Mi lenne, ha azt mondanám, hogy léteznek emberek, akik versenyszerűen űzik a csikizést? Hogy felnőtt férfiak ágyhoz kötözik egymást, majd azzal versengenek, hogy ki bírja tovább a csiklandozást? És hogy ez még a legkönnyebben befogadható része a Tickled-ben látottaknak?

David Farrier Új-Zéland legbizarrabb történeteinek bemutatására építette fel újságírói karrierjét, így amikor tudomást szerzett a csikizőversenyek létezéséről, úgy tűnt, meg is van a következő sztorija. Azonban ahogy elkezdte jobban beleásni magát az erotikus felhangjai ellenére is ártatlan furcsaságnak tűnő "sport" mechanizmusába, az egyik fő szervező részéről olyan gyalázkodás öntötte el a postafiókját, amitől még egy átlagos internetes troll is elszégyellné magát. Davidet ez azonban csak még jobban motiválta arra, hogy utánajárjon a csikizés művészetének, és annak az embernek, aki gyakorlatilag egy ipart teremtett fétiséből.

Farrier pedig nem kertel, mindezt már az első percekben ránk ömleszti, és amikor azt gondolnánk, hogy a pénzért egymást csikiző férfiak "sportja" már meghaladja a feldolgozó-képességünket, kiderül az is, hogy a rendszert kontrolláló mágnást látszólag nem is az elkészült videók hozzák izgalomba, hanem az, hogy a legaljasabb eszközökkel támadja meg és járassa le a neki hátat fordító résztvevőket. Kevés olyan alkotást tudnék mondani, ahol ennyire szürreális nyomozással találtuk volna magunkat szemben, a Tickled ilyen tekintetben mindent visz.

Azonban a témán felül nehéz is mást kiemelni belőle: kevés valódi dokumentumfilmes pillanatot láthatunk, és narratívája sem túl jól felépített: az utolsó 5 percben gyakorlatilag több érdemi információval gazdagodunk, mint az előző 85-ben. Persze érezhetően súlyosabb a csikizés atyaúristenének abuzív természete, ha azt több szemszögből is megtapasztaljuk, de a kamera elé ültetett áldozatok végeredményben ugyanazt mondják el pepitában, ezzel párhuzamosan pedig éppen a mű csúcspontját szolgáltató konfrontációk szolgálnak a legkevesebb eredménnyel. (A személyeskedő háborúban pedig hamar háttérbe szorulnak olyan feltárásra érdemes elemek, mint például a csikizés-fétis mint jelenség háttere.)

Könnyen elképzelhető tehát, hogy film helyett egy nagyobb, multimédiás oknyomozó cikk sokkal hatékonyabban érte volna el ugyanezt a célt (de természetesen nem kapott volna ekkora nyilvánosságot). Mint ahogyan az is biztos, hogy meg sem közelíti a The Imposter játékfilmes hatását vagy a Citizenfour szerény eszközökkel kialakított intimitását, azonban a feldolgozott anyag annyira erős, hogy valószínűleg nem a filmes csúcsteljesítményt fogjuk keresni a Tickled-ben.

A Tickled teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán