Ha megnézzük az Apple legdrágább termékeit, akkor érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek. A listán alig akad 1990 és 2010 között készült termék. Előtte bőven voltak piacrengető árak, de hát a PC hőskoráról beszélünk, minden annyi volt, mint az űrutazás. Az Apple akkor sem volt szívbajos 10 ezer dollár körüli összegre lőni, viszont rendre bele is bukott a dologba, kevesebb kivétellel, mint sikerrel. Emlékezhetünk, mi történt a Lisával, a Jobs lányáról elnevezett AKKOR 10 ezer dollár körüli géppel. Elásták a raktáron maradt háromezer gépet egy szeméttelepen, a Utah állambeli Loganben. Most már el lehetne adni őket az akkori árukon, csak ki kellene ásni őket, beleönteni úgy földesen egy üvegkockába, és kiálítani valami puccos New York-i kiállításon, rátenni a 30 millió dolláros árat, és szerintem elkapkodnák. Még csak öncélú sem lenne.

A listán a 2010-es évek után azonban csak egy igazi tévedés van, a 2015-ös Apple Watch Edition, a maga 17 ezer dolláros árával. A többi új termék szerepeltetése meg kicsit erőltetett: az iMac Pro vagy a 2013-as Mac Pro kimaxolt verzióit ide rakni megtévesztő, hiszen mondjuk egy Macintosh IIfx 1990-ben 9780 dollárról indult, és 12 ezerig ért a teteje, tehát nem volt ekkora különbség az alap és a kimaxolt között, mint most, terás RAM-okkal sokterás SSD-kkel, négy videokártyákkal.

ke_pernyo_foto_2019-12-16_9_46_40.png

A 2013-as Mac Pro és az iMac Pro alacsonyabb alapáron egyébként is szerényebb teljesítményeket kínált. Egyik sem akart a piac csúcsragadozója lenni, azoknak szóltak, szólnak, akiknek kell az erő, de nem minden áron. "Kell egy erős proci… meg persze kell jó sok RAM is… Másfél tera? Dehogy, hülye vagy?" A Mac Prókat pár év alatt teljesíményben beelőzték az iMacek (tudom, Xeon, de akkor is), az iMac Próról meg tudjuk, hogy most ég picit a pofája: 5K-ban tudja csak meghajtani a Pro Display XDR-t, nem 6K-ban.

A kimaxolt Apple-gépek listájának élén természetesen az idei Mac Pro szerepel, a maga 52 ezer dolláros eladási árával. És végre, a történelem során először, két dolgot nem lehet az asztali géppel kapcsolatban elmondani:

  1. azt, hogy erősen túlárazott
  2. azt, hogy kompromisszumot hoz teljesítményben, a magas ár ellenére.

Hogy túlárazott-e vagy sem, azt egyszerűen a piac többi workstationjéhez hasonlítva lehet kijelenteni. Az Appleinsider megtette, megnézte a többi gyártó hasonló képességű termékét, és azt látta, hogy az Apple ára teljesen rendben van. Persze, viccet lehet csinálni belőle, és valóban lehet olcsóbban RAM-ot szerezni az Apple-nél, de ezt a cég nem is akarja tiltani. Sőt, egy külön oldalon sorolja fel a RAM-mal kapcsolatos elvárásokat, egy videóban pedig meg is mutatja, hogy kell cserélni.

ke_pernyo_foto_2019-12-16_9_46_18.png

A Mac Pro a vásárlás után könnyedén bővíthető, nem csak Apple alkatrészekkel. Nem csak a négy Thunderbolt 3-asra gondook, mint lehetőségre, hiszen van nyolc PCI Express-bővítőhely, négy dupla, három szimpla szélességű és egy az Apple I/O-kártyát tartalmazó feles hosszúságú bővítőhely. Az MXP bővítők, amikbe a videokártyákat is pakolták, szabványos PCI Express-csatlakozóval látták el, plusz több PCIe-sáv segítségével megoldották odabent a Thunderboltot is. A proci 300 Wattot kap, ezek a modulok egyenként 500-at. 64 PCI Express-sáv fut be a prociba, el tudjuk tehát képzelni a lehetőségeket.

A sajtreszelő alakú oldala, ami valójában a hűtést segíti (itt ömlik ki a három ventilátor által kinyomott hő), ikonikussá válhat, benne van a lehetőség. Az, hogy az iFixit cheddarral állt neki a szétszedés előtt a háznak, már mutatja, valójában mennyire szerethető szörny ez.

Apropó, hűtés: itt lehet olvasni a vezető mérnök beszámolóját arról, hogy milyen igényesen jártak el a ház által kiadott hang tervezésekor. Nem arra mentek, hogy a lehető leghalkabb legyen a Mac Pro (persze egyébként halk is), hanem hogy a kiadott zaj kellemes legyen, véletlenül sem irritáló. Hiszen egy halk, de kellemetlen hang rosszabb, mint egy hangosabb, de a fülnek szebb. Rengeteg mérnöki munkát tettek bele ennek megtervezésekor, és ezt nyilván nem is lehet beárazni a hardverekkel együtt. Mégis meg kell fizettetni, hiszen az Apple-re jellemző odafigyelés itt is megvolt.

Nagyon erős konfigban kérhető, a piac high-end-profijainak, könnyen bővíthető, fizikailag és a rendszer által támogatott kraft alapján is. Benne van a dizájncsapat kreativitása és olyan mérnökórák, amikre a többi cégnél valószínűleg nem fordítanak ekkora hangsúlyt. Még nem említettem, de fontos, hogy a gépet elvileg az USA-ban szerelik össze, a drágább munkaerő ellenére (bár a vámháborúnak meg vége van, na bumm). Ez korábban Steve Jobs vágya is volt, a tömegtermelés Kínába vándorlása után, de nem iskerült egy működőképes gyárat létrehoznia.

Ez a gép az, ami mindent úgy csinált, ahogy kell. Ez az a gép, ami nem lesz bukás, sőt, a cég egyik büszkesége lesz, teljesen függetlenül az eladási darabszámtól (azt egyébként sem lehet a cég többi termékéhez hasonlítani). De azzal sem lesz gond.

(És akkor most egy hét múlva kiderül, hogy az összes egy hibás szar, a legnagyobb Apple-gate ügy robban ki, én meg itt maradok ezzel a cikkel a nyakamon. De kockáztatok, mert kockáztatni jó.)