Eddig még egyetlen távirányítós motorcsónak teszt sem volt az oldalon, ezért nagyon kíváncsi voltam a Fei Lun FT012 működésére. Szerencsére nem kellett csalódnom, a játék kategóriától igen távol álló brushless motoros rendszer remekül tette a dolgát, valójában sokkal jobban, mint vártam. A nettó 23.400 forintos csónak - alacsony ára ellenére - meglehetősen jól vizsgázott.
Mint minden nagyméretű távirányítós jármű, a Fei Lun FT012 is impozáns dobozban érkezett. A fronton működés közben láthatjuk a csónakot, illetve különböző figyelmeztető feliratokat a használatával kapcsolatban. Ezeket a termékeket jellemzően 14 éves kortól ajánlják, de én a teszt kedvéért felnőtt jelenlétében megmutattam kisebbeknek is, ők is simán el tudták vezetni a modellt, de azért oda kell figyelni rájuk, mert a hajó sokkal gyorsabb, mint várnánk.
Kinyitva a csomagolást a műanyag hajótest tárul elénk, a kiegészítőket a két hungarocell záróelemben, illetve a csónaktest alatt találhatjuk. Az akkumulátor feltöltéséhez kapunk egy töltőt, a hajó tárolásához pedig egy állványt, amely az érzékeny hátsó részt – a stabilitásért felelős szárnyakat, a kormánylapátot és a hajócsavart – védi az ütődésektől. Egy kis műanyag zacskóban pedig a szerszámokat és a karbantartáshoz szükséges alkatrészeket – póthajócsavar, kenőanyag, imbusz kulcs – lelhetjük fel, míg az irányításért egy kétcsatornás távirányító, a megfelelő áramellátásért pedig egy háromcellás akkumulátor felel.
Találtam egy meglehetősen érdekes, kúp alakú műanyag profilt is a csomagban, amit a hajó orrára kell húznunk, az esetleges sérüléseket elkerülendő. Én ezt nem használtam, inkább óvatosan, vigyázva a többi körülöttem lévő emberre, kevésbé húztam a gázt, de ha van lehetőségünk, inkább üres vízfelszínen próbáljuk ki. Az óvatosságot mindenkinek ajánlom, ugyanis a csónaktest meglepően gyorsan képes nagy sebességre gyorsulni, és a vízben teljesen máshogy is viselkednek a tárgyak, mint ahogy azt a szárazföldön megszokhattuk.
A jármű felső és középső profilja kiszerelhető, így hozzáférhetünk a belső részekhez, ami szükséges is, hiszen csak így tudjuk csatlakoztatni az akkumulátort az elektromos rendszerhez. Eleinte furcsa volt, hogy az áramforrást csak simán bele kell szíjaznunk a héjba, hiszen mégiscsak egy vízben mozgó járműről van szó, de a tesztek alapján az sem okozott problémát, ha egy kis víz jutott a testbe. A minőséget nem mondanám sem kirívóan jónak, sem rossznak, inkább átlagos, a lényeg az, hogy a csónaktest minél könnyebb legyen, hiszen minél kevesebb súlyt kell a motornak a vízben tolnia, annál hatékonyabb a rendszer.
A műanyag profilokon több záróelemet is találhatunk, amelyek érzésre elég szorosan tartják a helyükön a héjakat, de erre szükség is van a víz távol tartása érdekében. Ezeket mindig ellenőrizzük le a használat előtt, még akkor is, ha a belső részek valamennyire a folyadékállók, mert a hajótestet az itt található levegő tartja a felszínen, ha megtelik vízzel, akkor elsüllyed.
Egy kétcsatornás transzmitter felel az irányításért, aminek használata szerencsére nem különösebben bonyolult. A pisztoly távirányító ravaszát hátra húzva a hajó nagy sebességgel előre halad, míg előre tolva megfordítja a propeller forgásirányát, és lassít. A kereket stilizáló vezérlő lefele fordításával a hajó jobbra, felfele fordítással pedig balra fordul, nagyjából ennyi az irányítás.
A vezérlő tetején található egy átlátszó műanyagpanel, ezt kinyitva férünk hozzá a tovább gombokhoz, az alsó a bekapcsolásért felel, a felső két potméter pedig az egyeneshez képesti eltérést, illetve a fordulókör nagyságát határozza meg. Ez utóbbit jelölik „ST.D/R”-nek, ami valószínűleg a „steering double rate” rövidítése, és érdemes vele ésszel játszani. A felcsavarásával ugyanis drasztikusan szűkül a fordulókör, a hajó agilisabb lesz, cserébe jobban bedől oldalra, és akár fel is borulhat.
Ha esetleg ez megtörténne, akkor sem kell megijedni, a hajó súlypontja ugyanis szándékosan az aljára került, ide kell majd az akkumulátort is helyeznünk. Ennek azért van jelentősége, mert ez automatikusan visszafordítja a fejtetőre borult járművet, így haladhatunk tovább utunkon.
A távirányító minőségre a „semmi különös” kategóriába esik, olyan amilyennek elvárjuk, elég puritán, de a használatot ez nem befolyásolja. Ami viszont igen, hogy 6 darab AA ceruzaelemmel kell üzemeltetni, ami meglehetősen sok. Én újratölthető Sorbo akkumulátorokat használtam ehhez, de ha sima elemmel kellene etetnem, azért az nem lenne túl pénztárcabarát megoldás. A hatótáv a gyártó szerint durván 150 méter, én 50-60 méternél nem merészkedtem messzire, mert a vízben minden nehezebben látszik, ráadásul ennyivel többet kellett volna érte beúsznom, ha valami baj történik. Azt ki merem jelenteni, hogy így is több mint elég a távolság, amennyire a hajó el tud menni.
Nyaralásomat egy olyan helyen töltöttem, ahol volt egy lezárt halastó, így állóvízben lehetett tesztelni a csónakot. A terület elég nagy volt ahhoz, hogy rendesen lehessen nyomni a Fei Lun FT012 gázkarját, és különösebben nem veszélyeztettem senkit, illetve az ott lévők figyelmét is felhívtam arra, hogy egy motorcsónak fog körözni a vízben.
Az első érdekes dolog, ami nem megszokott az egyéb távirányítós járművekhez képest - pedig jelen esetben nagyon is adja magát -, az a vízhűtés. A hajótest hátulján található műanyagcső segítségével szívja fel a Fei Lun FT012 a folyadékot a rendszerbe, ez hűti a motort működés közben, vagyis túlmelegedéstől biztosan nem kell tartanunk. Az erőforrás előtt találhatjuk a fém hőleadó bordát, ezen vezetik át a vizet a műanyagcsövek, ami hátrafelé távozik a csónakból.
Aki Jet Ski-zett már életében, az el tudja képzelni a jelenséget, amit a távirányítós jármű produkál. Bálnaként fújja ki hátul a vizet miközben továbbhalad, a sebesség növekedésével pedig emeli az orrát. A gázkar előre tolásával fékezhetünk, de így a vonóerő lényegesen kevesebb, lévén lehúzza a hajótestet a vízbe. Ezt sokkal inkább arra használhatjuk, hogy a hajótestet elfordítsuk akkor, ha már előre nem tudnánk haladni, például mert a part már túl közel van.
A vízben mozgást egy 1800 miliamperórás, háromcellás, 25C-s akkumulátor segíti, ami nagyjából 10-12 percnyi játékra elegendő energiát tartalmaz, de ez nagyban függ attól, mennyire agresszíven hajtjuk meg a hajót. Sima „krúzolással” akár 15 percig is elnyújthatjuk a hajókázást, de persze az igazi élvezet az, amikor száguldozunk vele a vízfelszínen. Érdekes, hogy a gyár 5-6 percet ad meg menetidőnek, ami valószínűleg a teljes gázzal való száguldozásra vonatkozik. A belseje alapján azt mondanám, hogy egy azonos hosszúságú, de magasabb akkumulátor is belefér, így adhatunk hozzá néhány percet a játékidőhöz.
Ráadásul ezt különösen gyorsan tudjuk megtenni, a leírásban és a dobozon is említett óránkénti 45 kilométeres sebességet reálisnak érzem, ami vízben egyáltalán nem kevés, nem beszélve arról, hogy a hullámzást is le kell küzdenünk. Én szinte végig szélcsendes időben próbáltam, de a hajó azért még így is tud olyan hullámokat kavarni, ami utána megdobja a testet. Ez egy újabb lehetőség arra, hogy kisebb ugratásokat vigyünk véghez, és szerintem a szél erősödésével ez a hatás jelentősen fokozódni fog.
A D/R potméter feltekerésével – ami a szervo érzékenységét befolyásolja - pedig annyira be tudjuk oldalra dönteni a hajót, hogy az majdnem átfordul, ilyenkor gyakorlatilag ívet tudunk húzni a hajó oldalával a vízfelszínen. A felborulás egyáltalán nem probléma, a hajó az első gázfröccsre visszafordul a hasára. Szerencsére, ha túlságosan belemelegedünk a játékba, akkor sincs nagy baj, egy dologra figyeljünk, hogy ezt a parttól megfelelő távolságban tegyük, ilyenkor elég, ha elvesszük a gázt és elfordítjuk a kormánylapátot, a csónaktest hosszabb siklással kifutva lelassul.
Azt viszont nem javaslom, hogy teljes gáz mellett jobbra-balra rángassuk a kormányt, mivel meglehetősen nehéz ilyen sebesség mellett kontroll alatt tartani a Fei Lun FT012 modelljét, ráadásul a víz is eléggé fröcsköl, így sokszor nem látható, hogy pontosan milyen szögben áll a test. Persze a hirtelen irányváltástól sem lesz semmi baja, de azért ki tud törni oldalra, és a szép ív megtörik.
Ami a vízállóságot és a vízzárást illeti, előbbiből jelesre vizsgázott, utóbbiból nem annyira, de ez minden ilyen vízi jármű általános problémája. Szerintem a hűtőcsövek és a tengelyek nem teljesen tömítettek, nagy sebességnél beengednek némi vizet, viszont hiába ment bele folyadék, a működést nem befolyásolta, semmi nem került rövidzárba, egyszerűen kiszárítottam, és működött tovább. Ez azt gondolom elvárható valamitől, ami a vízben mozog, de ettől függetlenül azért meglepett az ellenállósága.
Kicsit utána néztem, hogy a Fei Lun FT012 motorcsónaknak milyen előélete volt, és mint kiderült ez már a fejlesztett modell, az eredeti, szénkefés hajó száma az FT09. Ez kifejezetten jó hír, ugyanis a brushless rendszerek egyik előnye, hogy lényegesen strapabíróbbak, mint a szénkefés társaik, erre legjobb példát az olcsó drónok szolgáltatják, ahol akár 4-5 óra használat után is motort kell cserélni. Nemcsak ebben térnek el egymástól az elődtől, hanem abban is hogy az FT012 hátsó stabilizáló szárnyakat kapott, amivel jóval stabilabban tartja az irányt, mint az előző generáció.
A gyári töltő - ellentétben a hajóval - viszont nem egy sebességbajnok, majdnem három órán át kellett töltenem az akkumulátort, hogy elérjem a maximális feszültséget. Ez nem kevés, de én jellemzően fürdés/úszás közben használtam, naponta 2-3 alkalommal, és elég gyorsan meg lehet szokni, hogy a vízből kijövetel után rádugjuk a töltőt a hálózatra. Jó tanács, hogy ha huzamosabb ideig nem használjuk a Fei Lun FT012-t, akkor vegyük ki az akkumulátort, hagyjuk kiszáradni, illetve kezeljük le a tengely forgórészeit a csomaghoz adott kenőanyaggal.
Igazi nyári móka volt csapatni a tavon, ahová fürödni jártunk a nyaralásunk alatt. Ráadásul a társaságból mindenki más is élvezte, sőt a lányok egy része is rákattant a távirányítós apróságra. Meglehetősen ritka ugyanis, hogy a Fei Lun FT012-höz hasonló jármű vezetésére nyílik lehetőség. A sebessége élőben még sokkal megdöbbentőbb, mint ahogyan a videókon látszik, és mivel szénkefementes motort kapott, valószínűleg az élettartamával sem lesz különösebb probléma.
Aki szereti a távirányítós elven működő autókat, drónokat és egyéb más járműveket, az ebben sem fog csalódni, használata egyszerű, kezelése nagyon gyorsan tanulható. A rövidtávú tapasztalataim egyértelműen pozitívak, különösebb hibába nem botlottam bele, a „szárazdokkos” tartáshoz pedig kapunk egy tartóállványt, amivel „áttelelhet” a hajó. Szerencsére azonban erről még nincs szó, hiszen a következő 30-35 napban a móka folytatódhat tovább, ettől pedig csak 23.400 forint és a 4.000 forintos szállítási költség választ el minket, cserébe viszont a normálisnál gyorsabban érkezik majd meg. Ajánlom gyerekeknek és a gyereklelkű felnőtteknek egyaránt.
Aki pedig úgy érezné, hogy még ez a teljesítmény is kevés, vagy egy nagyobb hajótestet szeretne, az vegye meg a nagy testvért, a Fei Lun FT011-et.