"Marcit néven posztoló új szerzőnk saját környezetéből, az általam is nagyon kedvelt Szegedről keresett elő néhány képet a FORTEPAN-ról és fotózta le mai állapotukat. Díjazom az erőfeszítéseit a reprodukcióra, ahol villamos járt egykoron, ott a fotón is várt a mai villamos érkezésére, esetleg biciklisekre és volt ahol a közlekedő széplyányt is igyekezett újra a képre komponálni. Nézzétek csak..." - Jtom
Így múlik el a világ dicsősége? Vagy éppen valójában minden állandó? Hét képpár egy vidéki nagyváros mindennapjaiból: ilyen volt (négy-)öt évtizede, és így néz ki ma Csongrád megye székhelye.
A jelképes városnézést időrendben folytatjuk, azt azonban bocsássátok meg, hogy nem mindenhol lett pontos a kép: nehezebb megtalálni az eredeti szöget annál, mint gondolnátok. A korán jött nyárban így is megizzadtam.
A górcső alá vett két évtizedben - 1967-1976/1986 - szinte teljesen átalakult Szeged képe, komplett városrészek tűntek el és nőttek ki. Azonban a Fortepanról válogatott fotók pont az ellenkezőjét sugallják, úgy érezzük, az épületek állandóak, de minden más változott. Kalandra fel! Ne lepődj meg, kevés nagyon ismert hely lesz... a magyarázatot a cikk végén találod!
Fotó: VÁTI (Fortepan), 1967 / Marcit, 2018
Hódmezővásárhely-Békéscsaba felől érkezve mintha az állandóság jönne velünk szembe a körtöltésen, amely a városlakó számára Szeged "nemhivatalos határa" - még az egyetemista sem keres ennél kijjebb albérletet. Pedig ha a kamerát körbeforgattuk volna az 1960-as évek közepén, akkor csak kertes házakat, egykori vitézi telkeket, kiskerteket láttunk volna, ma viszont a városközpont irányába tartva hatalmas tízemeletesek takarják el a többi panelt, és a néhány megmaradt magánházas utcácskát.
Fotó: Magyar Pál (Fortepan), 1969 / Marcit 2018
A centrumba beérve a Kelemen utca és a Somogyi utca sarkán látható az 1850-es években épült Fekete ház, amely viszont minden túlélt: a Nagy Árvizet, a köztársaság 1918-as kikiáltását, a tanácsi bérlakások évtizedeit, ma pedig a szegedi múzeum egyik filiáléja.
Fotó: UVA Terv, 1969 (Fortepan) / Marcit 2018
Más azonban változott. Néha úgy érzem, hogy nem tudjuk eléggé értékelni, hogy milyen színvonalon használhatjuk a tömegközlekedést. Gondoltátok volna, hogy a Fekete ház előtt megálló villamos pótkocsija az 1890-es évek elején készült? És azt, hogy bőven a szocializmus építése idején kapták meg a szegediek? A másik fekete-fehér képen látható csuklós villamos sem sokkal fiatalabb, az első világháború előtt készült, de a szegediek a gyártás után közel hat évtizeddel átépítették. Az "őskövületek" 70-75 év szolgálat után mentek csak nyugdíjba, ma korszerű lengyel, sárga színű PESA-k és néhány évtizeddel idősebb Tatrák szolgálnak ugyanezeken a vonalakon. Szeged azonban nem a villamosairól, hanem a Tiszáról és árvízéről híres, ezért is nevezték vissza az UVA Terv képén még Lenin körútnak nevezett utat Tisza Lajosra, hiszen nem a szovjet forradalmár vezetésével építették újjá a várost.
Fotó: MHSZ, 1970 (Fortepan) / Marcit 2018
Mert Tisza szép és egyben veszedelmes folyó: 1970 tavasza próbára tette a "nagy árvizet" túlélt szegediek fogadalmát, akik azt ígérték, nem tör be még egyszer a városba a víz. Makót ugyan kitelepítették (ma is vita tárgya, hogy jogosan, vagy inkább csak "gyakorlatként"), de szó szerint megúszták a nagyobb települések, így a megyeszékhely is. Azóta kétszer korszerűsítették a gátrendszert, az elmúlt években az 1970 után megerősített alapokra már mobilgát-elemek is kerülhetnek.
Fotó. Urbán Tamás, 1970 (Fortepan) / Marcit 2018
A női szépség állandó, de a járda szélessége nem. (Becsületszóra elmentem újrafotózni, de csak precízebb lett a fotó, kifejezőbb nem.) Mondhatná ugyanezt az is a Hági nevű vendéglátóhelyre, aki 1970-ben és 2018-ban járt Szegeden. Ő neki azonban nem lenne igaza, a Hági étterem csupán néhány hónapja üzemel újból...
Fotó: Bauer Sándor, 1971 (Fortepan) / Marcit 2018
Néhány lépést megtéve a Royal Hotel épületének újabb szárnya tipikus példa arra, miként lehet szorgalommal elcseszni egy sétálóutca képét. Most mintha visszabontódna, csiripeltek madarak előbb luxuskollégiumról, majd luxuslakásokról, talán ez utóbbi valósul meg éppen egy kis bontás után. Én mondjuk nem állnék meg a tetőtérnél...
Fotó: Bartók István, 1976 (szerintem inkább 1986) (Fortepan) / Marcit 2018
Persze luxuslakások máshol is épülnek, talán ha lenne annyi millióm, ahány év óta szégyenfoltja a városnak az úgynevezett "Centrum-gödör", akkor befizethetnék egy kisebb lakásra. Évtizedeken keresztül a helyi sajtóban téma volt, hogy mi lesz az elbontott épületek helyén található nagy semmivel, de most már nem tudja szegény újságíró a nyári hírínségben harmincadik alkalommal is ugyanazt megírni. Ha másnak nem, akkor ennek örülhetnek a szögediek.
Hiányolod az ismertebb épületeket? Szeged napja alkalmából tavaly és tavaly előtt is készítettem hasonló összeállítást, amelyeket ITT és ITT találsz meg: Új zsinagóga, Dóm tér, városháza, még több Tisza...
