Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Olvasók! Kíváncsi lennék, vajon tényleg én állok-e rosszul ehhez az egészhez... Én spórolósabb vagyok, a párom nem annyira (31 vagyok, a barátnőm 26, három éve lakik nálam). Neki van egy olyan hatása, hogy utólag jövök rá, ha nem figyelek oda, mindenben őt követném, csak azért, mert azt akarom, hogy boldog legyen. És azzal, ha ő boldog lesz, azt gondolom, én is, és mindenki az lesz, barátok, szülők. Nem tudom, miért gondolom így, ne is kérdezzétek : ) Szóval, a spórolás. Én nem vagyok anyagias, de herdálós se, inkább pénzügyileg megfontolt. Egy ideig beleegyeztem mindenbe, ami fejlesztést javasolt itthonra, ami mindkettőnk érdekét, észszerű kényelmét szolgálja...

Később már a véleményemet se kérte ki, csak bejelentette, hogy ezt + azt vett. Most az van, hogy vegyünk új autót, mondom, nem fussa rá, ...akkor vegyünk fel hitelt - mondja,... mintha ez egy tartós megoldás lenne. ... ő nem volt mindig ilyen. Van egy barátnője, aki az az igazi P...a, és tőle sajnos elég sok rosszat eltanult, nem jó hatással van rá, hibás mintákat vesz át. Neki valami ügyvéd a férje, és ami neki megadatott - már amit kisajtolt belőle -, azt magának is el-eltudná képzelni... Ilyen tipikus női huzavona ez köztük, csak nekem kéne biztosítani. De ilyen alapon neki miért járna ugyanaz? Mások a körülmények, ezt nem fogja fel.

Egyre kevésbé érdekli a véleményem. Ha vitázunk, nagyon hamar elveszti a türelmét, ha nem ér célt nálam. Amúgy ő nem egy plázaeladónő, értelmes állása van (Levéltár) azért nem értem. Próbálom a jó döntések felé irányítani, de akkor meg abból van baj, hogy a véleményét akarom megmondani, megmásítani.

Legutóbb elmesélte, hogy hova viszi idén a b.nőjét a férje nyaralni és már előre félek... : ) márciusban ingatlanokat nézegetett, és magába a településbe, meg egy-egy házba szeretett bele kép alapján, az már másodlagos szempont volt neki, hogy bonyi a megközelítése és mekkora a rezsije...

Én mindig is olyan döntéseket hoztam, ami mindkettőnknek kedvez. Utólag néha ő is belátja az igazamat. De kicsit már unom, hogy ha nem akarok vitát, nekem virágnyelven kell át-és átfogalmaznom valamit, hogy ne érezze sértve a jogait. Hogy én ezt másképp csinálnám ...önző hozzáállás, de én nem nyomom el, cserébe ugyanezt elvárom, még ha a tanácsaim az egyik fülén be a másikon meg ki. Tudom, ha egynémely vágyát valóra váltom, azt később bánni fogom, mert nem a jó irányba viszi. Ha ennyire nem látjuk ugyanúgy a dolgokat, van közös jövőnk?