Politikai gyilkosságok

A szaúdi újságíró és egy ukrajnai aktivista halálának hatalmi vetületei.

jekatyerinagandzjuk2018-09-27.jpg

Sok baja van manapság az USA-nak a szövetségeseivel. És most nem is a morgolódó németekre, meg a franciákra gondolok, akiknek a minap azt a tanácsot adta egy orosz parlamenti képviselő: léptessék ki a NATO-ból az Egyesült Államokat. Mondhatja erre bárki: komolytalan felvetés. De ha meggondoljuk, hogy Emmanuel Macron francia elnök európai hadsereg létrehozását javasolta egy november 5-ei interjújában, mondván: Európának képesnek kell lennie megvédenie magát, legyen szó Kínáról, Oroszországról vagy akár az Egyesült Államokról – lehet, hogy nem is annyira ostoba az az orosz. De van itt más is, ami fejfájást okoz az Egyesült Államok vezetőinek. Talán első pillantásra kevésbé jelentős ügyek, mégis jól jelzik, hogy az eddigi értékrend recseg-ropog.

Még el sem ültek a Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán meggyilkolt szaúdi ellenzéki újságíró, Dzsamal Hasogdzsi ügye által kavart hullámok, most Ukrajnában halt meg az ENSZ egyik helyi képviselőjének munkatársa. A harminchárom évesen elhunyt egykori aktivistát, a narancsos forradalom és a kijevi Majdan megmozdulásainak egyik szervezőjét, Katyerina Gandzjukot még július 31-én öntötték le kénsavval. A támadás következtében testfelületének negyven százaléka roncsolódott. Tizenegy műtétet hajtottak végre rajta, de szervezete november 4-én feladta. A szaúdi és az ukrajnai áldozatban az a közös, hogy mindketten az úgymond amerikai értékek képviselői voltak. Hasogdzsi cikkeit rendszeresen közölte a The Washington Post. Ganzdjuk feltétlen híve volt a 2014-ben a washingtoni adminisztráció támogatásával, puccsal hatalomra került mai ukrajnai rezsimnek. Ám az amerikai értékek képviselete sem az egyiknek, sem a másiknak nem jelentett menlevelet ahhoz, hogy az USA-val szövetséges rendszer más képviselői ne akarják eltenni őket láb alól.

A nyelvi háború is dúl

A szaúdi férfi meggyilkolásának és testrészei talán savval való megsemmisítésének gyanújával egyelőre tizennyolc, az uralkodó köréhez köthető személyt vettek őrizetbe. Az ukrajnai nő ellen maró folyadékkal elkövetett merénylet miatt öt olyan férfit tartóztattak le, akik kivétel nélkül az úgynevezett Antiterrorista Különítmények (ATO) egyikének tagjai voltak. A különböző oligarchák, s részben az ukrán vagy más államok által rejtett csatornákon pénzelt, esetenként külföldi zsoldosokat is foglalkoztató fegyveres szabadcsapatok szerepet kaptak azokban a véres zavargásokban, amelyekkel megteremtették a feltételeket az amerikaiak által Kijevben létrehozott bábkormány létrejöttéhez.

Kívülről nézve minimum szélsőségesen nacionalista nézeteket hangoztattak és hangoztatnak. Sokak szerint az ukrán banderista fasiszták utódai, vagyis újnácik. Ezt a vélekedést azzal alapozták meg, hogy 2014-ben lengyelek és zsidók ellen követtek el atrocitásokat, fegyverraktárakat raboltak ki, Délkelet-Ukrajnában félelemben tartották az orosz anyanyelvű civil lakosságot, esetenként a polgárháborús front közelében élőket sarcoltak meg, a későbbiekben akadályozták az Oroszország – a Krím – és az Ukrajna közötti vasúti és közúti forgalmat, szabotázs akciókat követtek el távvezetékek ellen és így tovább. Köztük többen egyszerűen ukrán hazafinak tartották magukat, mint mostani áldozatuk, a harminchárom éves Katyerina is. Vele talán csak azért voltak elégedetlenek, mert nem értett egyet túlkapásaikkal.

A 33 éves aktivista az utóbbi időben főleg állami, rendőrségi korrupciós ügyek feltárásával foglalkozott. Ezért az is elképzelhető, hogy támadói minden ideológiai megfontolás nélkül, csupán megrendelésre dolgoztak, ami egyáltalán nem ritka dolog Ukrajnában. A helyzetet hivatalból ismerők szerint nő a bérgyilkosságok száma az országban. Ha pedig az ember beüti az internetes keresőbe a „Политические убийства Украинa” (politikai gyilkosságok Ukrajna) kifejezést, pillanatokon belül csaknem 30 ezer találatot kap. A BBC-től a legelvakultabb ukrán nacionalista portálokon át az orosz hírforrásokig ömlenek az elemzések, a természetesen sok átfedést tartalmazó, különböző szempontok szerint összeállított listák. A szövegekben egyébként még annak is jelentése van, hogy a szerzők az Ukrajnában (в Украине), vagy az Ukrajnán (на Украине) formulát használják-e. Az utóbbit az Oroszországhoz húzók részesítik előnyben, előbbit a nyugatos ukránok. Ám megeshet, hogy a fordítottjával az olvasó megtévesztését akarják elérni a szerzők, a szerkesztők, vagy éppen a váltogatásukkal a távolságtartást fejezik ki.

Eltussolják az ügyeket

A szaúdi újságíró brutális elintézése miatt a művelt Nyugat fölhorkant. Ez már tényleg több a soknál! – zúgolódtak azokban a médiumokban és a politikai boszorkánykonyhákban, amelyek eddig simán szemet hunytak Belgrád bombázása, Irak mondvacsinált ürüggyel való szétverése, Líbia és Szíria lerombolása miatt, s amelyek az emberiesség, a nemzetközi jogok védelmezőiként oly buzgón követelték és támogatták több ország ellen is a különféle gazdasági szankciókat az elmúlt évtizedekben. Ám Donald Trump amerikai elnök gyorsan lehűtötte a kedélyeket, mikor kijelentette: a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverexport leállítása sértené az amerikai foglalkoztatottságot, az USA egyik legfontosabb közel-keleti szövetségesével kapcsolatban nagyon óvatosan kell eljárni, jóllehet annak értékrendje, mindennapi gyakorlata szöges ellentétben van az amerikai alapelvekkel.

Az ukrajnai aktivista halála még túlságosan friss ahhoz, hogy ilyen rendkívüli gesztusra telt volna az USA elnökétől. Ráadásul elég gondja volt neki a félidős választások miatt, meg aztán egyre inkább megközelítik az ország déli határait a bebocsátást kérő ezrek. Viszont mégiscsak egy ENSZ-aktivistáról van szó. Ezért az USA, az Egyesült Királyság kijevi nagykövetsége, az ENSZ ukrajnai képviselője, a kanadai kormány, az Európai Unió nem tehette meg, hogy ne nyilvánítson részvétet a családnak. És persze követelték a bűnösök felelősségre vonását. De ökölrázás ide vagy oda, gyanítom, Katyerina Gandzjuk ügye is megfeneklik majd egy ponton. Ahogyan a szaúdi történetben szintén takargatják a fő felelőst, az ukrajnai esetben – dacára a hónapok óta zajló nyomozásnak – a megrendelő személyéig még nem jutottak el.

Mint amiként nagyrészt eredménytelenek voltak a vizsgálatok annak az egyes közlések szerint több tucatnyi közéleti szereplő, újságíró meggyilkolásának ügyében, akik az elmúlt négy évben lettek merényletek áldozatai Ukrajnában. Az ügyek egy részét titkosították. Ha azonosítottak is feltételezett elkövetőket, azokat nem sikerült elfogni. De nem kell kell csodálkozni a hatóságok tessék-lássék hozzáállásán.  Hiszen az illetők még csak valamely nagy nyugati médium tudósítói sem voltak, és nem volt közük valamelyik nemzetközi szervezethez. Őket egyszerűen a nyugati érdekeltségek keleti térnyerésével szükségszerűen velejáró, a külvilág számára lényegében ismeretlen áldozatai közé sorolják. Különösen akkor, ha a hatalom mai birtokosait bírálták. Bár meg kell jegyezni, hogy az említettek különítményeseknek is számolniuk kell a sértettek vagy a belső ellenlábasok bosszújával. De egyébként ennyi!

Halálukkal is a politikát szolgálják

Ahogyan vállrándítással intézzük el az iraki beavatkozás nyomán elpusztult milliónyi civilt és a Líbiában, a Szíriában, az Afganisztánban a szövetségeseink bombái által megölt százezreket, a földönfutóvá tett tízmilliókat. Amihez segédcsapatokkal, katonai eszközökkel, bázisok használatának átengedésével, bizony, gyakran Magyarország is hozzájárul. Aztán a halálukkal, a nyomorúságukkal legföljebb a multinacionális tőke további profitszerzését, s az ehhez kapcsolódó politikai játszmákat szolgálják az áldozatok. Úgy, ahogyan most Katyerina Gandzjukkal történik. Az Ukrajnában jövő tavasszal esedékes választási kampány előjátékában kapott máris szerepet. November 6-án épp az ő esetére hivatkozva jelentette be lemondását Ukrajna főügyésze, bizonyos Jurij Lucenko. Azt akarja bizonyítani ezzel: nincs közvetlen kapcsolata a hatalommal, mert ő úgymond kötelességtudóan szeretné végezni a vizsgálatot a gyilkosság ügyében.

Magam sem értem, miként képzeli ezt, ha egyébként nem töltené be a tisztséget. De ennek egyelőre nincs is jelentősége, mert az ukrán parlament, a Verhovna rada, az előzetes voksoláskor nem szavazta meg a kérelmét. Ám sokak szerint ez valójában egy elterelő hadművelet része. A Petro Porosenko államfő bizalmasaként számon tartott főügyészt lelkiismeretes emberként jelenítik meg a közvélemény előtt annak érdekében, hogy a választási kampányban meghatározó szerepet játszhasson Porosenko oldalán. Az általa az ügyészségen pozícióba segített hívei segítségével ugyanakkor biztosítani tudja, hogy az ukrajnai ügyészi szervezet a hatalom jelenlegi letéteményeseinek érdekei szerint működjék. Katyerina Gandzjuk pedig nyilván hatalmas állami koszorút kap a sírjára, s talán még az államelnök is szónokol a temetésén. #  

CÍMKÉP: Szeptember 27-én, kórházi ágyán adott nyilatkozatot Jekatyerina Gandzjuk az őt ért kénsavas támadásról (Forrás: TCN Ukraina – képernyőkép, link a szeptember 27-ei nyilatkozathoz)