Magányosnak lenni nem bűn

2018. december 06. 07:55 - csajokespasik

„Miért volt mindig is ilyen nyögvenyelős az egyedülállók társadalmi elfogadása? Mintha valami lelki defekt volna” – kérdezi mai Posztolónk, aki nem tartja magát antiszociálisnak, mégis egyedül képzeli el az életét. A barátok fontosak számára, de egy állandó társas kapcsolatban már nem tudja elképzelni magát.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Most, hogy jönnek az ünnepek, újra megkaptam, hogy még mindig egyedül vagyok, 37 éves férfiként. Erről persze én is sokat tehetek, az a különbség, hogy én nem hibáztatok senkit. Én választottam. De amikor már a fodrászomtól kezdve barátokig és rokonokig mindenki azt kérdezgeti, miért nem nősülsz már meg és alapítasz családot, én pedig már-már deviánsnak érzem magam, amikor mentegetőzöm vagy elodázom a dolgot. A szüleim is csak lassan nyugodtak bele ebbe, hogy nem lesz unoka. Mondják, hogy egyedül maradok öreg koromra, és abban mi a jó. Ez is egy opció. De nem tervezek 90 évig élni. Erről mondjuk gondoskodom is.

Amúgy ismerek egy 74 éves bácsit, akinek se kutyája, se macskája, nem nősült meg, rokonai nem tudom, vannak-e, én nem láttam, hogy nagyon látogatnák, és ő az egész utcában a legnormálisabb. Vidám és egészséges, nem nyúzta szét egy öreg nej az idegeit.

Nem azért választottam a magányt, mert gonosz a világ, és nem bízok a nőkben, vagy nincsenek anyagi tartalékaim, vagy felelősségtudatom, hanem mert úgy lettem lelkileg összerakva, hogy erre nekem nincs igényem. Nincs bennem ilyen kényszer. Barátnőim voltak/lesznek, de egyikkel sem tudtam együtt élni, kb. öt órát sem. Én tudatosan döntöttem úgy, hogy nem keresek tartós kapcsolatokat, nem vagyok lelki beteg, egyszerűen olyan vagyok, aki nem tudja megosztani az életét senkivel. Nem vagyok magányos, sok barátom van, de főleg ők is olyanok, akik ezt tudatosan választották, mert olyanok, mint én, vagy épp elváltak, és házasságot soha többet. Sok barátom azért tűnt el az életemből, mert elkezdtek családozni és az teljesen kitöltötte az életüket, idejüket. Ha hívtam őket, csak lemondást kaptam, hogy most ezért meg ezért nem... Azért a családnak nem kéne a társasági élet halálát jelenteni. Csak meg lehet ezt oldani. A baráti kapcsolatok legalább annyira fontosak, mint családozni.

Ki tud olyan kisebb 35-40-en túliak (nők és férfiak) baráti társaságáról, ahova csatlakozni lehet? Akik hasonló gondolkodásúak, de mégsem antiszociálisak. Akiknek nincs családjuk, párjuk, vagy mert tudatosan döntöttek így, vagy valamiért nem lehet, vagy már széthullott és nem akarnak egyedül lenni. Esetleg van párjuk, de fontosnak tartják a saját privát szférájuk teljes körű megtartását is. Valakivel beszélgetni, iszogatni.

Kérdésem a hozzászólókhoz: (talán ilyen kérdés még sosem volt egy társkeresőn) - Miért volt mindig is ilyen nyögvenyelős az egyedülállók társadalmi elfogadása? Mintha valami lelki defekt volna. Ez is egy életmód, és ha mások folyamatosan azzal bombázzák, hogy álljon be a sorba, azt egy idő után már fáj hallgatni. Ez nem egy tömeges jelenség annyira, hogy veszélyt jelentsen a hazára meg a népszaporulatra, körülöttem nagyon sokan családoznak. Egy csekély darabszámú emberről van szó, akik ugyanolyan normálisak, mint bárki más, csak épp életük ezen szegmensét máshogy képzelik el, másra van igényük. És nem akkor nevezik csak sikerültnek az életüket, ha családjuk van, meg autó + ház és miegyéb.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr6414442328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása