Lassan, de bővül az ajánló rovatunk, amelyben könyveket, filmeket, tulajdonképpen bármit ajánlok/ajánlunk, aminek köze van a férfi-nő kapcsolatokhoz.
A mai témánk Robert Merle - Védett férfiak című könyve.
A könyv története röviden annyi, hogy egy vírus miatt a szaporodóképes férfiak lassacskán kihalnak. A betegség nem érinti a fiatal és az idős férfiakat, sem a nőket. A könyv egy olyan világot ír le, melyben nők veszik át az USA irányítását és amelyben a férfiak csoportokra vannak osztva: Fiatalok, öregek, kasztráltak (az eljárás miatt a betegség többé nem veszélyezteti őket), a menekülők (szaporodóképes férfiak, de a vírus miatt bármikor meghalhatnak, ezért igyekeznek kerülni a többi férfit, nehogy elkapják a kórt), és a védett férfiak. Ez utóbbiak egyike a főhős, aki orvos-tudós és a járvány ellenszerét kutatja egy táborban. Alapvetően a védett férfiak olyanok, akik valamilyen módon hasznára vannak a társadalomnak, valamin dolgoznak.
Nem szándékozom lelőni a könyv "csavarjait", bár megtehetném, hisz több, mint negyven éves mű. Gondolom az íratlan SPOILER szabályzat nem vonatkozik olyan műre, ami öregebb, mint én. :D
Inkább kifejtem, hogy miért jó és miért nem jó a könyv.
Jó, mert el tud kalauzolni egy ismeretlen jövőképbe, és egyben rémisztő is az írás. Ugyanakkor több a negatívum a könyvvel kapcsolatban. Először is, nagyon érződik, hogy a hetvenes években írták. Az író az akkori helyzet használta kiindulópontnak és abból az érából vizionált egy jövőképet. Azaz mai szemmel olvasva sok minden marhaság és sok minden nem is kerül említésre. Csak egy példa, ma már az internet jelenti a gazdaság egy fő kommunikációs eszközét, de mivel akkoriban ez nem létezett, nem is említi a könyv. A főszereplőnk túlságosan "körülményes" ember, sokszor folyamatosan csak magyarázkodik mindenki előtt. Ez azért idegesítő, mert olyankor is azt teszi mikor ő is tudja, mi is tudjuk, hogy neki van igaza, de mégis magyarázkodik a másik karakternek.
Zavaró továbbá, hogy ugyanazokat a kifejezéseket és szavakat, jelzőket olvasom, mint megannyi 70-80-90-es évekbeli könyvben. Nem tudom, divat volt-e akkoriban, hogy minden író ugyanolyan kifejezéseket használt, vagy csak a magyar fordítók voltak ennyire unalmasak? Arra gondolok, hogy szinte minden könyvben, ami régebbi mint 20 éves elhangzanak ezek: Kétrét görnyedt (ki használja ezt a kifejezést, most komolyan, még kölyökkoromban sem hallottam ilyet, pedig vidéki vagyok), keki (khaki - ez az írók kedvenc színe lehet, megannyi könyvben ilyen színű valakinek a valamije), mahagóni (minden könyvben valakinek az irodájában ebből van az asztala, vagy a szekrénye), nem folytatom. Lehet, hogy csak engem idegesítenek ezek a kifejezések, de már rohadtul unom minden második könyvben ezeket olvasni.
Az viszont érdekes lépés a könyvben, hogy miután a nőké lett minden szerep, idővel elkezdett kialakulni a két nőből álló család típusa, amely eredményeképp mindig lett egy erősebb és egy gyengébb nő a párkapcsolatban. Hisz egyiküknek ugyanúgy kellett háztartást vezetni, míg a másik karriert épített. :)
Elmélkedés:
Olvasás közben, párhuzamosan azon dolgozott az agyam, hogy megpróbált elképzelni egy olyan lehetőséget, hogy ha ma kitörne egy ilyen járvány és mi kipusztulunk, és nőknek kell átvenni az uralmat, akkor mi történne?
De tényleg, képesek lennének rá?
Vannak dolgok, amelyekben a nők sokkal jobbak nálunk, de egy civilizáció működtetése nem olyan. A mostani helyzet, hogy már nem középkori szinten élünk, javarészt férfiaknak köszönhető, a találmányok java is tőlünk származik, még a tampon is. :) Dolgoztam együtt női főnökökkel és voltak ugyan olyanok, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni, de többségében olyanok voltak, akik szeszélyesek. Egyik nap ilyen a hangulatuk és minden rendben, másnap amolyan és akkor mindent támadásnak vesznek és visszatámadnak. Egy profi nem viszi be a munkahelyére a magánügyeit, vagy a rosszkedvét. Elnyomja és kész. És hány olyan esetet hallani, mikor a nők egymás háta mögött ekézik a másikat. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva nem hiszem, hogy a férfiak kihalása után túl sokáig húzná a civilizáció. Tegyük fel, nem pusztul ki az emberiség, hála a spermabankoknak, a mesterséges megtermékenyítésnek, stb. De addig úgysem jutna el a megmaradt emberiség, hogy használja ezen dolgokat, mert pár év alatt középkori szintre esnénk vissza. Hogy miért?
A civilizációt olyan munkák tartják életben, amit szinte csak férfiak végeznek. A gazdaság alapja az infrastruktúra és annak egyik fő része a kommunikáció. Ha leállna a világháló, ma már nem tudnánk könnyen visszaállni a régi 80-as évekbeli rendszerre. Bedőlne pár ország. Na és a szerverparkokat kik üzemelik? Férfiak. Az erőműveket kik üzemelik? Férfiak. A gazdaság alapját képező munkák: mezőgazdaság, bányászat, halászat, stb.
Férfiak nélkül nem lenne ki betanítsa a nőket ezen feladatokra, a férfiak kihalása után pár nappal leállnának az erőművek. Megszűnik a kommunikáció áram nélkül, kommunikáció nélkül nincs infrastruktúra és bumm, üdvözlet a középkorban. Eldugulnak a vízvezetékek/csatornák előbb utóbb, nem szállítják el a szemetet, pár hét alatt a saját mocskában fog fetrengeni az emberiség. A mocsok miatt jönnek szépen a betegségek, amik egy része nem lesz ellátható hisz nem lesz áram a kórházakban, sőt gyógyszert sem fog gyártani senki! Előbb-utóbb elfogynak a készletek és egy sima megfázásba be lehet majd halni.
Elfogy az olaj, nem lesz ki dolgozzon a fúrótornyokon, tehát hamarosan nem lesz közlekedés sem. A települések el lesznek vágva egymástól és nem lesz kommunikáció sem. Az országok megszűnnek országok lenni, falvak lesznek, kisebb települések önmagukra utalva.
Igazából eddig gondoltam végig, de ha valaki máshogy látja, vagy megtud cáfolni, azt örömmel veszem.