Készül a keresztény-nemzeti ifjúság, készülnek a kis Fidesz-szavazók, a NER új generációja. 

Még el sem jött a szeptember, amikorra Orbán Tusnádfürdőn belengette az új kultúrharcot, a rezsim apparátusa máris mozgásba lendült, és megkezdte az ifjúság keresztény-nemzeti szemléletű átalakítását.

Először leváltottak 2 gimnáziumigazgatót. A debreceni és a váci esetekben közös, hogy az igazgatók újraválasztását

• a tanárok, a szülők és a diákok és nagy többséggel támogatták,
• a tankerület javaslatára a minisztérium mondvacsinált okokra hivatkozva viszont nem nevezte ki őket újra.
• Az is közös, hogy mindkét igazgató ellenzékiség hírébe került: az egyik a 2 évvel ezelőtti kockásinges lázadást hagyta szó nélkül; a másik meg azt, hogy az iskola tanárai tiltakozzanak az ellen, hogy Orbán biodíszlet használja a diákjaikat.
• A két esetben az is közös, hogy mindkét igazgató helyére egy fideszes önkormányzati képviselő, a rezsim kipróbált és hűséges mamelukja került.

A dolog üzente világos: erre a sorsra (az érdemi indok nélküli és a szakmától független leváltásra) juthat minden igazgató, aki nem követeli meg a feltétlen rezsimhűséget a beosztottaitól. Nem csak neki magának kell szolgalelkűnek lenni, de le kell ezt érni mindenkinél. A tanárok ne ugráljanak, most lettek kitömve pénzzel, azért cserébe

a rezsim mindenekelőtt lojalitást vár el.

A NER ezzel elkezdte  fordulatát autoriterből a totalitárius felé. Az indoktrinációt a tanárok szabadságának korlátozásán túl a tankönyvi választék további limitálásával akarják elérni. Eddig az a paradox helyzet volt, hogy míg az állami iskolákban egyetlen, a rezsim ideológiájának megfelelő tankönyvből volt kötelező tanítani, a szegregációt, egyszersmind az új elit kinevelését szolgáló, (köz)pénzzel kitömött egyházi iskolákban a tanárok jóval nagyobb kínálatból csaknem teljesen szabadon választhattak. Az egyházak jellemzően nem szóltak bele a tanításba, őket nem az ideológia érdekelte, hanem hogy meg legyenek tartva a kötelező hittanórák és istentiszteletek; ők nem engedelmes alattvalókat, hanem majdani hívőket akartak.

De ennek most vége. Az állam ezután már az egyházi iskolákban is kötelezően véget vet a tankönyv-választási szabadságnak. Lesz egy állami és egyházi tankönyv, ebből lehet választani az iskolatípusnak megfelelően.

A rezsim ideológiájának megfelelő indoktrináció azonban nem lehet elég korán elkezdeni. Mi lenne például, ha szabadszellemű ovisok kerülnének be az iskolákba? Tűrhetetlen opció.

Az óvodásokat már a választási kampányban kiemelt figyelemmel kísérte a Fidesz, bár akkor még csak biodíszletnek használták őket. Mostantól ez megváltozik, szeptembertől kötelező lesz keresztény-nemzeti szellemben nevelni a gyerekeket, a legfogékonyabb, a legformátlanabb korban öntik nyakon őket a vallási-nacionalista propagandával.

Aki meg ez ellen tiltakozni mer, vagy csak feltételezhető róla, hogy nem áll teljes szívvel az agymosás pártján, annak ott van figyelmeztetésül a pásztói óvodavezető esete: nem csak gimnáziumigazgatókon lehet példát statuálni.

Nem valószínű, hogy elszigetelt esetekről van szó, a dolog konzisztens egészet alkot. Őrültség, de van benne rendszer:

a már óvodában elkezdődött keresztény-nemzeti nevelést az általános és a középiskolák folytatják, ahol az államilag előírt tananyagot az államilag előírt tankönyvekből a mézesmadzag és korbács módszerével kordában tartott tanárok oktatják.

A diákokat a rezsim szisztematikusan (bár nem túl nagy sikerrel) próbálja a gimnáziumok és egyetemek helyett (az ipar felé kényszeríteni. Ám ha mégis az a nem kívánt lehetőség következne be, hogy valamelyik felsőoktatási intézményben társadalomtudományokat kívánnának hallgatni, a NER-nek erre is van válasza. A filozófiát vagy a történelmet még nem tiltották be, bár átformálni kétségtelenül megpróbálják, a társadalmi nemek tudományát, ismertebb nevén a genderszakot viszont hatalmi döntéssel minősítették ellenséges ideológiának, és tiltották be.

Az 50-es évek óta nem fordult elő Magyarországon, hogy egy teljes szakterület, nemzetközileg elfogadott tudományág oktatását nem engedélyezik. És néhány totaliter diktatúrát leszámítva a világon sem sok helyen.

Innen egy lépéssel továbbmenve a Fidesz az óvodától az iskolákon és az egyetemeken át kiterjesztett gondolkodása elér a tudományos szféráig is. A CEU elüldözését kísérő botrány után nem volna jó a nemzetközi kicsengése, ha egyszerűen megtiltanák, hogy bizonyos területetekkel foglalkozzanak a kutatók. De nem is kell betiltani az ellenségesnek minősített ideológiákat. Elég csak megfojtani vagy elüldözni az azokkal foglalkozókat. Hogy a rezsim magához vonta az MTA finanszírozását vagy annak egy jelentős részét, az pont azt jelenti: mostantól a NER csinovnyikjai fogják meghatározni, mivel lehet Magyarországon foglalkozni. Amivel nem lehet, arra nem adnak pénzt. Mégiscsak jobb, hatékonyabb, mert csendesebb eszköz ez, mint a betiltás.

Így készül a rezsim új generációja. 

A Fidesz zokon vehette, hogy a közpénzből finanszírozott, éveken át tartó, apokaliptikus propaganda dacára áprilisban 2,7 millióan szavaztak ellene (Magyarországon többen mint rá). Másfelől viszont azt a tanulságot is leszűrhették, hogy az agymosással azért sikerült több mint kétmillió embert megtéveszteniük, akkor nincs más teendőjük, mint kiterjeszteni azt óvoda- és iskolakötelezettekre is.

A rezsim vezetői lukácsista módon gondolkodnak: nem lét határozza meg a tudatot, hanem fordítva, a tudat a létet. Ezért a tudatot kell kontrollálni. Az újabb kétharmad birtokában felhatalmazva érzik magukat, hogy (mintegy a fenti képen feltett kérdésre válaszolva)

a teljes tudásipart elfoglalják: a médiát, a kultúrát, a tudományt és az oktatást is.

Egy író, egy színész, és pláne egy kutató még választhatja az emigrációt, egy újságírónak csak a rezsimszolgálat vagy pályaelhagyás marad. De az igazi áldozatok, a legrosszabb helyzetben a gyerekek vannak. Ők nem tudják kikapcsolni, elfordítani a fejüket, meg lelépni se: mivel törvényben előírt szabadságvesztésüket töltik, nincs hová menekülniük a NER agymosása elől.