• Az idén kipukkanhat a jobboldali-populista lufi, de baloldali verziónak még vannak tartalékai
• Az EU-nak a jólét emelésével kell segítenie a változást sürgető erőket Közép-Európában, ahol már egy új nemzedék üzeni Orbánnak és a többieknek: ebből most már tényleg elég volt!
• Annak idején, még ellenzékben, a mostani miniszterelnök mutatta meg, miként kell sikerre vinni a hatalom elleni agresszív akciókat
A pápa az erősödő nacionalizmus és populizmus veszélyeire figyelmeztetett és bírálta azokat az államokat, amelyek egyoldalú intézkedésekkel, illetve bezárkózással igyekeznek megoldani a migránsválságot. Diplomaták előtt elhangzott, szokásos újévi beszédében Ferenc kiemelte, hogy az említett két irányzat, valamint a zárt ajtók politikája éppen 100 évvel forgatja vissza az idő kerekét, azaz a két világháború közti veszélyes időszakot idézi fel. A hírügynökség hozzáteszi, hogy populista, bevándorlás ellenes pártok tavaly egy sor országban előretörtek, így az olaszoknál, franciáknál, hollandoknál, magyaroknál, braziloknál és lengyeleknél.
Az egyórás nemzetközi helyzetértékelésben a katolikus egyházfő többször is kitért a Népszövetségre, amelynek feladata a béke elősegítése lett volna az 1. világháború után, ám nem tudta megállítani a nacionalista és populista erőket, és ez azután nagyban el is vezetett a 2. világháborúhoz. Hangsúlyozta, hogy napjainkban hasonló fejlemények mennek végre és ez fokozottan gyengíti a világban az együttműködés rendszerét. Rámutatott, hogy meg kell védeni a menekülteket, a kérdés egyetemes, így aligha lehet rá egyéni megoldást találni. Ennél a pontnál dicsérte az ENSZ Migrációs csomagját, mert az előirányozta, miként lehet kezelni a nagy népmozgásokat. Mint emlékezetes, Magyarország távol maradt a megállapodástól, akárcsak az USA, Olaszország és Lengyelország.
A kommentár úgy látja, hogy legsötétebb idejét éli át a populizmus, az idén akár ki is pukkanhat, ám míg jobboldali irányzata hanyatlik, addig a baloldali változata megerősödhet. Mindenesetre kezd egyre inkább kirajzolódni, hogy a rossz gondolatok rossz következményeket vonnak maguk után. A Brexittel kapcsolatos derűlátó jóslatok mára összeomlottak. Már Amerikában sem tűnik vonzónak a populizmus. És hamarosan jöhet a vádemelés az elnök ellen, akinek a népszerűségi mutatói megint zuhannak, akárcsak a tőzsdei indexek. Ha megindul ellene az eljárás, az mindenütt visszaveti a hasonszőrűeket. Ezzel együtt még korai azt állítani, hogy a demagógok túljutottak a tetőponton. A jelenség hajtóerői még továbbra is jelen vannak. Mind a bal-, mind a jobboldalon felbukkan, sőt világjelenséggé vált. Ilyen kormány van hatalmon Brazíliától Budapestig, Rómától Maniláig.
Jó éve lehet az idén Bolsonaronak és Salvininak is, ám ha a Liga nem szerepel jól az EP-választáson, akkor a politikus urnához hívhatja a szavazókat odahaza és ily módon megerősítheti saját pozícióit. De a migrációtól, a gazdasági bizonytalanságtól való félelem, valamint a kulturális konzervativizmus változatlanul erős keveréket alkot. Ezért továbbra is sokan fordulnak az egyszerűbbnek tűnő múlt felé. Ám a baloldali populizmus feljöhet, Corbynból könnyen lehet brit kormányfő. Az pedig másutt is feldobná a hozzá hasonlókat. A politikai középnek ebben a helyzetben ki kell találnia valami újat. Mert a populizmus bajban van, de mint mozgalom még nem tűnt le a színről.
A budapesti tudósító úgy látja, hogy Kelet-Európában egy új nemzedék emeli fel a szavát a hatalmasságok ellen, mert a magyar, lengyel, vagy éppen román fiataloknak elegük van a korrupcióból, a hatalom összpontosításából. Azt szeretnék, ha ismét olyan szabad lenne a szellem, mint a rendszerváltás után, és erre az EU-nak oda kellene figyelnie. Hiszen egy nemzedék tiltakozik a fennálló állapotok ellen. Romániában százezrek tüntetnek a kormány ellen, amely olyan pofátlan, hogy a vesztegetések egy részét kivonná a BTK hatálya alól. Szerbiában tízezrek vonulnak utcára az államfő tekintélyelvű vezetési módszerei miatt. A lengyel vezetés szintén tömeges tiltakozásokkal szembesül. Magyarországon a megmozdulások kiváltó oka több szociálpolitikai intézkedés, de igazából már Orbánról és a központosított hatalmi rendszeréről van szó.
Ezek a kormányok nagyon is különböznek egymástól, de az közös bennük, hogy megpróbálják elfoglalni a társadalom kulcspozícióit és rátenni kezüket a gazdaságra. A korrupció eközben a dolgok lényegéhez tartozik. Senkit sem fenyegetnek, hacsak nem derít fel olyasmit, ami a nagyurak érdekeit veszélyezteti, lásd a meggyilkolt szlovák újságírót. A változások lehetősége szintén kézzelfogható, ám az ifjúságból nagyon sokan inkább kivándorolnának Nyugatra, mert az jobban megfelel az ideáljaiknak és ott jobban keresnek. Ez pedig szerkezeti konzervativizmust eredményez Keleten, amire csak ráerősít az EU terve, hogy kevesebb pénzt kíván adni ezeknek az országoknak. Csak a nagyobb jólét szilárdíthatja meg a reformerők helyzetét. Ezt szem előtt kellene tartani Brüsszelben.
A lap szerint sokat elárul a magyar ellenzék állapotáról, hogy egy időben a hódmezővásárhelyi polgármester volt a kormányellenes erők fő reménysége. Pedig nem karizmatikus valaki, aki tömegeket tud magával ragadni. Márki-Zay Péter azonban igen keményen fogalmaz. Az orbáni Magyarországról azt mondja, hogy az egy maffiaállam, a Fidesz példátlan hatalmat összpontosított a kezébe és azt szégyentelenül és gátlástalanul használja is. Ha kell minden hatóságot bevet a maga érdekében. A sajtón keresztül pedig zsarolja, illetve megfélemlíti az embereket. A városvezető ugyanakkor kétli, hogy a kormányt demokratikus úton valaha is le lehet váltani, hiszen ha a mostani uraknak menniük kellene, akkor számolniuk kellene azzal, hogy korrupció miatt a rács mögött végzik. Vagyis számukra létkérdés a hatalom megtartása.
Megoldásként Márki-Zay azt gondolja, hogy olyasmit kellene csinálni, mint egykor a lengyel Szolidaritás. Vagyis nem csupán ellenzékre van szükség, hanem ellenállásra is. Ezen azt érti, hogy egyesíteni kell az kormánnyal szemben álló erők forrásait. És bár ugyan a megmozdulásokon nincsenek sokan, a beszédek arról árulkodnak, hogy az ilyen-olyan ellenzék az ideológiai árkokon túllépve hajlandó is az összefogásra. Az ellenálláson jelképes lépéseket értenek. A mozgalom élére most a szakszervezetek álltak. Ha sikerül sok embert mozgósítaniuk az általános sztrájkra, akkor az Orbán-kabinet valószínűleg jobban odafigyelne a dologra. Az ellenoldalnak nagyon is kapóra jött a rabszolga törvény. Hogy az agresszív akciók sikerre vezethetnek, azt maga a mostani miniszterelnök mutatta be 2006-10 között. A különbség az, hogy jelenleg hiányzik hozzá a vonzó és minden vitán felülálló vezető.
Elszalasztott lehetőségnek tartja Paul Lendvai egy volt oxfordi professzor most megjelent Magyarország-könyvét. Norman Stone, aki annak idején Orbán Viktort is tanította, amikor az Soros-ösztöndíjjal járt Angliában, „Magyarország: rövid történelem” címmel jelentette meg elemzését. Ennek kapcsán a bíráló, az Ausztriában élő közíró rámutat, hogy főleg a miniszterelnök húzásai folytán a világsajtó aránytalanul sokat foglalkozik a magyar politikával, miközben egy kis országról van szó. De hát az EU-ban senki más nem ragadta ilyen mértékben magához az irányítást, ráadásul egy ravasz és cinikus vezetőről van szó. Jobboldali populistaként élvezi, hogy kihívhatja a liberális demokráciát, Putyint pedig a barátjának tekinti.
Mostanság kipaterolta Soros György két érdekeltségét, a CEU-t és a Nyílt Társadalom Alapítványt. Hatalmas médiabirodalmat hozott létre, párhuzamos bírósági rendszert létesített. Egyes agytrösztök úgy ítélik meg, hogy jelenleg Bulgária után Magyarország a legkevésbé szabad, ugyanakkor a legkorruptabb állam az unióban. Nyugati megfigyelők azon tanakodnak, lehet-e még egyáltalán demokráciának nevezni, vagy netán itt már inkább egy ügyesen álcázott tekintélyelvű rendszerrel állunk szemben. Lendvainak az a baja a könyvvel, hogy az tartalmaz jó pár bölcs megfigyelést, de adós marad a történelmi és szociológiai értékeléssel, miközben Magyarország igen fontos helyet tölt be az európai vitában, és Orbán a felismerhetetlenségig megváltoztatta a magyar társadalmat és gazdaságot. Ellenfelei szerint kegyencrendszert alakított ki, gazdaggá tette családját és barátait. De ennek a bemutatása is kimaradt a műből. Ugyanakkor csak felületesen foglalkozik Trianon hatásaival, pedig a Fidesz nagyon is épít azokra.
Az utolsó 100 komment: