Csak nem arra vár a kormányfő, hogy a feszültségek nyílt összetűzésekhez vezessenek?

A cím ne tévessze meg az olvasót! Nem a Marlene Dietrich előadásában híressé vált dalról, a „Sag mir, wo die Blumen sind”-ről szeretnék itt értekezni. Ráadásul azt gondolom: ha nem természeti katasztrófa következményeinek felszámolására kell kirendelni őket, békeidőben a laktanyákban van a helyük a katonáknak, Ám jellemző, hogy a mai, július 9-ei, budapesti körutam vége felé mégis az említett dalnak a címben idézett sora jutott eszembe. Ekkor már a sokadik tömegközlekedési járművön tapasztaltam, hogy az utasok legalább fele nem visel maszkot. Ha visel, akkor is az álla alá tolva, vagy csak a száját takarva hordja.

De szinte meg is riadtam saját, a katonákat felidéző gondolatomtól. Hogy juthattak eszembe? Hiszen márciusban még ilyen címekkel adtam közre jegyzeteket a Bekiáltás blogban: „Orbán teljhatalmat akar”, „Lopakodó államcsíny”, „Fegyveres katonák! Laktanyákba!” És így tovább. Ezekben a cikkekben többek között azt írtam:

„Még Ukrajnában sem vezényeltek ki katonákat civilek ellen, Magyarországon már ők cirkálnak a köztereken.” / „Orbán Viktor az ellenzék, a média elleni erődemonstráció részévé tette a katonákat.”

Nyilván, sokan emlékeznek arra, hogy páncélozott szállító harcjárművek jelentek meg Budapesten, a Széna téren, március 20-án. Idővel pedig tiszteket irányítottak a kórházakba és egyes cégekhez. Ők ma is ott ténykednek. Általában véve az egész járványügyi védekezésnek hangsúlyozotton katonai jelleget kölcsönöztek. Onnan kezdve, hogy a kormányfő kijelentéseit harcias kifejezésekkel tűzdelte, egészen odáig menve, hogy az operatív törzs naponkénti sajtótájékoztatóin két egyenruhás fogott közre egy nagymama külsejű és modorú hölgyet, akinek nyilvánvalóan az volt a fő feladata, hogy megkíméljen bennünket az érdemi információktól. Meg is emlékeztem róla a „Búcsú Müller Cecíliától” cikkemben.

Sokan szemléltük riadtan mindezt. De lám, milyen alattomosan veszik bele magukat a tudatba a manipulatív üzenetek! Minden berzenkedésem ellenére, engem is hozzászoktattak, hogy elfogadjam: ha anomáliát látok, katonákért kiáltson a tudatalattim. Valójában azt a kérdést kellett volna föltennem:

Miért nem járőröznek intézkedésre jogosult rendőrök, polgárőrök a metrószerelvényeken, az autóbuszokon, ha még mindig a nyakunkon a baj, sőt, ha ismét nőhet a veszély?

Ugyanis azt hallani a hírekből, hogy a környező országokban megint növekszik a fertőzöttek száma. Ebben a helyzetben a szinte még életbe sem léptetett utazási könnyítések felfüggesztését fontolgatja több kormány. Köztük a magyar is. Ha így áll a dolog, akkor nem az lenne a közérdek, hogy a renitensekkel szemben tehetetlen autóbusz-, és villamosvezetők segítséget kapjanak a hatóságoktól? Hiszen a hangosbemondó, meg az autóbuszok és villamosok ajtajára kifüggesztett plakátok intelmeit egyre többen hagyják figyelmen kívül. És próbálja csak valaki jelezni nekik: ha már nem is hordják azt a fránya maszkot, legalább húzódjanak odébb, s ne lihegjék tele mások arcát, meg a környékét! Még jó, ha csak kelletlen megjegyzéseket tesznek rád, s nem durva sértésekkel reagálnak.

De azt is megkaphatod, hogy utánad jönnek, ha leszállsz, s nem köszönöd meg, ami aztán következik…

Nem mondom, szép lenne az a világ, ahol gyakorlatilag mindenki belátja: mások érdekében el kell viselni azt a kis korlátozást, ami a maszk viselésével jár. De nyilvánvaló, hogy ez a világ még nem jött el. Sőt, sokan a lumpenitás akkora öntudatával néznek ki a fejükből, hogy hovatovább annak kell szégyellnie magát, aki védőeszközt hord. Nem saját magáért, hanem másokra tekintettel. Azokat védi ezzel, akik lesajnálva néznek rá, mert lúzernek tartják. Merthogy okkal gondolják: az illetékesek, pontosabban fogalmazva, a hatóságok nem fogják megvédeni tőlük a csendes és kiszolgáltatott többséget.

Nem mintha az effajta fellépés nem hordozna némi vszélyt magában. Hiszen, ahol az erőszakszervezetek képviselői jelennek meg, ott mindig megvan a hatalommal való visszaélés veszélye. De ha arra gondolok, hogy az iskolákba annak ellenére rendőröket vezényelnek, hogy tudván tudják, mire vezetett ez az Egyesült Államokban, miközben éppen oda nem jut elég gyalogos járőr, mnt most, átmenetileg a tömegközlekedés legforgalmasabb vonalaira, hát akkor ezt nem tudom, hova tegyem.

Ha csak arról nincs szó, hogy az illetékesek, a hatóságok csupán a kormány rendelkezésére, sőt egyedül a kormányfő intésére mozdulnak ebben a helyzetben. Ám a kormányfő nem emeli fel a kezét. Kivár. Közben, a gazdasági nehézségeket megtetéző más, gyakran általa gerjesztett okok miatt is, újabb és újabb konfliktusok keletkeznek a társadalom egyes csoportjai között. Csak nem arra vár, hogy mindez végül nyílt összetűzésekhez vezessen? Csak nem olyan helyzetet akar előidézni, amelyben kivezényelheti a laktanyákból a katonákat? Szeretném hinni, hogy csak a tudatalattim rakoncátlankodik már megint, amikor ezeket a kérdéseket sugallja nekem…#

CÍMKÉP: Katonai rendészeti járőrök Győr belvárosában, 2020. március 23-án, már maszkban (Fotó: honvedelem.hu / MTI, Krizsán Csaba)