zene magáért beszél (elején több az Arab, a végén az Acid), viszont a 303 kapcsán elmondanám, hogy az év legszebb zenésznekrológja az volt, amit Joe Muggs írt a Phuture-tag DJ Spank-Spank halálára; a cikk egyben szerelmi vallomás a 303-hoz, az elektronikus zenéhez, meg általában a zenéhez.


Mark Ernestus' Ndagga Rhythm Force:
Walo Walo

De gyönyörű terek vannak ebben a számban, úristen. Meg a többi is. Éljen a Berlin-Szenegál tengely!


Tinashe:
Touch Pass

A másik kedvenc basszusom az évből, már ha ez a csúszós morgás egyáltalán még az. Ki gondolná, hogy egy melankolikus zongorázás illeszkedik rá? És hogy Tinashe hozzáadásával egy szexi dalt lehet csinálni mindebből? 

tinashe-14-desktop-vn3.jpg


Jenny Hval:
Conceptual Romance

Az "It's you and I" sor olyan, amilyenre azóta törekedtek az énekesek, mióta vannak szerelmes dalok; közben a körítés meg konceptuális románc. A legszebb bizonyíték arra, hogy e két dolog nem feltétlenül ellensége egymásnak.


Rihanna:
Needed Me

Sose gondoltam, hogy Rihanna nagy énekesnő (nem ettől jó, hanem mástól), és az ANTI- nagy részén rossz irányban próbálja ezt bizonygatni, de ebben a sokszor újrahallgatható számban tényleg az.


18+:
Wet Blunt

Ebbe a lemezbe zúgtam bele legjobban idén; kicsit félek belegondolni, mit árul el ez rólam, úgyhogy hallga csak.


D.R.A.M. feat. Lil Yachty:
Broccoli

Ez már a második olyan szám, amit nagyon szeretek és a brokkoliról szól! A másikban is király a basszus, de a napfényes, fülig érő vigyorú idiotizmus hiányzik belőle.


Rae Sremmurd feat. Gucci Mane:
Black Beatles

Felejtsük el a mémet, és hallgassuk csak meg ezt a csodálatos dalt; az alap annyira légies, majd' elszáll (kivéve a mélyek); a két srác (+ nagy öreg) meg úgy csinál belőle bombaslágert, hogy meghagyja a lebegést, nem rántja vissza a földre. Mike Will Made It ("napjaink George Martinja" :)) egyik mestermunkája ez az évből, a másik a talán még valószerűtlenebbül sláger Formation ugyebár.

rae_s_64bf663b.jpg


Babyfather feat. Arca:
Meditation

Nyugtató szívdobogás-alap művonósokkal, de teli megszakításokkal és rejtett feszültséggel; és Dean Blunt antirapje. Korábban nem éreztem át Dean Blunt (és a Hype Williams) nagyszerűségét, de az idei lemezzel teljesen megvett.


Rome Fortune:
Blicka Blicka

Nyilvánvalóan sok az indulat Rome Fortune-ban, de ahogy fel-le megy, az több mint ennek kifejezése; de még nem dallam. Ki gondolta volna, hogy az ének-rap fúzióban még mennyi kiaknázatlan lehetőség van? 


Vince Staples feat. Kilo Kish:
Loco

Vince Staples még mindig a legeslegjobbak között van. Az idei EP is tele van gyöngyszemmel, ez az idegesen pattogó-csúszkáló, a refrénben egyenesen cincogó csak az egyik kedvencem. És: Kilo Kish-t mikor fedezi fel a világ?


Danny Brown:
When It Rain

Csak akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott, amikor visszatért.


Lorenzo Senni:
Rave Voyeur

Érzelmes trance, de csak majdnem az, de egyáltalán nem az. Mindhárom egyszerre, pont ezért jó. (Pointilista trance: a legjobb műfaji önmeghatározás az utóbbi években.)

lorenzo-senni_770x4001.jpg


Kablam:
Nu Metall

Ipari csapkodás, röfögésre hajazó ritmikus zaj, kórusminta: mi van ebben, ami nem szeretnivaló?


Shit And Shine:
Jackson Warrior

A nagyon mocskos gitárhangzások szerelmeseként különös örömmel tölt el ez a szám: mintha szó szerint tapadós-nyúlós mocsokba ragadt volna szegény riff, de annyira, hogy hiába gyűjt újra meg újra erőt, hogy kimásszon, nem bír.


Gustave Tiger: 
She Waxed Lachrymose

"Volt a popzenének egy nagyon szép korszaka, amikor minden menő zenekar csinált legalább egy dub(-szerű) dalt, ezt a hagyományt próbáltuk itt felidézni" - írta a Gustave Tiger a Facebookon, a szívemből szólva.


Meridian Brothers:
Canción De Invierno

Ez csalás, mert újrakiadás, de egyrészt tegye fel a kezét, akinek megvan a 2006-os kiadású El Advenimiento del Castillo Mujer, másrészt valahogy meg kellett idéznem 2016 egyik legcsodálatosabb koncertjét a kettő közül (a Budapest Ritmón). A másik Richard Dawson volt.


Eli Keszler:
 The Immense Endless Belt Of Faces

Ilyen muzikális, egyben a véletlenszerű csörömpöléstől egyetlen hajszállal elválasztott dobolást még nem hallottam, ráadásul pompás szép-nyugtalanító ambientbe ágyazva.

eli.jpeg


+

Ami nincs a Spotify-on (jut eszembe: ugye 2017-ben már tényleg senki nem fogja mondani, hogy fent van ott a "világ összes" zenéje?!)

Ricsárdgír: Mindenki boldog

A Ricsárdgírt mintha még mindig sokan vicczenekarnak tartanák, mert vesztükre túl jó szövegeket írnak. De sokkal többek ennél, így például a lemez utolsó előtti számában egyszer csak megszólal egy olyan betonkemény breakbeat, ami elbír mindent a Casiótól a fúvósokon át a kortárs hiphopból / mainstreamből ismert lepitchelésekig. De a Dark Side Of The Moonról lehetne még itt minimum két-három másik szám (mint ahogy a többi magyar lemezről is).


Új Bála:
Tennis

A mocskos, zajos, ritmikailag megunhatatlanul trükkös két idei Új Bála-kazetta közül az első is nagy kedvencem volt, a második meg tán még jobb, legalábbis savasabb. Az első szám második másodpercénél tudtam, hogy imádni fogom, pedig akkor még nem is hallottam azt a kürtöt (nem az), ami fél perc után tutul bele.


Gucci Mane x Future:
Kinda Dope

Ebben a gyorsan feldobott mixtape-számban az érdekel, amit Future csinál 1.45-től: a sorok elejét úgy ének-rappeli, mintha AutoTune-ragaccsal lenne tele a szája, aztán az utolsó szótagra hirtelen kitisztul. Szerintem ez nagyobb művészet, mint nagyon gyorsan két sorban ötvenhárom rímet lenyomni. 


Bitchin Bajas & Bonnie Prince Billy:
Despair Is Criminal

Ezt a pompás lemezt (Epic Jammers and Fortunate Little Ditties) mintha titkolni akarná a Drag City. Pedig jobb hely lenne a világ, ha sokan megismernék, már csak azért is, mert ilyen nincs még egy: szétcsúszó-csingilingiző Americana-drone-ra Bonnie Prince Billy fortune cookie szövegeket danol az ő világfájdalmas hangján, és ez mégsem vicc (de nem is nemvicc). A legjobb szám, a kattogó-billegő Your Heart Is Pure... például nincs fent sehol. Azért ez az elomlóan szép dal is jó lesz lezárásnak. 


RÓNAI ANDRÁS KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.

https://recorder.blog.hu/2017/01/02/ronai_andras_kedvenc_2016-os_dalok
Rónai András – kedvenc 2016-os dalok
süti beállítások módosítása