Januári szigetszökkenés: ha hétfő, akkor Madeira
2018. március 01. írta: fische

Januári szigetszökkenés: ha hétfő, akkor Madeira

A Madeirát és a Kanári szigeteket érintő hajóutunkról már közreadtam egy áttekintő posztot. Ezúttal a meglátogatott szigeteken szerzett benyomásainkat foglalom össze, ez itt az első rész. Ezeken a szigeteken az üdülőhajós szezon nagyjából októbertől áprilisig tart, amikor a nyugtalanabb időjárás miatt az üdülőhajók nem kívánkoznak északabbra. Utána viszont már sokkal ritkábban keresik fel a szigeteket. A fürdőhelyeket ellepő évi 2 és fél millió turista döntő többsége már repülővel érkezik.

Bár a címben felidézett filmből sok mindenre nem emlékszem, egy szigetszökkenő (inselhopping) utazás tempója, mint a filmbéli buszos útnál is, kissé zaklatottnak tűnhet: hajó kiköt, utas kiszáll, elindul a saját, vagy szervezett programra, aztán este visszatér a hajóra, eszik, iszik, szórakozik, pihen – és másnap minden kezdődik elölről. Előny: itt a szálloda velünk együtt utazik, nem kell naponta más városban/szigeten kicuccolni a buszból a szállodába, stb.

 madeira_hetfon.jpg

Funchal hétfőn - Forrás: a madeira-web.com kamerája   

Madeira már több éve felkerült a bakancslistámra, mert nagyon érdekelt, milyen is az az „örök tavasz”. A tenger és a felhők közé „beszorított” örökzöld sziget vulkáni eredetű. Nevezik virágok szigetének is – ebből azonban januárban még nem sok látszott. Az időjárás azonban a szokott formáját hozta: a tengerparton 18 fokos volt a hőmérséklet, a napsütéses helyeken még több is.   

Mi jut az ember eszébe Madeiráról? Hímzés, madeirabor és virágok. Egy kicsit tájékozottabbaknak: örök tavasz, Ronaldo és hogy Portugáliához tartozik.

A szombat esti behajózás Las Palmasban, és egy teljes napi hajózás után Madeira tényleg hétfőn került sorra. A fő kérdés már a szervezésnél az volt, hogyan is töltsük el az egyetlen ottani napot, hogy minél többet láthassunk a szigetből. Idegenek autós útjához csatlakozni, vagy csak a fővárosban járkálni, esetleg saját autót bérelni sem akaródzott, ezért végül a hajó által szervezett és a sziget nyugati felén haladó autóbuszos körútra jelentkeztünk. Idegenvezetőnk egy német hölgy volt, aki sok mindenről mesélhetett, hiszen 55 éve él a szigeten. (Amikor odaköltözött, Portugália még a Salazar-diktatúra alatt szenvedett.) A sziget időjárásáról és egyéb tudnivalókról a Wikipédia szócikke részletesen tájékoztat. A legfontosabbak: nagyon gyors időjárás-változások jellemzik, északon a magas hegyek megfogják az esőfelhőket, ezért ott sok a csapadék, és gyakori a köd. Január pedig a leginkább csapadékos hónapnak számít – ezt szerencsére megúsztuk. A télen is 17-18 ºC-os, és nyáron sem túl meleg időjárás nagyon vonzóvá teszi.     

felhoben.jpg

A magasabb fekvő részek most is felhőben voltak, emiatt a hegyvidék tájaiból, a babérerdőkből nem sok mindent lehetett látni. De több csodás kilátóponton tartottunk 30 perces pihenőt, fényképezés és a szükségletek rendezése érdekében. Az ebédet is különleges helyen kaptuk (Porto Moniz), ahol a meglehetősen tagolt partokon a sziklák természetes medencéket alkotnak.

medence2.jpg

A visszaúton a fennsík megint csak felhőben volt, majd egy bizonyos magasság alatt újra ragyogó napsütés fogadott, az utolsó tengerparti megállásnál, a délen fekvő Calhetában szinte már túl meleg is volt. 

setany.jpg

Érdekességek az idegenvezetőtől 
- A hegyoldalban ablak nélküli tehénházak („tehénhotelek”) láthatók, ahol a teheneket bezárva tartják, mert a haszonnövények védelmében nem legelhetnek szabadon. Etetni és fejni naponta kétszer kell felmenni hozzájuk. A Paúl da Serra fennsíkon viszont már az út mellett is láttunk szabadon legelő teheneket. 
- A sziget hegyes területeiről származó vizet egy szerteágazó csatornahálózat vezeti a felhasználókhoz, ezek a  híres levadák, sajnos csak a buszból láttuk. A szigetet keresztül-kasul behálózó, mintegy 2000 kilométernyi csatorna mellett mindenhol túraútvonalak vezetnek. Érvényes a mondás: bárhol lakik az ember, egy levada biztos van a közelben. A víz ingyenes, elosztása igazságos. 

640px-levada_madeira.jpgSzerző: JOEXX CC BY-SA 3.0 

- Megkóstoltuk a ponchat, azt a sajátos likőrfélét, amit a cukorrépa kipréselt levéből erjesztenek és különböző anyagokkal (méz, citromlé) ízesítenek - felejthető. 
- Szó volt a nagy munkanélküliségről, ami 2020-ra akár a 30%-ot is elérheti. Mert az idegenforgalmon kívül nem sok más munkalehetőség van. A megoldás korábban és még ma is: a kivándorlás. Korábban Venezuela volt a fő célország, később Brazília és Dél-Afrika lett. Aztán a kivándorlók hazajönnek, bulit csapnak, házat építenek, és próbálnak otthon megélni. 
- Az első szállodákat az angolok építették, aztán egyre többen láttak fantáziát a fejlesztésben. A legrégibb angol szálloda a Hotel Reid’s a brit gyarmati időket idézi, ahol a teraszon a délutáni teát 125 éve ugyanúgy szolgálják fel. 

675px-madeirah.jpg

Készítette: Margit51 - A feltöltő saját munkája CC BY-SA 3.0 

- A madeira csipkét finom textilanyagból lyukhímzéssel készítik. A hímzőnők szűkebb köréhez mintegy 3000 személy tartozik, ebbe a keretbe csak sokéves munka és bizonyítás után lehet bekerülni az ezzel foglalkozó mintegy 15 000 főnyi tömegből.
- A kicsit magasabban fekvő területeken a környezet nedvességtartalma ellen a lakásokban páramentesítővel is kell védekezni, mert még a cipők is megpenészednek a szekrényben. 
- Valahonnan bekerült a magja, és így elterjedtek az eukaliptusz fák; de nem túlságosan örülnek neki, mert gyorsan nőnek, tönkreteszik a talajt, és még tűzre sem jók, mert nagyon puhák (egy utas megjegyzése: hozni kéne hozzájuk koalákat).
banan4_1.jpg

- A sziget jellemző kultúrnövénye régebben a cukornád volt, ma inkább a banán. Nem lehet nem észrevenni, mert a legkisebb udvaron is megtalálható, még a nagyobb településeken is. A burgonyát évente háromszor is be lehet takarítani. A hegyes részeken minden m2 termőfelületért külön meg kell küzdeni, mert teraszt kell építeni, ezért a növénytermesztés szempontjából fontosak a keskeny partmenti sík területek.
- És persze a szőlátermesztés. Ennek legnemesebb hozadéka a madeirabor, aminek legfőbb jellegzetessége röviden, hogy alkoholtartalmát borpárlattal növelik, majd hosszan hőkezelik, aztán még sokáig hordóban érlelik. Kísérőnk szerint 5 év alatt nem is beszélhetünk igazi madeiraborról.
  320px-madeira_wine.jpg
Szerző: y kawahara (originally posted to Flickr as Madeira Wine, CC BY 2.0) 

- Feltűnően sok az új út; ezek és a mintegy 180 alagút az EU támogatásával épültek.
- Igazi homokos strand nincs a szigeten, ehhez a közeli Portos Santo szigetre kell áthajózni (komppal két óra), ahol 9 km hosszú homokstrand várja a turistát. Ez nincs annyira beépítve, kevesebben is lakják és látogatják. 
- Szó esett a szigetet sújtó katasztrófákról is: 2010 februárjában olyan sok eső esett a hegyekben, hogy a sárlavinák a fővárosban is embereket és autókat ragadtak magukkal. Kirándulásunk egyik célpontja Ribeira Brava volt, ahol a most száraz folyómederből annak idején kicsapott az ár, és mindent mozdíthatót magával sodort. 40 ember vesztette életét és hatalmas károk keletkeztek.

arviz_2010.jpg

A teljes YouTube videó ITT  látható.

- 2016-ban pedig erdőtűz pusztított a szigeten, ami magát a fővárost is érintette: mindegy 400 ház égett le. Az eukaliptusz fák azonban nagyrészt ezt is túlélték . 

A több mint 8 órás buszút után zsongott az ember feje a sok információtól, ezért a hajóhoz való visszaérkezés után már nem mentünk ki szétnézni a fővárosba, Funchalba. Mit is mulasztottunk? 
- Ami igazán érdekes és értékes lett volna, azok a látogatható botanikus kertek. Ezek egy részét korábban gazdag angol urak létesítették tekintélyes házuk körül, ezek közül több is látogatható.
- A lejtős utakon két-két férfi által terelgetett faszánkókat, és a rajtuk ülő és ijedező turistákat már többször is láttam filmeken, annyira nem sajnálom, hogy nem láttuk közelről.
- Nem hiányolom a lehetőséget sem, hogy Ronaldo szobra előtt pózolhattam volna. 

A kikötőt mutató webkamera képei alapján azonban van elképzelésem a városról – ezután is ezzel kell beérnem.

Itthon újra végignéztem a készített képeket és videókat, és újra átéltem, mennyire igaz is az örökzöld jelző. Néhány napot még szívesen töltöttem volna a szigeten, más részeit is megnézve.

A következő részben a Kanári-szigetekről lesz szó.

A bejegyzés trackback címe:

https://vizek-hajok.blog.hu/api/trackback/id/tr2713707198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

morph on deer 2018.03.02. 17:03:42

Hááát ezért kár volt elmenni.
Madeira nem erről szól.
Végül is nem csoda, ennyi idő távolról sem elég, még csak látni sem, megismerni meg végképp nem.
Szóval nem az a baj, hogy hiányosak az ismeretek, hanem az, hogy ennyire kevés és felületes információval miért kell írni valamit is, hiszen ennél jóval gazdagabb információt kap bárki, akármelyik utazási oldalon.
Sajnos. Mert Madeira csodálatos hely, ahova visszajár az ember, főleg ha nem csupán órái vannak a megismerésére, és ha nem egy “bulisziget” az, amire az utazó vágyik.
Szívből ajánlom a visszatérést egy kicsit hosszabb időre, nem fogja megbánni!

gabroca 2018.03.02. 20:01:11

@morph on deer: Egyetértek. Jó lenne már, ha valaki valamiről ír, akkor a dologról teljes ismerete legyen. Az egész cikk olyan iskolai felelés stilus volt, vagy még gyengébb. De köszönjük!

fische 2018.03.02. 21:24:24

@morph on deer: Pár apróság: nem ezért a 8 óráért mentem a szigetre, hanem a szigetről-szigetre haladó hajó töltött ott egy napot, az alatt kellett megszerezni a legfontosabb benyomásokat. Világos, hogy sok fontosat nem láthattam, így az írás célja sem lehetett átfogó ismertetés, mindössze a hallott információk feljegyzése.
Megköszönnék viszont kiegészítő információkat arról, hogy mit nem szabad kihagyni egy Madeira-programból. .
Visszatérni, visszajárni? Szép lenne, de 70 éves korában az ember már nem tervez túl messzire, ráadásul még ezeregy olyan hely van, ahova egyszer eljutni is szép lenne - mindez egy magyar nyugdíjból...

fische 2018.03.02. 21:25:28

@gabroca: A morph on deer-nek adott válaszom ide is érvényes.

morph on deer 2018.03.02. 22:56:55

@fische:
Sajnálom, a stílusból nem a 70 jött le. :))
(Én meg 67 vagyok, ha ez jelent valamit!)

Fogalmam sincs, hogy mik az árak, én még tizenévekkel ezelőtt szoktam oda a feleségemmel, és ha valami nem jön közbe, akkor vissza szoktunk járni, vagy meg az Azorikra, ami szinte a folytatása Madeirának, bár eltérő stílusban.
Sajnos ott a madeira borok nem elérhetőek úgy, mint a névadó szigeten.
(Jelenleg épp a második gerincműtétemre készülök, szóval ugrott az utazás.)

Ezt így nehéz felsorolni, hogy “mit kell látni”, hiszen inkább arról van szó, hogy érezni és átélni érdemes. Akár Funchalban az utolsó magyar király(!) sírját a Monte-n, ahova kötélpálya is visz fel, - amúgy onnan csúsznak le a “tobogánok” (toboggan) azaz a szántalpas fonott üléssel rendelkező eszközök a kővel kirakott úton. (A boroshordókat ugyancsak ‘szánon’ és ökrökkel szállították, ugyanis ember nem fog meg egy megindult szekeret a hegyről lefelé.)

Vagy Sissi szobra az Oscar Niemeyer tervezte Casinopark hotel és kaszinó mellett, ‘akinek’ kezébe valaki(k) naponta friss virágot tesznek, (talán ma is, mert pár éve, mikor itt szálltunk meg ez így volt).
Vagy említhetném a Blandy’s borászatot, amelyikben minden gond nélkül megtudhattam, hogy mi a különbség ugyanannak a ‘Harvest’ (ez az azonosítható és egyetlen helyről származó bor) madeirának az 5, 10 és 15 éves változatai között, (és ahonnan annakidején az 50-dik születésnapomra egy üveg névre szóló ötven éves Boal-t kaptam a nejemtől, - nem akarod tudni az árát:))

De az egész sziget egy más világ, a fantasztikus hegyek-völgyek, erdők, szakadékok viaduktok meg alagutak között. Voltam olyan hegycsúcson, amely két- az átellenső völgyekben levő település között volt, és ahol hetente piac működött. A poén nem ez, hanem az, hogy cirka tizenegypár évvel ezelőttig, - amíkor az út és alagút megépült - az árusok úgy cuccokták fel a portékát puttonyokban a hátukon - a kb 1800 méter magas hegyre, mindkét oldalról!
Kitartó, keménykötésű emberek, egyébként is.

Aztán érdemes körülhajózni is a szigetet, mert a delfineken kívül valami eszméletlen sziklaszirteket látni, akár 5-600 méter magasakat is.
Mondjuk azok széléről se semmi a kilátás, van jó néhány látogatható pont.

De van jónéhány kissebb település is, ahol főleg a halászat dominál még ma is, mint pl Camara de Lobos, ahova Churchill is kijárt festeni. Amúgy a Reid’s volt a hely ahol rendszerint lakott.

Érdemes megemlíteni, hogy a sziget egy britek által kedvelt nyaralóhely (volt) már több mint száz éve, ami érezhető is az idegenforgalomban dolgozók modorán. Nem ritkán generációk dolgoznak a szálloda- vagy vendéglátás szakmában, és miután a ‘szezon’ 365 nap évente, nem is idénymunkások vannak a szállodákban, hanem gyakorlott szakmabeliek. (Legalább is ahol jártam.)

A növényzet valóban egyedülálló, az általad említetteken kívül még van jópár botanikus kert, mindenkinek ajánlom, aki arra jár!

Na meg az építészet, a XV-XVI. századtól már vannak erődök, templomok, de elég csak a kőmozaikkal lerakott járdákra nézni. Sajna a városnéző léghajót elvitte a vihar, és nem tudom, hogy van-e helyette másik, - lehet, hogy végképp lemondtak róla - de a tengerről így is nagy élmény, de ugyanez mondható el a kilátókról, vagy a drótkötélpályáról.

Ezen túl már csak az egyedülálló természet meg a kissebb települések sajátságos ksraktere az, amit érdemes említeni. A természetjáróknak külön élnény lehet néhány olyan ‘levada’ (a nyitott vízvezeték) túra, amely néha alig fél méter széles ösvényen visz egy hegygerincen, ahol jobbra semmi, balra semmi :)
Ja igen: kocsival jobb, ha csak az megy sziget körüli túrára, aki nem tériszonyos, és a klausztrofóboája sem jelentős.
Az utak két gépjármű találkozásához elég szélesek, de van ahol a buszról leszálló gyalogos már csak lapjával fér el a ‘buszmegállóban’..! Egyébként udvariasak a végtelenségig a közlekedésben is!
Abbahagyom, mert holnapig tudnám mondani a magamét, - a végén még elúnnánk! (Kac-kac)

Esküszöm, nem bántani akartam, de Madeira többet érdemel!

fische 2018.03.03. 20:38:44

@morph on deer: Köszönöm a kiegészítést és a javasolt néznivalókat!
süti beállítások módosítása