Nem olyan kalandor, hanem a hagyományos értelemben vett kalandor. A feltöltött képei nem hagyományos fotók voltak, hanem a világ különböző helyein pózolt. India, Kína, Szingapúr és a lista folytatódik. Erről indítottam el egy csevegést vele, főként Afrikáról beszélgettünk. Átlagos hétköznap volt a munkában, épp pár perc szünetet tartottam, ittam egy kávét és közben kezdtem el vele csevegni. Pár mondat után szimpatikusak voltunk egymásnak és mivel ő állítólag spontán utazgat, feldobtam a lehetőségét, hogy meló után fussunk össze (spontán utazás az is). Bele is ment, tetszett neki a hirtelen ötlet.

Pár órával később, meló után egyenesen a Corvin plázához mentem, ahol mintegy tíz perc várakozás után megérkezett. Rövid haj, nagy szemek, vékony testalkat, sportos szerelés. Egy sör mellett hűsítettük magunkat az egyik ottani beülős helyen (a pláza és a mozi között). Az összhang megvolt, ott folytattuk, ahol abbahagytuk napközben. Kiderült, hogy elég jól keres, de minden pénzét el is költi utazásokra. Évente 2x-3x megy külföldre és olyan társat keres, aki hasonló érdeklődésű. Itt már éreztem, hogy nem leszek nyerő. Nem keresek rosszul, évente egy nagyobb út belefér, de évente három is? És itt olyasmikre kell gondolni, hogy India, Kuba, Afrika, Kína…

Olyan férfit keres, amilyet minden nő. Nem írok felsorolást mindenki sejti. Magát a tökélyt, a herceget keresi ő is, csak még mindezek mellé, évente többször kísérgesse ide-oda. :P Közben rájöttem, hogy végig az utazás körül zajlott a beszélgetés. Ha próbáltam más témakört pedzegetni, pár szó után valahogy mindig visszakanyarodtunk a világlátáshoz. Persze a célja, hogy minden országba eljusson. Szerintem nem egy reális cél, de hajrá.

A végén jeleztem, hogy lehetne egy második randi is. Persze mindezt úgy, hogy vegye a lapot, azaz, hogy ebből nem lesz közös utazgatás, de ha játszani akar, akkor benne vagyok. Elég bátor voltam, de ilyenkor mindegy, komoly dolog ebből nem lesz, ez már akkor látszott. Szerintem a beszélgetés közben neki is leesett, hogy hiába ismerek sok országot, nem vagyok egy nagy kalandor (vagyis nem olyan jellegű kalandor). 

Azért itt érdemes kitérni egy érdekességre. Azt értem, hogy valaki szeret utazgatni és minél több helyet be akar járni, de Erikán nem ezt a fajta motivációt éreztem. Érzésem szerint Ő "menekül". Nem tudom, mi elől vagy miért, lehet, hogy csak a szürke hétköznapok elől, vagy talán két utazás között annyira szürke az élete, hogy muszáj minél messzebbre mennie. Valamiért az jött le nekem, hogy ő már inkább kényszeres utazó. Az is lehet, hogy csak nem találta meg a számításait az életben, vagy nem leli a helyét a világban és az utazás okozta izgalom feledtetni tudja vele ezt. Van két kollégám, akik világjárók, de ők nem "nyomják" ezt ennyire, élvezetből utaznak, ha csak évente egyszer, akkor annyiszor, de nem erőlködnek, hogy mindenképp évente többször, minél messzebb jussanak innen. Mindegy, mint oly sokszor, most sem tudom meg az igazi okokat. :)

Másnap írtam, de nem jött válasz. Egyértelmű volt, hogy ennyi. Nem nézte ki belőlem, hogy képes lennék vele utazgatni és ebben igaza is lehet. Az a típus vagyok, aki ha elutazik, akkor pihen, és nem fog hegyet mászni, meg a sivatagban főni. Nem vagyok híve az aktív pihenésnek, régen még szerettem (húszas éveimben), de harminc felett, az ilyen aktív pihenések után, ki kell venni még pár nap szabit, hogy kipihenhessem a pihenést. :D

Több, mint egy évvel később, az egyik másik randi applikáción megint belefutottam. Csevegni kezdtünk, de nem ismert meg. Más képeket töltöttem fel, de szerintem nem emiatt nem emlékezett rám. Ennyire jelentéktelen voltam a szemében? Van ez így... :)