- Az európai konzervatívoknak dinamikus, tetterős, okos ötleteket felsorakoztató jelöltet kell találniuk a Bizottság élére, ha az EU vezető ereje akarnak maradni, de még Weberrel is szerencséjük lehet, ha az képes megálljt parancsolni Orbán Viktornak.
- A Néppárt aligha tudja lerázni magáról a megalkuvás vádját, amíg soraiban ott csücsül a tekintélyelvű-populista magyar kormányfő.
- Európa az 1. világháború végére emlékezik, miközben erősödik a nacionalizmus, Magyarországon pedig a fehér terror pribékjei előtt tisztelegnek.
A jövő májusi EP-választás előtt az a veszély fenyegeti az európai jobbközép pártokat, hogy befolyásuk az EU-ban is visszaszorul, miután már vereséget szenvedtek Olaszországban, Németországban és Spanyolországban. A spanyoloknál, lengyeleknél, portugáloknál és magyaroknál szinte vagy teljesen el is tűntek a színről. Az előrejelzések arra utalnak, hogy a Néppárt továbbra is a legjelentősebb erő marad Strasbourgban, csak éppen a korábbinál jóval kevesebb helyet szerez. A szociáldemokraták visszaeshetnek a liberálisok mögé, akik azt fontolgatják, hogy szövetségre lépnek Macronnal. Az jóformán teljesen egyértelmű, hogy az EPP-nek a kettő közül legalább valamelyikkel össze kell állnia, ha meg akarja őrizni irányító szerepét az Európai Parlamentben.
A pártcsalád egyik legsikeresebb tagja a Fidesz, amely azonban más konzervatív pártok szerint eltávolodott a középjobb értékektől. Orbán a helsinki csúcsértekezleten arra emlékeztetett, hogy a Néppárt 7 éve 16 országban volt hatalmon, napjainkban azonban csupán hatban, így nem csoda, hogy ez megviselte az EPP önbizalmát. Tusk ugyanott bírálta a magyar politikust, mondván, hogy a néppárti sorokban senkinek sincs joga támadni a liberális demokráciát és annak alapjait. Közben a francia Európa-ügyi miniszter bírálta, hogy a tanácskozáson Webert választották jelöltnek a Bizottság élére, mert az pár hónapja még a magyar kormányfő mellett kampányolt.
A hírügynökség szerint Weber jelölését beárnyékolja Orbán Viktor. A Néppárt veszített befolyásából Franciaországban és Spanyolországban, ugyanakkor tagja a Fidesz, miközben a szélsőjobbos pártok feljövőben vannak az egész kontinensen, és ilyen körülmények között az a vád éri az EU legnagyobb pártcsaládját, hogy idejétmúlt politikát testesít meg. A francia államfő egyébként sem kapható arra, hogy az EP-választás alapján döntsék el, ki legyen a Bizottság következő elnöke. Európai ügyekben illetékes minisztere pedig Orbán miatt megpróbálta azonnal lejáratni Webert, mondván, hogy az nemrégiben még olyasvalaki mellé állt, aki az unió alapnormáit veszélyezteti. Loiseau idézte a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás elleni támadásokat a magyar kormány részéről. Ám Helsinkiben Tusk azt igyekezett bizonygatni, hogy többé nem fogadják el a Fidesz túlkapásait. Kijelentette: ha valaki pártolja Putyint és az Ukrajna elleni támadást, ha az agresszorral vagy és nem áldozattal van, akkor a számít kereszténydemokratának.
Tusk mellett Juncker is óvott attól, hogy bárki nekirontson a liberális demokráciának. A Bizottság elnöke kijelentette, hogy az Európai Néppártnak ki kell állnia az értékekért, minden nap harcolnia kell a jogállamért. A konzervatív politikus azokkal ért egyet, akik az EPP-n kívül akarják látni Orbán Viktort. Előzőleg Tusk szenvedélyes hangú beszédben azt mondta: a populizmus korában ragaszkodni kell az alapelvekhez. Nem nevezte ugyan néven Orbán Viktort, de hozzátette, hogy nincs helye a pártcsaládban annak, aki kétségbe vonja a jogállamot. Ha a demokrácia és a független igazságszolgáltatás ellen vagy, akkor nem vagy kereszténydemokrata. Ha keleti tekintélyelvű demokráciával kívánod felváltani a liberális demokráciát, akkor nem vagy kereszténydemokrata. Ugyanakkor a magyar vezető visszafogott beszédet mondott, fékezte bevándorlás- és Brüsszel-ellenes retorikáját.
Az Európai Néppárt éppen akkor szavazta meg Webert, amikor feszültség támadt soraiban az ügyben, mitévők legyenek a mind inkább tekintélyelvű Orbán Viktorral, aki riadalmat váltott ki nacionalista retorikájával és a civilek elleni törvényekkel. Megválasztása után a bajor politikus azt ígérte a finn fővárosban, hogy hamarosan új, kötelező szabályozást terjeszt elő, mert így szeretné megakadályozni, hogy bármely tagállam visszalépjen az alapvető demokratikus értékek területén. Részleteket nem árult el, így nem lehet tudni, hogy amit kigondolt, az hatásosabb lesz-e, mint a jelenlegi, hosszadalmas eljárás a 7-es paragrafus alapján. Mellesleg egyelőre nem lehet tudni, hogy mire jutott a magyar, illetve a lengyel kormány elleni uniós vizsgálat.
Weber emlékeztetett arra, hogy megszavazta a Magyarországi elleni EP-szankciókat. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, mivel hírek szerint a lengyel Jog és Igazságosság, illetve az olasz Liga felvételi kérelmet adott be, a politikus úgy válaszolt, hogy frakcióvezetőként távol tudta tartani a szélsőjobbot a fontos posztoktól Strasbourgban. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a maga részéről bármennyire is elutasítja, vannak igazi fasiszták az Európai Parlamentben. A tanácskozáson elfogadott nyilatkozat, amelyet a Fidesz is aláírt, kiemeli, hogy nem szabad uniós támogatást adni olyan tagoknak, amelyek nem tartják be az alapértékeket, illetve a jogállamot. Továbbá nem működnek együtt a Csalásellenes Hivatallal, ami oldalvágást jelent Orbánnak. Őt ugyanis azzal vádolják, hogy fejőstehénnek tekinti Brüsszelt. A Néppárt vezetése ezzel együtt ellenzi, hogy kizárják a magyar kormánypártot. Orbán ugyanakkor kitartott amellett, hogy nem jó az a politika, amelyik nem tudta bent tartani briteket, illetve távol tartani a migránsokat.
A kommentár szerint az unió válságban van, mi több, egyes ellenségei a soraiban ülnek, mint a tekintélyelvű Orbán Viktor vagy Salvini. Ebben a helyzetben szenvedélyes politikusokra, nyílt vitára van szükség. A meggyőződéses Európa-pártiaknak élesen kell reagálniuk a magyar kormányfő és az olasz belügyminiszter arrogáns öntudatára. Ezért Weber boldog lehet, hogy a szociáldemokraták részéről Timmermans a riválisa a Bizottság elnöki székéért folyó versenyben, mivel a holland vetélytárs keményen meg szokta mondani a véleményét. Igencsak nehezményezte, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Romániában aláássák a jogállamot. Egyáltalán nem túloz, amikor arról beszél, hogy a tét Európa lelke. Független bíróságok nélkül nincs egységes európai piac.
Hogy Kelet-Európában sokan keresztbe fekszenek a migránskérdés megoldásának, az zavaró. De aki a Bizottság vezetője akar lenni, annak itt javaslatokkal kell kirukkolnia. Az Orbán-kérdés a jövő májusi választásig kísérteni fogja Webert, hiszen a Néppárt a Fidesszel olyan erőt fogad be, amely az irányított sajtóra és az idegenellenességre játszik. És amíg fennáll a gyanú, hogy az EPP a magyar mandátumok segítségével akar a legerősebb erő maradni Strasbourgban, addig üres szólamként hangzik, ha a konzervatívok az európai értékekről zsolozsmáznak.
Az elemzés arra hívja fel a figyelmet ’Az Orbán-kérdés” címmel, hogy Webernek valóban nincsenek kormányzati tapasztalatai és nem beszél jól franciául, mégis jó bizottsági elnök lehet, ha meg tudja fékezni a magyar politikust. Erre jobb esélye van, mint másoknak, éspedig azért, mert pártja mind gyakrabban bírálja az EU-t. Mellette szól, hogy meggyőződéses Európa-hívő. Ugyanakkor Orbán Viktor, Magyarország tekintélyelvű uraként egyáltalán nem ártalmatlan. Ideológiailag hívja ki az uniót. Nem sokra tartja a képviseleti, liberális, jogállami alapokra épülő demokráciát. Ő kormányoz és a nép tapsikol. Márpedig ez összeférhetetlen a Néppárt álláspontjával. Ezért van jó ideje napirenden a követelés, hogy a konzervatívok zárják ki a Fideszt.
Weber nem hajlandó kiadni a magyar párt útját, de lépésről lépésre elhatárolódik annak vezetőjétől. A Helsinkiben jóváhagyott határozat egyértelműen Orbán ellen irányul. Ám kérdéses, hogy mindez elegendő-e annak a gyanúnak az eloszlatására, hogy a frakcióvezető csakis hatalmi megfontolásokból, a magyar szavazatok miatt ragaszkodik a miniszterelnökhöz? Hogy ez felülír minden alapvető aggályt? Egyértelmű válasz még nincs, de bajor politikusnak két választása van: vagy úgy vonul be a történelembe, mint aki megállította Orbán Viktort, vagy az falja fel őt.
Helsinkiben megválaszolatlan maradt a kérdés, miként viszonyuljon Európa, illetve a Néppárt az illiberális kihíváshoz, és hogy utóbbi pontosan hol kezdődik? A jelek szerint Weber is tudja, hogy az EP-választás után is nyakán marad a probléma, mármint hogy Magyarország mit művel az alapértékekkel. Az ígérte, hogy új mechanizmust dolgoz ki a jogállam megőrzésére, ha a Bizottság élére kerül. A Fidesznek azonban a jövőben sem kell tartania a kizárástól. Konkrétan senki sem jelölte ki az EPP-ben, hogy hol húzódnak a vörös vonalak. Orbán hálás volt, amiért Weber mellé állt. Úgy méltatta a politikust, mint aki, tudja, hogy mikor van a idejea vitának, és mikor fontos az egység. Arra is kitért, hogy a Néppártnak erős kormányfők kellenek, ami vaskos utalás volt Magyarországra, ahol a hatalom a falhoz szorította a politikai ellenfeleket és megzabolázta az ellenzéki médiát.
Az osztrák kancellár a Néppárt Kongresszusán elhatárolta magát a hatásvadász populizmustól, bár nem nevezte néven sem Magyarországot, sem Olaszországot. Úgy fogalmazott, hogy a politikai középen ma még nagyobb szükség van az erős EPP-re, mivel jönnek fel az együgyű populista erők. Kurz ily módon látványosan elhatárolódott a demagóg köröktől. Azt hangsúlyozta, hogy a világban végbemenő kedvezőtlen változásokat nem ripacs jelszavakkal, hanem körültekintő politikával lehet feltartóztatni. Ehhez három kulcsterületet jelölt meg: a jogállamiságot, a biztonságot és a versenyképességet. Mint mondta, a demokrácia alapvető az igazságossághoz, a szabadsághoz és a jóléthez. Azaz itt nincs helye semmiféle kompromisszumnak, sem a pártcsaládon belül, sem az EU-ban, amivel Orbán Viktorra, illetve olyan államokra célzott, mint Románia és Szlovákia.
Az európai konzervatívoknak vezetőre és nem bürokrata apparátcsikra van szükségük, azon kívül abba kell hagyniuk az eddigi gittrágást, ha túl akarják élni a jövő májusi választást. Erre figyelmeztet az American Enterprise Institute egyik szakértője. Dalibor Rohac rámutat, hogy el kell búcsúzni az eddigi módszerektől, a zárt ajtók mögött kötött megállapodásoktól, a tagállamok közti alkuktól, mert ezek az idők mind inkább túlhaladottá válnak. A földrész ugyanis sokkal megosztottabb, közelebb van a széteséshez, mint négy éve. Itt politikai megoldások kellenek, európai és nem nemzeti keretekben, de tömegtámogatással. Mert akár tetszik, akár nem, egy közös erő már kialakulóban van: a szélsőjobbon. Sajnos, Weber pajzsra emelésével a Néppárt nagy esélyt szalasztott el, hogy megmutassa: odafigyel a szavazópolgárokra. Itt nem a személyével van baj, hanem azzal, hogy rajta keresztül a jobbközép az elhasználódott, lejáratódott státus quo-ra voksolt.
Így a szociáldemokraták után könnyen a konzervatívok is lejtőre kerülhetnek. Kurz és Macron azért lehet sikeres, mert új arcok, nem kötődnek a múlt kudarcaihoz. De ha nincs megújulás a jobboldalon, az az elégedetlen, EU-ellenes köröket mozgósíthatja. A Néppárt nem maradhat közömbös és nem veheti tudomásul Magyarországon a gyalázatos hatalmi visszaéléseket, ahogyan azt Weber tette, amikor készségesen elfogadta a Fidesz támogatását. Ezért az EPP-nek olyan Spitzenkandidat-ot kell találnia, aki friss erő, hiteles, vannak ötletei és képes az egész unióban megszólítani az embereket. Nem pedig a legkisebb közös nevezőt kínálni, mint amilyen a mostani frakcióvezető. A pártcsalád számára a jövőt sokkal inkább az olyanok jelentik, mint Stubb. A tekintélyelvű populizmus, a Brexit és Trump fő tanulsága, hogy Nyugaton új helyzet állt elő. Ám minél inkább homokba dugja a fejét a Néppárt, annál fájdalmasabb lesz a verés, ami rá vár jövő májusban, éspedig megérdemelten.
Európa éppen akkor ünnepli az 1. világháború végének 100. évfordulóját, amikor meglepő módon ismét erősödik a nacionalizmus és veszélyben van mind az európai terv, mind az atlanti szövetség. Fokozódnak az EU-ellenes érzelmek és Brüsszel csak nehezen találja ki, miként is válaszoljon az olyan alapértékek elleni támadásokra, mint a jogállam. A hét végén a világ minden részéből több mint 60 vezető gyűlik össze Párizsban, hogy megemlékezzen a fegyverszünetről. Csak éppen akik azt hangoztatják, hogy Olaszország, Magyarország, vagy éppen Amerika mindenekelőtt, azok ugyanazt a nyelvet használják, mint akik annak idején ellenezték, hogy az USA beszálljon a két világháborúba, illetve hogy a Népszövetség tagja legyen. Napjainkban már omladozik a kollektív elutasítás a „nacionalista” fogalmával szemben.
Macron bevállalta, hogy ő legyen a földrészen az erősödő nacionalista hullám fő kihívója. Kijelentette, hogy joggal tekintik őt első számú ellenfelüknek az olyan politikusok, mint amilyen Orbán is. Egyébként Párizsban a vasárnapi ünnepség után háromnapos békefórumot tartanak a nemzetközi együttműködés erősítésére.
Orbán Viktor ugyan folyton azt szajkózza, hogy Magyarország semmiféle megértésre nem hajlandó az antiszemitizmussal szemben, a legutóbbi közvélemény kutatások azonban azt tanúsítják, hogy a magyar zsidók mostanában ugyan a korábbinál kevésbé érzik magukat veszélyben, ám az antiszemitizmus erősödött az utóbbi csaknem 20 évben. Belejátszik ebbe, hogy a zsidóság érzékeli: igenis antiszemita a Soros elleni kampány. Ugyanez érvényes arra a próbálkozásra, hogy Orbán és barátai átírják a történelmet. Lásd, hogy Lezsák Sándor nemrégiben méltatta a különítményes Héjjas Ivánt, pedig az az embereivel együtt szadista vadállat volt. A Magyar Idők mégis az ország megmentőjeként írt róla. Pár hónap múlva lesz 100 éve, hogy a fehér terror elkezdődött. Az orbáni maffiaállam máris hozzálátott, hogy tisztára mossa a szörnyűséges bűncselekmények „hazafias” elkövetőit. Ezért nem meglepő, hogy a zsidók nyugtalanok az antiszemitizmus miatt.
