Trauma a szülőnek és gyereknek egyaránt. Mik a jelei az érzelmi szempontból feldolgozatlan válásnak?

Ferenc és Laura már 4 éve, hogy elváltak. Közös gyerekeik: Peti, most 6 éves, Zolta kilenc múlt a nyáron. A gyerekeknek mindkét szülőjükkel megmaradt az aktív kapcsolatuk a válás után. Ferenc költözött el, az eredeti lakóhelyük közelében talált lakást magának. A fiúk heti többször, rendszeresen töltenek időt apjukkal, és új családjával. Hamarosan féltestvérük születik, amit örömmel várnak. Laura napi szinten kommunikál volt férjével, közös gyerekeik dolgaiban közösen döntenek. A gyerekek élete, bár új mederben zajlik, de nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak mondható. A Zolta és Peti jól érzik magukat mindkét szülővel, és óvodai, iskolai közegükbe is jól beilleszkedtek, nem rínak ki teljes családban élő kortársaik közül.

Kornél és Beáta szintén 4 éve váltak el. Közös gyerekükkel, Pannival való kapcsolattartáson évek óta csatároznak. Beáta gyűlöli volt férjét és ennek minden adandó alkalommal hangot ad. Kornél szeretne több időt tölteni 7 éves lányával, de minduntalan falakba ütközik, ami miatt tehetetlen dühöt él meg. Panni mindenkinek meg akar felelni, de sokszor szorong, bizonytalan, éjszaka rosszul alszik. Panni élete gyökeresen megváltozott a válással, most anyukájával és az ő családjával tölt több időt, apukájával csak kéthetente hétvégén tud találkozni, olyankor lassan oldódik fel. Panni, -bár ezt nem tudja megfogalmazni- ugyanúgy szeretné szeretni apukáját, de attól fél, hogy ezzel anyukáját megbántaná, aki mindig rosszakat szokott mondani a férfiről. Az apukája pedig olyan távolivá vált, néha nem akkor jön, amikor megígéri, így úgy érzi, rá nem nagyon számíthat, pedig hiányzik neki. A szülők a feszült légkör, a tisztázatlan régi sérelmek, a sorozatos egymás mellett elbeszélések miatt, évek óta csak írásban kommunikálnak, azt is ritkán.

Már 4 éve, hogy elváltak... Azt gondolhatnánk, hogy már túl vannak rajta. De az idő múlása nem garancia arra, hogy a válás krízisét maguk mögött hagyták a felek. A két gyökeresen eltérő példából is látható, hogy van, ahol évek múltán is a harag, a tisztázatlan kérdések és a gyerekért menő harc jelenti a központi témát. Mit gondol, melyik családban tud egészségesen fejlődni a gyerek?

Miből tudhatja, hogy érzelmileg feldolgozatlan válása?

Szülőként:

• Ha napi szinten érez haragot, tehetetlen dühöt, gyűlöletet a gyerek másik szülője iránt.
• Ha úgy gondolja, hogy a gyerek érdeke azonos az Ön érdekével, így az ő életéből is kizárni igyekszik a másik szülőt.
• Ha előfordul, hogy a gyerek füle hallatára kritikusan beszél a másik szülőről.
• Ha úgy érzi, hogy a gyereknek csak Ön tud szeretet, biztonságot adni.
• Ha úgy érzi, a gyereknek nincs szüksége a másik szülőjére.
• Ha elvárja, hogy a gyerek ugyanúgy gondolkodjon másik szülőjéről, mint Ön.
• Ha neheztelést érez, mikor a gyereke jól érzi magát másik szülőjénél.
• Ha kilátástalannak érzi a jövőjét, például párkapcsolati szempontból.
• Ha úgy érzi régen minden jobb volt, és a válással sokkal rosszabb helyzetbe került.
• Ha egyetlen feladatának gyereke felnevelését érzi, magánélete nincs.

Gyerekénél:

• Hangulata, viselkedése jelentősen negatív irányba változott a válás óta.
• Gyakran sír, vagy magába zárkózik.
• Kapcsolattartás előtt vagy után órákig, vagy napokig zavartan viselkedik.
• Megfogalmazza, hogy boldogtalan, hiányzik neki a régi élete, az újban nem találja a helyét.
• Nem tud alkalmazkodni, mereven ragaszkodik a régi szokásokhoz, megszokott dolgokhoz.
• Hangulata labilis, hullámzó: hol dühös, hol levert.
• Romlik a tanulmányi eredménye.
• A felnőttek dolgaival feltűnően sokat foglalkozik, mindenről, tudni akar, ami zajlik.
• Szégyelli szülei válását, senkinek sem beszél róla.
• Szorongó lesz, fél szülei elveszítésétől, annak a szülőnek az elvesztésétől is, akivel együtt él.
• Érzelmi hiányt, bizonytalanságot, talajvesztettséget él meg, melyet néha meg is fogalmaz.

Nem kell, hogy minden gyermeki viselkedéses vagy érzelmi tünet egyszerre jelen legyen, és az adott tünet hátterében nem biztos, hogy a válás feldolgozatlansága áll. Azonban, ha a szülői magatartás, egyik, vagy másik fél részéről inkább a második példában leírtakhoz hasonlít, -Kornél és Beáta válásához-, akkor lehet gyanakodni, hogy a szülők közti rendezetlen viszony, szórványos kommunikáció és feszülő ellentét: lelkileg megterhelő a gyerek számára.

Gyermekpszichologusként tapasztalom, hogy lehet jól válni. Olyan családi krízisről van szó, mely egyben lehetőség is a diszfunkcionális, rosszul működő családi kapcsolatok újra huzalozására. Önismeretre, belátásra, és szempontváltásra van szükség szülőként ahhoz, hogy sikerüljön felismerni: nem lehet beleragadni a sértett fél szerepébe.

Egy válás során semmi sem fekete-fehér. Nincsenek tisztán bűnösök vagy ártatlanok. A párkapcsolat megromlásában mindkét fél felelőssége fellelhető. Míg a párkapcsolat beszüntethető, a szülőtársi kapcsolat nem. Fel kell ismerni, hogy a gyerek érdeke, a kulcs az ő jól létéhez: a hatékony, civilizált hangnemben történő kommunikáció a szülőtárssal.

A gyerekek úgy jönnek erre a világra, hogy elfogadják szüleiket, minden hibájukkal és tökéletlenségükkel együtt. Szeretnék szeretni az apukájukat és az anyukájukat, így borzalmasan megterhelő számunkra, ha választás elé vannak kényszerítve. „Kit választasz?„ „Melyikünknek adsz igazat?„Teszik fel szülők tudattalanul is a kérdést, mikor a saját igazukról meg vannak győződve, míg a másik fél szempontját nem akarják meglátni, megérteni.

Fontos felismerni, hogy nem maga a válás traumatizáló hatású a gyerek számára, hanem az, amit kerekítenek belőle a felnőttek: a lojalitás konfliktus (válasszon a gyerek a két szülő közül), a gyerekre pakolt érzelmi terhek, a feszült légkör, a rendszertelenség a kapcsolattartásban és a mindezzel járó érzelmi bizonytalanság.

A válás súlyos veszteségélmény, és trauma lehet az érintett feleknek. Veszteségfeldolgozás során érzelmi szempontból idővel átértékelődik az élmény, ehhez azonban időre, támogató környezetre, türelemre és segítő impulzusokra van szükség. A frissen elvált szülőknél jellemző az intenzív harag a szülőtárs felé, a kialakulatlan jövőkép. Azonban, ha ebben az állapotban megdermednek a szülők, nem lépnek tovább, az már egyfajta megrekedtséget jelez, ami a gyerek számára sem biztosít ideális környezetet saját veszteségfeldolgozó folyamatához.

Nem jelez feltétlenül érzelmi feldolgozatlanságot, ha egy gyerek vágyképeiben szerepel a szülők összehozásának gondolata. Ez természetes, hiszen számára az egy kényelmes állapot lenne, ha a két legfontosabb kötődési személyt együtt, egyszerre szerethetné. Annak ellenére, hogy ez nem valósulhat meg, van rá mód, hogy egy gyerek a lehető legkevésbé sérüljön szülei válása során.

Sok a válás manapság…Ezért is elengedhetetlen felismerni az érzelmileg feldolgozatlan válás jeleit, mert sosem késő változtatni! Ki lehet lépni a rossz forgatókönyvből. Szakember, mediátor segítségével, vagy új lendülettel, konstruktív ötletekkel, problémamegoldó szándékkel közeledve a szülőtárshoz, muszáj megtalálni a módját a felnőttek által átélt trauma feldolgozásához, kapcsolatuk javításához, és a gyerek valós érdekének felismeréséhez, mert ez a záloga a gyerek pszichés egészségének is.