Az írott történelem több olyan esetet is felsorol, ahol a bírósági tárgyaláson a vádlott székén egy halott ült. Általában egy új hatalom, vagy a népharag elcsitítása volt a fő érv, hogy kiássanak valakit a sírjából, bíróság elé vigyék, majd nyilvánosan kivégezzék.

Egy efféle korai esetről ad hírt több történetíró is. Krisztus utáni nyolcszázas évek végén, kanyargós életút után került a pápai trónra Formózusz, aki már korábban is az európai uralkodók és az egyház közös ügyeit igazgatta. Az egyebek mellet volt egy szerencsétlen politikai húzása is. Rávette Karintiai Arnulfot, a keleti frank királyt, hogy tisztítsa meg a Karoling dinasztiától Itáliát. Eleinte minden frankón ment a frankoknak, de a második hadjáratnál Arnulfot szélütés érte, így a Karolingok elűzése elmaradt, ráadásul Formózusz is távozott a másik világba. Ám a Karolingok bosszút akartak állni a pápán, ezért rá egy évre, 897-ben kiásták és bíróság elé „állították”, vagyis inkább ültették, mert nem volt túl jó bőrben. A hullazsinaton -természetesen- büdösnek vagyis bűnösnek találták, ezért megfosztották mindenétől, törvényeit pedig megsemmisítették. Áldást osztó három ujját levágták, majd a testet a Teverébe, Róma folyójába dobták.

Egy kicsivel későbbről is van egy hasonló sztori. Elmeséljem? Na, jó. Utrecht egy csodálatos kisváros Hollandiában. Imádtam ott! Talán még visszatérhetek oda egyszer. Ott munkálkodott kormányzóként az 1550-ben született Gilles van Ledenberg. Nehezen küzdötte fel magát a csúcsra, apja még kőművesként kereste a kenyerét. Abban az időben Hollandia (is) a különböző vallások csatatere volt, ám a megállapodások szerint 12 évnyi tűzszünetet tartottak, ami épp megfelelt a politikai ellentétek felszítására. A többi kis saját stiklik mellett ebbe a mocskos ügyletbe keveredett a mi Gillesünk, melyből végül rosszul jött ki. 1618 augusztusában letartóztatták és válogatott kínzásokkal és családjának teljes vagyonelkobzásával fenyegették meg. Annyira berezelt, hogy a börtönben jól „megöngyilkolta” magát. Már éppen temették volna, amikor a bíróság úgy döntött, „csakazértis” lefolytatják azt a tárgyalást. Főhősünket ki se vették a koporsóból, ott „hallgathatta” végig az ítéletet: kötél általi halál. Így a koporsóra acélhuzalokat kötöttek és úgy akasztották fel a bitófára. Három hétig himbálózott, aztán levették, de még ekkor sem lelt nyugalomra. Életében sok embernek tett keresztbe, akik bosszúból ellopták a koporsót, a testet pedig bedobták egy szennyvizet elvezető árokba. A rokonai találták meg, s ők vitték végső nyughelyére. Fura egy világ...

Van még. Azt is elmesélem, de mára legyen elég ennyi. A következő hősöm tulajdonképpen 41 évesen született Angliában. 1640-et mutatott a naptár, s minő különös véletlen, vallásháborúk cincálták szét az országot. Ej, ezek a fránya vallások! Az anglikánok, a puritán-protestánsok, a keresztények, a skót presbiterek, kvékerek, diggerek és még sokan mások mind egymásnak ugrottak. I.Károly királynak nem sikerült úrrá lenni a helyzeten. Ráadásul fellázadtak az írek, a skótok - a parlamentben is káosz kezdett kialakulni. Igazán nem óhajtom részletezni a történelmi helyzetet, csak e rövid vázlattal segítem az olvasót eligazodni. Na ebben a kaotikus állapotban lépett elő a kisnemesi származású Oliver Cromwell. Ismerős a neve? Bizonyára. Cromwell szerencsére hűséges harcostársakra is talált Anglia köztársasággá alakításának ügyéhez. Vallásilag vegyes összetételű, de Angliához hű önkéntesekből álló saját hadsereget verbuvált, kiket később vasbordájúaknak neveztek el. Főhősünk vezetésével szép lassan „normalizálódni” kezdett a helyzet, vagyis egyezséget kötött, akivel tudott, hol békésen, hol máshogy. A polgárháborúja alatt meghalt Anglia 4 százaléka. Nem semmi. Igaz? Aztán 1649-ben I.Károly feje is a hóhér kosarába pottyant, így kikiálthatták a köztársaságot. A király fia a franciákhoz menekült, de bosszút esküdött apja gyilkosai, legfőképpen Cromwell ellen. Tíz évet kellett várnia. Addigra Cromwell becsavarodott. Diktatúrát vezetett be, önmaga pedig beköltözött a királyi palotába és ezután elvárta, hogy Lord Protector helyett felségnek szólítsák. 1658 nyarán elvesztette szeretett lányát. Ekkor legendás egészsége is cserben hagyta. Egyéb betegségei mellett maláriás láz, majd egy rejtélyes fertőzés támadta meg. Hatalmát átruházta legidősebb fiára, majd ágyban, párnák közt átlépett a túlvilágra. Szépen eltemették, s ott nyugodhatott volna a westminsteri apátságban, ha II.Károly vissza nem tért volna. De megtette, s a sok köztársaságpártinak annyi lett. Cromwell csendes bomladozását megzavarták. Kiszedték koporsójából, drótokkal összefogták a széteső tetemet, bíróság elé vitték, elítélték és nyilvánosan felakasztották. Aztán fejét levágták és egy póznára tűzték. Csaknem 20 évig állt az apátság egyik sarkában, majd eltűnt. Csak az 1960-as években került elő, ekkor helyezték el a cambridge-i Sidney Sussex College-ban. Ma is ott látható, ha csak el nem gurult valahová.

No, mára ennyi volt. Aki nem hiszi, járjon utána!