A finn soros elnökség nem kegyelmez.

Háromnegyed éve már, hogy az Európai Parlament felszólította az állam- és kormányfők testületét, folytassa le az ún. 7-es cikkely szerinti eljárást az Orbán-kormány ellen. Ez volt az emlékezetes Sargentini-jelentés, amelynek minősített többséggel való elfogadása ellen minden eszközt bevetett a Fidesz, de nem sikerült megakadályoznia, mert saját pártcsaládjának egy jelentős része is ellen fordult. (Például Manfred Weber is megszavazta.)

Orbán ezután arra játszott, hogy elkerülje az elkerülje az eljárás megindítását. Ebben segítségére voltak az Unió soros elnökei, akinek joga összeállítani a Tanács üléseinek napirendjét, és valahogy mindig lemaradt róla az Orbán-rezsim elleni eljárás elindítása.

• 2018 őszén Ausztria volt a soros elnök: Kurzot Orbán (akkor még) mindkettejük szövetségesével, az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárttal tudta zsarolni.
• 2019 első felében Románia a soros elnök. A kisebbségben kormányzó román (valamint populista és korrupt) szociáldemokraták a magyar autokrata az RMDSZ külső támogatását szállította, mert nem vették napirendre az ügyet.

Ezúttal viszont elfogytak az eszközei: július elsejétől Finnország veszi át az elnökséget, és őket Orbán nem tudja befolyásolni (zsarolni, fenyegetni, megvásárolni). Ennek megfelelően

a finn kormánynak elhatározott célja, hogy elindítsa az eljárást az Orbán-rezsim ellen annak kiderítésére, jogállam-e még Magyarország.

Erről az Euronews írt, miután a hírügynökségnek megerősítette egy diplomáciai forrás, hogy erre utal a kormányprogram vonatkozó részlete:

Finnország elnöksége alatt közös eszközöket kell kifejleszteni azért, hogy megerősítsük a jogállamiság alapjait az unióban. Az uniós forrásokat össze kell kötni a jogállamisági normák betartásával. A civil szervezetek és független bíróságok jogállását garantáljuk.

Az eljárás eredménye borítékolható.

• Egyrészt a tények, a magyar média, bíróságok, civil szervezetek, ellenzéki pártok és minden nem pártállami szereplő helyzetének ismeretében.
• Másfelől pedig, mert megvan a politikai akarat.

A finnek nem pusztán elvi-eszmei elkötelezettségből fogják megindítani az eljárást, hanem reálpolitikai számításból. Az EP-választáson elmaradt a fenyegető szélsőjobboldali áttörés, és

a nagyhatalmak is eltökéltek atekintetben, véget vetnek Orbán ámokfutásnak.

Erre utalt már áprilisban a német-francia közös nyilatkozat, amelyik az eljárás lefolytatására szólította fel a román elnökséget (mint láttuk: sikertelenül). Figyelemre méltó, hogy ez közlemény a Fidesz Néppártól való felfüggesztése után történt.

Így már rendszerré kezd összeállni az Orbán elleni európai offenzíva:

• először megvonják tőle a jobboldal támogatását;
• azután - mivel kizárni nem tudják - felfüggesztik pártjának néppárti tagságát;
• majd összefognak ellene a németek a franciákkal;
• korlátozzák a befolyását a néppárti EP-frakcióban is;
• nem engedik, hogy saját emberét jelölje a Bizottságba;
• majd most jön az eljárás megindításának ígérete.

Orbán és rezsimje a helyzetet minden bizonnyal két módon is megpróbálja majd kezelni.

1.  A saját - egyre csökkenő csökkenő számú - szavazói felé. 

A következő hónapokban alkalmasint a finn nagykövet veszi majd át a svéd, a román és az ukrán helyét Szijjártó irodájában, és fogja még ordítani a kormánypropaganda, hogy a finnek álnok, gonosz és rosszindulatú népek, továbbá hogy a magyar nyelv egyáltalán nem rokon a halszagú szaunázókéval.

2.  Ha már napirendre kerül a Tanácsban, akkor meg kell akadályozni a 7-es cikkely szerinti javaslat elfogadását.

Ehhez egyetlen voks is elegendő, de Orbán saját maga értelemszerűen nem vétózhat. Mivel azonban Salvini pillanatnyilag nem esélyes arra, hogy egymaga átvegye az olasz kormányt, és az úzvölgyi események se arra utalnak, hogy Románia támogatása megmarad, csak a lengyel kormány vétója jöhet szóba.

Ugyanakkor nem teljesen elképzelhetetlen, hogy a németek-franciák nyomást tudnak gyakorolni Varsóra (ugyanúgy, ahogy Zágrábra és Pozsonyra is), ezért Orbánnak egy másik támogató után kellett néznie, hogy csökkentse a kiszolgáltatottságát.

Nemigen tévedünk nagyot, ha úgy látjuk, az akció már el is kezdődött, és a cseh kormány vétóját akarják megszerezni. Alighanem ezt a célt szolgálja a Bige László elleni rendőrségi-hatósági akció:

a milliárdos iparbáró cégeinek átadásával akarják biztosítani Andrej Babis cseh miniszterelnök majdani jóindulatát és vétóját.

Ha kérte Bige cégeit Babis, ha nem - a rezsim vezetésének nincs már másik eszköz a kezében.

A Bige elleni eljárás valójában mondvacsinált, már korban koncepciósnak neveznék. Nem más, mint tárgyalási stratégia: a műtrágyamogul adja el, vagy adja olcsóbban a cégeit, amiket valamelyik fideszes strómanon keresztül átjátszanak a mezőgazdaságban érdekelt Babisnak a vétójáért cserébe.

Ennél a mentőakciónál szemléletesebb módon mondjuk nem is tudná megindokolni az Orbán-rezsim, miért van szükség a jogállamisági eljárásra vele szemben.