„Egyszer viccből eldugtam a telóját, őt meg kiverte víz, hogy hol van, de mielőtt felforgatta volna a lakását, odaadtam neki” – A mobilfüggő negyvenes úr nem szereti az időpontok betartását, éjszaka él igazán, és ha nem találja a telefonját, amin egyfolytában lóg, pánikba esik. Levélírónkban az a gondolat motoszkál, hogy az összeköltözést talán nem is kéne annyira erőltetnie.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy cirka fél éves kapcsolatról van szó, a férfi negyvenes, én harmincas vagyok. Tiszteletben tartom a saját idejét, nem lógok a nyakán állandóan, tudom, hogy ő zárkózottabb típus, bár az elején többet mozdult ki. Megértem, hogy vannak ilyen emberek is, és amikor többet mentünk helyekre, akkor is éreztem, hogy nyögvenyelősen teszi, nem szívesen megy emberek közé, akkor én mentem fel hozzá, de még akkor is mondta, hogy elég lenne neki heti egy-két alkalom, amikor mondtam, hogy heti három találkozó, akár nála, akár bárhol, nekem egy alap dolog lenne, amit nem érzek soknak olyan ember társaságban, akit kedvelek.
A Facebook- aktivitása elég nagy, ott érzi jól magát ( egyszer történt olyan katasztrófa, hogy valami miatt nem tudott belépni a fiókjába és végig arról beszélt nekem, vajon miért, és mi lehet a gond és úristen, mi lesz, ha feltörték, vagy valami miatt törölték a fiókját? Aztán amikor helyreállt már másnap, annyira boldog volt, amikor újságolta, hogy szinte nem is láttam még ilyennek). Nekem is sokat ír, minden történésről beszámol, ami érintette, jobban szeret írni, mint beszélgetni, erre már rájöttem. Ő rendszertelenül él, legkorábban hajnali kettőkor fekszik le, és dél körül ébred, emiatt fáradt és a haja is részben már kihullott. Neki ezért fárasztó velem 4-5 körül találkozni, mert addigra még nem tért magához, aztán lassan-lassan rendbe szednie magát és elindulni, át a városon, ez is trauma neki. Iszonyú szenvedés időben odaérnie helyekre: azt mondta, hogy ő és az idő gyerekkora óta nincsenek jóban. Arról már lejött, hogy a jelenlétemben is a telefonját babrálja, de szex után az első, hogy megnézi a mobilját. Néha mintha azt is érezném, hogy sietteti a dolgot, csakhogy minél hamarabb megnézhesse. Egyszer viccből eldugtam a telóját, őt meg kiverte víz, hogy hol van, de mielőtt felforgatta volna a lakását, odaadtam neki. Komolyan, mint egy rossz vígjáték már. Nem tudok így vele komoly kapcsolatot tervezni, összeköltözést meg főleg nem, mert teljesen eltérő a napi ritmusunk.
