Ő kapcsolatot szeretne, én inkább csak barátságot

2020. február 14. 08:39 - csajokespasik

       

               Adva van egy szerelmes lovag, aki nem rég fedte fel lapjait Levélírónknak, akinek most olyasmit kéne éreznie, ami nem működik tapsra. Szereti őt, mint embert, de nem látja benne a férfit. Valentin-napi posztunk azt a kérdést feszegeti, lehet-e barátságból szerelem?          

 
       

               Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

A tavalyi év elején ismertem meg őt. Egyelőre csak barátok vagyunk, elég sűrűn találkozunk, anyukáját is imádom.

Én 20 éve ugyanott lakom, megvan a magam élete és szokásrendszere. Meglepett, hogy ő egyértelműsítette nem rég a rám vonatkozó szándékait. Ő egy nagyon jószívű ember, 47 éves, de nem az esetem, „úgy” nem fog meg benne semmi. Szűkszavú, kevés barátja van, és elég prűdnek is gondolom. Élvezi a társaságomat, de mindig nekem kell szórakoztatni, vagy egy témát felvetni. Magától nehezen reagál, és mindig szűkszavúan. Néha meg tud nyílni, és azt az oldalát szeretem. De ha valamit is érzek felé, az inkább olyasmi, mint amit az apám/testvérem felé érzek.        

       

               Az intim témákat gyerekesen fogja fel. Ő nagyon későn vesztette el a szüzességét, látom, hogy vannak hiányosságai, és talán ebből fakad, hogy néha iszonyúan be van lassulva. Mindig ajándékokkal halmoz el, de többnyire gesztus értékűekkel: otthon meglát egy könyvet, amiről úgy gondolja, érdekelhet és elhozza, meg egy csomó olyan dolgot ad, amik számomra inkább fölöslegesek.

Kedvelem, mint barátot, de mint társat nem biztos, hogy tudnám.

Ő az az igazi jó ember típus. Az anyukám és a nővérem is ismeri, de ők is érzik, hogy nem passzolnánk, bár azt is duruzsolják, hogy hát igen, viszont mennyire jó ember, milyen ritka az ilyen, és manapság meg kell becsülni – de valamit valamiért áron?

Kedvelem és érdekel mi van vele. De ha belém szeretett, akkor ennek függvényében nekem is át kell értékelni a dolgokat.

Úgy lakik együtt az anyjával, hogy a telek végén van neki egy külön háza. A volt nője mégis emiatt hagyta el, mert folyton azt mondogatta neki, hogy adják el a házrészüket és költözzenek el, pedig nem egy légtérben voltak az anyjával, aki amúgy teljesen normálisan viselkedett, nem járt a nyakukra, ritkán futottak össze, a nő mégis azt követelte, hogy pont most lenne jó eladni, a ház tehermentes, fent vannak az ingatlanárak. Mivel nem engedett a zsarolásnak, emiatt szakított vele.

Korban illene hozzám, de a többit nem tudom hogy meg tudnám e szokni, vagy bízzak abban, hogy mellettem esetleg „életre kap”, ha adok egy kifutást a dolognak? Az olyan, mintha játszanék vele, amit nem érdemelne...

Szóval, adva van egy lovag, aki szeret, nekem pedig érezni kéne valamit, ami nem működik tapsra.

Az a fura helyzet állt elő, hogy szeretem, mint embert, de nem látom benne a férfit. Én szenvedélyes nőnek tartom magam, aki kedveli az intelligens eszmecseréket, szeret sűrűbben kimozdulni, fiatalosabb is vagyok a korombelieknél.

Megbántani végképp nem akarom, de nagyon nehéz az udvarlásai, egy-egy levele után annyit mondani, hogy „várjunk még” vagy „beszéljük meg” mert mindkettő félrevezető és neki reményt ad, ami nem tisztességes vele szemben.          

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4615473986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása