Az Orbán-bolsevikokat mentegeti gyakran a műsorvezető, még ha nem is ez a szándéka.

Lehet, hogy nem tudja, de teszi. A marxi tétel parafrázisával szoktam mentegetni magamban Bolgár Györgyöt, a Klubrádió veterán műsorvezetőjét, mikor gyakorta oly bosszantóan inti megértőbb magatartásra, óvatosabb fogalmazásra az Orbán-kormány vérlázító intézkedéseit, nem különben a finomkodó ellenzéki pártok vezetőit bíráló betelefonálókat. Ha valaki szóvá teszi ezt, akkor azt mondja: neki figyelembe kell vennie a jelen nem lévő másik oldal szempontjait is. Fel kell vállalnia az ördög ügyvédje szerepét, mert ezt követeli meg az írott és íratlan újságírói etika.

Meddig sasszézhat egy újságíró?

Egyet is értenék Bolgár Györggyel, ha kiegyensúlyozott, minden politikai erőnek egyenlő esélyeket nyújtó rendszerben élnék. Ez azonban a nemzeti NEM együttműködés rezsimje, ahol minden hatalom egy maroknyi, a szó szoros értelmében bolsevik, azaz egy torz választási szisztémában parlamenti kétharmadot szerzett többségi erő kezében összpontosul a választók nem egészen felének szavazatával. (Hogy mindenki számára érthető legyen: a bolsevik kifejezés az orosz bolsinsztvo = többség szóból ered. További magyarázathoz ajánlom az internetes lexikonokat.)  Ennek révén visszaélésszerűen gyakorolja a hatalmat az Orbán-bolsevikok maroknyi csoportja. Immár maguk alá gyűrtek a törvényhozástól a jogszolgáltatás egy részén, az önkormányzatiságon, az oktatásügyön, a médiarendszeren át minden fontos területet egészen a gazdaságig. Ugyanakkor gyakran az ellenzéki pártok szerepével kapcsolatban is furcsa kérdések támadnak az ember agyában.

Ebben a világban, ahol a hatalommal való visszaélés és elvtelen kiegyezés mindennapos, talán ideje lenne felülvizsgálni a két ellenérdekű fél közötti közvetítés, sasszézás újságírói felfogását. Legalábbis bennem egyre növekszik az igény arra, hogy mindig egyértelműen valljon színt az újságíró, a műsorvezető, hogy a konkrét ügyekben kinek a nézetével azonosul. Bolgár úr esetében általában ezzel nincs gond, de ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben rejlik. E tekintetben bizony már van hiányérzetem. S a jelek szerint nem csak nekem. Többen szintén hangot adnak az enyémhez hasonló kifogásoknak magában az adásban is, főleg Bolgár György szünnapján, amikor más műsorvezető ül a mikrofonja előtt.

Másokat is hagyni kellene szóhoz jutni!

Hangot is adhatnak, hiszen a Megbeszéljük… című műsor felfogása egyre inkább ellentétben áll a rádió folyamatosan megújuló, friss szellemi élményeket kínáló, gyakran avantgárd módon formabontó, kulturáltan radikális rétegműsorainak hangvételével. Ám Bolgár úr, mint utolsó mohikán, mintha küldetésének érezné a múltbeli szemléletmód továbbéltetését a csatorna talán leghallgatottabb, közéleti kérdésekkel foglalkozó adásaiban. Például szinte mindig szerepet kap a hét hazai politikai eseményeit feldolgozó Hetes Stúdió című műsorban, gyakran akadékoskodással, szétbeszéléssel csillapítva a többiek indulatát.

Magához ragadta a szót az elmúlt hétvégén is, amikor a több tízezres tüntetés résztvevői közül nem egy, a testi épségét is veszélyeztető, mostanában erőre kapó politikust, nem egy fiatal résztvevőt kérdezett a benyomásairól, hanem a negyven éve a politikában csacsogásával jelen lévő Lendvai Ildikót. Nem vitatom, hogy jól bánik a szavakkal, de lássuk be, ő már minden volt a hazai közéletben és annak ellenkezője is. Vele együtt jutottunk oda, ahol, vagyunk. Hagyni kellene végre másokat szóhoz jutni, s főleg cselekedni! Olyannyira bosszantott ez az életidegen interjúalany-választás, hogy pár percen belül kikapcsoltam a rádiót, ami egyébként nem szokásom. Tehetett-e vagy sem Bolgár úr arról, hogy az MSZMP–MSZP lényegében nyugalomba vonult vezető politikusát találták meg a végeláthatatlan tömegben, nem tudom. De a két veterán unalomig ismert fordulatokra épülő beszélgetésének ódiumát mégiscsak az egyébként kiválóan tájékozott, bár nyilvánvaló nemzetközi és hazai elkötelezettségei miatt korántsem pártatlan, idős rádiós fejére kell fordítanom.

Megtestesíti a nyárspolgári lamentálást

Annál inkább, mert arról biztosan csak ő tehetett, aminek január 8-án, 18 óra előtt voltam fültanúja. Mikor bekapcsoltam az autórádiót, már javában folyt az adok-kapok Bolgár úr és egy, a hangja után ítélve, fiatalember között. Utóbbi azt bizonygatta: ha a hatalom erőszakkal lép fel a tüntetők ellen, akkor nekik is joguk van erőszakosabb eszközökhöz folyamodni. Például az anno ellenzékben lévő Orbán Viktorhoz hasonló módon kordonbontáshoz, áttöréshez. Bolgár György viszont szinte megrémült ettől: „Erőszak? Erőszakosság semmiképpen! Új, okos jelszavakat kell kitalálni, új módszereket, de a keményebb megoldásoktól isten ments!”– vetette ellen többször is. Hangja egyre mérgesebbé vált, minthogy beszélgető partnere, a megmozdulások egyik feltételezhető szervezője, csak mondta a magáét. Azért a bizonytalanságom, mert Bolgár úr olyannyira kijött a béketűrésből, hogy a végén nem mondta el, kivel is beszélt, a rádió archívumából viszont többszöri próbálkozással sem voltam képes előhalászni ezt a részt.

Mindenesetre, amit hallottam, épp elég volt ahhoz, hogy arra gondoljak: erről a nyárspolgári magatartásról értekeztem előző posztomban. Arról a lebeszélő, mindig mindent megmagyarázó, a cselekvést bénító viselkedésről, aminek tanújelét adta Bolgár György is abban a kedd esti beszélgetéstöredékben. Bár lehet, hogy maga sem tudott róla, mégis azt tette, amiért hálásak lehetnek neki az Orbán-rezsim propagandistái. Már-már lelkiismeret-furdalást keltett sokakban, akik vállalták és vállalják a hóban-fagyban való kiállást, a megbélyegzést, akár a rendőrségi, a munkahelyi vegzálást a cinikus törvényalkotás, a hatalom önkényét ellensúlyozó intézményrendszert lebontó, a multinacionális cégeknek és a hazai oligarcháknak a dolgozókat kiszolgáltatottá tevő, őket olcsón áruba bocsátó hatalom ellenében. Külön fájdalom, hogy egyébként szellemi teljesítménye előtt fejet hajtok. De azt még jobban fájlalom, hogy történik mindez az egyetlen jelentékeny, bár épp az Orbán-rezsim által partvonalra szorított, Budapesten kívül csupán interneten hallgatható ellenzékinek tekintett rádióban. #

CÍMKÉP: Bolgár György, a Klubrádió veteránja – Gyakran akadékoskodással, szétbeszéléssel csillapítja az indulatokat