BEKIÁLTÁS: Kifelé a tisztképzés szentélyéből!

A múzeumháborúval a letűnt korszakok egyik szimbólumát akarja magáénak tudni az Orbán-rezsim.

magyartermeszettudommuzeumfoglalkozas.jpg

Naiv és jó szándékú emberek megnyilatkozásait hallgatom a Magyar Természettudományi Múzeum Debrecenbe költöztetéséről. Az Index információi alapján kutakodó Népszava úgy tudja: egy olyan kormánydöntéssel, amit nem kell megjelentetni a Magyar Közlönyben az a határozat született, hogy a múzeumnak az év végéig ki kell költöznie a Ludovika épületéből. Előbb egy ideiglenes helyre, majd tíz éven belül a Debrecenben felépülő kiállítóhelyre. Azóta az éteren keresztül és internetes közösségi fórumokon többen, köztük egykori debreceniek, győzködik a kormányt, hogy vissza kell vonni a döntést, mert

♦ Időről időre gyerekes családok, iskolai osztályok sokasága keresi fel a gyűjteményt nem csak Budapestről, hanem az ország minden részéből. A kiállítás Debrecenbe költöztetésével sok kisdiák számára túlságosan nagy távolságra kerülnének a látnivalók.

♦ Debrecenben még az új kiállítótér helyét sem vásárolták meg, vagyis nemhogy az építkezés, de a tervezés sem kezdődhetett meg. Ebből következően ideiglenes terekben kellene összezsúfolni az anyagot, ami óhatatlanul kártétellel jár, a tudományos kutatások leállásáról, az ismeretterjesztés megszakadásáról nem is beszélve.

♦ A vidékre költöztetés semmilyen szakmai érvvel nem támasztható alá. Ráadásul igen valószínűtlen, hogy a felkészült, ám lakásuk és több más ok miatt a fővároshoz kötött munkatársak követnék a gyűjteményt a legalább tízéves vándorlásban.

♦ 1994-ben kezdődött és több lépcsőben zajlott az épület átalakítása, rekonstrukciója a Nemzeti Múzeum természettudományos gyűjteményéből 1991-ben önállóvá alakult Magyar Természettudományi Múzeum számára. A kiköltöztetéssel veszendőbe menne a sok pénz, illetve horribilis összegbe kerülne az intézmény elhelyezése.

Ám már évekkel ezelőtt voltak baljós előjelek. Amikor megszületett a döntés, hogy 2012. január 1-étől a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetemből kiváló Közigazgatás-tudományi kar átalakulásával a budapesti VIII. kerületben kell létrehozni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campus épületeit, kérdésessé vált, hogy nem lesz-e áldozata ennek a múzeum. A 2014-ben publikált építészeti leírásban az olvasható, hogy a központi épület múzeummá való teljes átépítése – Minő különös! – megakadt. Ennek ellenére ebben a szövegben még arról van szó, hogy

„A tervezett felsőoktatási funkció úgy kerül az épületben kialakításra, hogy közben a múzeumi funkciója is megmarad”. Igaz, olvasható valamivel lejjebb:Az új funkció némi átalakítást igényel a már megvalósult múzeumi területeken is.” Ám, hangzik a biztatás:Az épületen kívüli, valamint az udvar alatti múzeumi területek csaknem érintetlenek maradnak. Az egyetem elhelyezése csak a Ludovika épületben elhelyezett múzeumi funkciókat érinti”.

Úgy néz ki, hogy ennek most fuccs. A lebegtetés, az információk fokozatos adagolása, a szalámitaktika alkalmazóinak ebben az esetben is sikerült elaltatni a közvéleményt. Persze, a még aggódó kevesek a múzeum előtti tüntetés szervezésétől, a kiállítás tömeges felkeresésén át, a vendégkönyv bejegyzésekkel való teleírásáig több ötlettel előálltak már, miként lehetne meggyőzni a kormányt, hogy módosítsa döntését.

Mintha arról lenne szó, hogy csupán nem eléggé tájékozottak a döntéshozók, ezért észérvekkel jobb belátásra lehet bírni őket. Ehhez képest egy kezemen megszámolhatom, hány rögeszméjét módosította az Orbán-kabinet az utóbbi tíz évben a közvélemény nyomására. Nekem az a visszatérő benyomásom a nemzeti (NEM) együttműködés kormányának hozzáállásáról, hogy dafke nem változtatnak. Olykor inkább rátesznek egy lapáttal. Lásd kisvasút! Ha nem tetszik, akkor meghosszabbítjuk a pályáját…

De engem meg lehet győzni. Csakhogy a célszemély nem én vagyok, hanem maga Orbán Viktor illetve tágabb környezete. Őket azonban, szerintem, nem észérvek vezérlik, hanem az, hogy érzelmeket kiváltva űzzék a hatalmi játszmákat. Ezért veszik vissza, sőt, ha időközben megsemmisült, építik fel ismét mindazt, ami a szemükben a királyi Nagy-Magyarországot, s annak halvány visszfényét, a Horthy-rendszert jelképezte. Kerül, amibe kerül, pusztuljon el emiatt, aminek el kell pusztulnia!

A Magyar Természettudományi Múzeummal összefüggő mostani döntés mögött sincsenek a köznapi gondolkodás szerinti észérvek. A historikus-érzelmi alapú kormányzás szolgálatában áldozzák fel ezt a gyöngyszemet. Sorsát az pecsételi meg, hogy ebbe az 1863-ban elkészült, monumentális épületbe és környékére telepítették. Ez a hely azonban a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia, az 1945 előtti magyarországi katonai felsőoktatás legrangosabb intézménye volt. Az Orbán Viktor rezsimjét támogatók egy része számára ma is egyfajta szentély.

Ez a rezsim egyebek között arra épít, hogy dicsőnek láttatja azt a múltat, amely után katasztrofális terület- és lakosságvesztés, a két vesztes háború miatti sok százezres emberveszteség és romhalmaz maradt nem engedhet ki a markából egy támogatói számára fontos ereklyét. Egy olyan szimbólumot, amely segít heroikus színben láttatni az egész egykori keresztény úri arisztokráciát a főpapokkal, meg a dzsentri középosztállyal. Ennek a társaságnak valóságos és képzelt utódai alighanem a királyi tisztképzés e szentélyének gyalázataként élik meg, hogy benne most gyerekek sertepertélnek, ámulattal és izgatottan ismerkedve a természeti világ csodáival.

Attól tartok, hogy aki nem ebből kiindulva kezd hozzá a múzeum megmentéséhez, eleve kudarcra lesz kárhoztatva, mert nem igazán érti, mi motiválja az ellenfelét. Minthogy e kormánydöntés is a rezsim lényegéből fakad, a múzeumháborút is el fogja veszíteni, aki nem a rendszer kritikájára alapozva fogalmazza meg a tennivalókat. Nem öröm, de ez van. Egy évtized múltán végre el kellene kezdeni ébredezni! #

CÍMKÉP: Gyerekfoglalkozás a Magyar Természettudományi Múzeumban – Fotó forrása: az intézmény honlapja